Szepes vármegyeiszász családban született, eredeti neve Johann Hunsdorfer. Tanulmányait Késmárkon, Miskolcon és Eperjesen végezte, majd Berlinben és Tübingenben járt egyetemre. 1846-ban a statisztika és történelem tanára lett a késmárki líceumban, de a szabadságharcban való részvétele miatt állásától megfosztották és börtönbe zárták. Onnan kiszabadulva Pestre költözött, s mint nevelő és író kereste kenyerét, így például szerkesztette Greguss Ágosttal a Család Lapját; míg 1866-ban Pálffy Móric felszólítására a királyi József műegyetem tanára lett; 1870-ben a Pesti Egyetemen (az Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje) alapított földrajzi tanszékre nevezték ki, melyet haláláig nagy buzgalommal töltött be. Időközben többször utazott külföldön, a magyar kormány küldötteként részt vett a Hágában, Szentpéterváron, Párizsban, Londonban, Velencében és Rómában tartott nemzetközi statisztikai és földrajzi kongresszusokon, valamint a világkiállításokon is.
Itthon tevékeny részt vett a Magyar Földrajzi Társaság működésében, melynek 1872-es megalapításától kezdve elnöke volt, továbbá a Magyar Tudományos Akadémián, a közoktatásügyi tanácsban és a fővárosi képviselő-testületben. Nagy érdemeiért számos tudós társaság választotta tiszteleti tagjává s több érdemrendet kapott s a főváros már életében Hunfalvy utcának keresztelte el azt az utcát, ahol lakóháza állt. Rokonszenves egyéniségén kívül körülbelül 50 kötetre tehető munkáinak s tömérdek értekezéseinek száma, melyek nagy hírnevet szereztek számára, s ennek köszönhetően minden körben vezéralaknak tartották.
Ezenkívül írt számos tankönyvet, röpiratot, valamint szerkesztette Keleti Károllyal az Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai közleményeit. Ő bocsátotta közzé és adta ki németül is Magyar Lászlóafrikai útleírásait, akit az utazásai alatt folyton támogatott és buzdított.
Végső nyugalomra a Németvölgyi temetőben lévő családi sírboltba helyezték, amelyet folyamatosan koszorúztak a Hunfalvy János felsőkereskedelmi iskola diákjai. Az 1960-as évek elején az akkor Kerepesi úti temetőbe a 9/2. és a 34/2. számú parcellába átkerült néhány sír a Németvölgyi temetőből, így a Hunfalvy család sírja is.
Ez nem közlésvágy, ezt most összetévesztjük valamivel. Látod, ez a mondat is épp csak kiáll belőlem, zavar, mindenbe beleakad, bármerre fordulok: mint egy eldolgozatlan varrat kilógó damilja. Csak ezért mondom ezt is, a zavarás miatt, hogy ma valahogy semmi sem elég fontos: még ez a közös, régóta eltervezett délután sem. Kerülöm a tekinteted, nehogy észrevedd. Félek, az unalom egyszer úgy vet majd szét, mint egybeöntött, lélegezni képtelen aszfaltot a hőtágulás: hagynom kell magamon helyenként réseket. Mert ma már mindenhez késő van. A meghittséghez például nagyon. Pedig elméletileg minden adott. Villog a tv, a levegő sűrű és édeskés, a nyitott ablakon át érezni a szomszédos akácfák émelyítő spermaszagát. Látod, a falakon kívülre költözött belőlem minden testiség., és mégis: egyedül te jársz a gondolataimban, meg az az akácokkal keretezett udvar, egy kitalált tér ebben a sebként öntisztuló szövegben.
2016-ban Örkény István drámaírói ösztöndíjat kapott. 2017-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült. 2017-ben megjelent harmadik, Roncs szélárnyékban című verseskötete a Jelenkornál. 2017-ben neki ítélték a Horváth Péter irodalmi ösztöndíjat, melynek köszönhetően 2018 nyarán egy hónapot töltött a berlini Literarisches Colloquium Berlinben. 2018-ban Je suis Amphitryon című drámájáért, mely szintén a Jelenkornál jelent meg, Szép Ernő-különdíjban részesült. 2018-ban Iphigeneia továbblép című szövegével harmadik helyezést ért el az Alföld folyóirat Határ-pályázatán. 2019-ben meghívást kapott Rotterdamba, Európa legnagyobb költészeti fesztiváljára, a Poetry International-ra. 2020 januárjában ösztöndíjas volt Stuttgartban, a Schloss Solitude-ben. 2012-től fennállásáig (2019) a József Attila Kör tagja. Verseit angol, német és román nyelvre fordították le.
2014-ben a KrétakörKorrupció című előadásához írt dalszövegeket, amit Gulyás Márton rendezésében mutattak be. Ugyanebben az évben szintén a KrétakörA párt című előadásához fordított dalszövegeket, amit Schilling Árpád rendezésében mutattak be. 2014-ben operalibrettót fordított Astor PiazzolaMaria de Buenos Aires című művéből készült A nagyvárosok Máriája című előadáshoz, melyet a Katona József Színház Sufnijában mutattak be Láng Annamária főszereplésével Rába Roland rendezésében. 2014-ben dramaturgként működött közre a Tünet EgyüttesVoyager 3 – Mission is possible című előadásában, amit a Jurányi Közösségi Házban mutattak be Szabó Réka rendezésében.
2015-ben a Hair című musical dalait fordította a Mohácsi János és Mohácsi István Belvárosi Színházban rendezett előadásához. Ugyanebben az évben dalszövegeket írt a Krétakör A harag napja című előadásához, amelyet Schilling Árpád rendezett. 2016-ban William ShakespeareAhogy tetszik című drámáját dolgozta át Nádasdy Ádám fordítása alapján, amit Kovács D. Dániel rendezésében mutattak be a Katona József Színház Kamrájában.
2017-ben Ascher Tamás rendezésében a Katona József Színház nagy színpadán mutatták be Moliére A nők iskolája című vígjátékából készített színpadi átiratát. 2017-ben a Vígszínházban szintén Kovács D. Dániel rendezésében mutatták be az eredetileg Nádasdy Ádám által fordított és az előadás kedvéért Fekete Ádámmal közösen átdolgozott Szentivánéji álom-átiratát. 2017-ben a Budapesti Operett Színházban librettót írt a Csárdáskirálynő Broadway-verziójához, a Riviera Girlhöz, melyet Kerényi Miklós Gábor rendezett. Ugyanebben az évben az Operettben Szenteczki Zita rendezésében bemutatták a Lázár Ervin regénye alapján készült Szegény Dzsoni és Árnika című zenés darabot, melynek a dalszövegeit írta.
2017-ben ismét a Vígszínházban dolgozott, ahol Georges Feydeau Egy éj a Paradicsomban című darabját Mátrai Eszter Diánával közösen dolgozták át Michal Dočekal rendező előadásához. 2017-ben a Vígszínház Pesti Színházában közreműködött a Rudolf Péter rendezte Shakespeare-dráma, a Lóvátett lovagok előadásszövegének elkészítésében. 2017-ben a K2 társulatával New Yorkba utazott, hogy interjúkat készítsen az ’56-os forradalom idején Amerikába emigrált magyarokkal, mely anyagból aztán 2017-ben a Szkéné színpadán, Benkó Bence és Fábián Péter rendezésében Holdkő címmel mutatták be dokumentarista színdarabját.
2018-ban a Radnóti Színház felkérésére szövegíróként dolgozott az Andrei Şerban rendezte III. Richárdban, mely alakításért 2018-ban, a 39. Kritikusdíj-átadón Alföldi Róbert kapta a legjobb férfi főszereplő díját. 2018-ban Fehér Balázs Benővel és Bíró Bencével a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház számára készítették el, Georges Feydeau A hülyéje című drámája alapján, A balek című előadást. 2018-ban Székely Kriszta rendezésében, Szabó-Székely Árminnal együttműködve Homérosz Odüsszeiája alapján megírták az Ithaka című előadás színpadi szövegkönyvét. 2018-ban a budapesti Trafó színpadán Geréb Zsófia rendezésében és Varga Zsófia dramaturg közreműködésével bemutatták önálló drámáját, a Je suis Amphitryont. 2018-ban két előadás létrehozásában is közreműködött az Operett Színházban, ahol Szenteczki Zita felkérésére dalszövegeket írt Maurice Maeterlinck A kék madár című drámájához, valamint angolról magyarra fordította a Béres Attila rendezte Carousel librettóját.
2019-ben dramaturgként dolgozott Szabó Kimmel Tamás Széttépve című önálló estjén, melyet Novák Eszter rendezett a Belvárosi Színházban. Ezt követően állandó zenésztársával, Ratkóczi Hubával dalokat írtak a Magács László által rendezett Tizenkét szék című előadáshoz. 2019 szeptemberében az Örkény Színházban, Bodó Viktor rendezésében bemutatták A Kertész utcai Shaxpeare-mosót, melynek a szövegkönyvét készítette.
Zenei pályafutása több, mint húsz évet ölel fel. 1996-ban Süveg Márkkal (Saiid) megalapította az Akkezdet Phiai együttest. Első lemezük 2004-ben jelent meg Akkezdet címmel a WacuumAirs független lemezkiadó gondozásában, amely bekerült a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe. A második duplalemez hat évvel később, 2010-ben jelent meg Kottazűr címmel a DDK gondozásában. 2016-ban az Akkezdet Phiai a VIVA TV által szervezett Magyarország Legjobb Rapperei szavazáson az első helyen végzett. 2016-ban trAnzKaPHka: kastély címmel önálló, hat számos szólólemezt jelentetett meg.
aki élt és gondolkodott, az embert lelkében mélyen megveti; maszkot ölt, mert se maga, se más már meg nem lepi. De nem tanácsos soká tartozni a maszkabálhoz: MERT lejárt bánat a ki nem nőtt romantikus század, MERT elmúlt a huszadik, s lám hátba támad eltűnt idők rendezetlen gondja, MERT parcellázni jártunk a Holdra, míg nyomorra milliók születtek, s lágert járattak bűnbakokkal megváltott lúzereknek,
MERT a krisztológia drága.
Íme a kor „statáriális igazsága”, Anyeginek és Pecsorinok zónája, hol néha feltűnnek turisták, stalkerek, MERT Vergiliust fogadnak, kiknek izgalmasabb valóságnál a tükre, s MERT a lúzerek Napóleont üzennek saját vesztükre, MERT Puskin hasba löveti magát, MERT Hamvas inkább kiszáll a körből, ki éri meg, mi lesz az elvesztett időből, Ez hát a sors, és nincs vég semmiben, a Zeitgeist gyilkol ─ mégiscsak azt hiszem.
Angol arisztokrata családból származott, apja nagy múltú, nagy tekintélyű főúri család sarja volt, azonban kártyás, részeges, szenvedélyes párbajozó. Anyja skótkálvinista család lánya volt, aki miatt apja anglikán családja Byront is elutasította. Szülei viszonya természetük összeférhetetlensége miatt nagyon korán megromlott, így apja elhagyta őket és Franciaországba ment. Később, amikor egy szabálytalannak minősülő, halálos kimenetelű párbaj miatt gyilkossággal vádolták, agyonlőtte magát.
Mivel anyját saját és férje családja is kitagadta, nagy szegénységben nevelte fel az akkoriban George Noel Gordon nevet viselő fiát. Byron szegény gyerekként nőtt fel, ráadásul anyja nyomoréknak tartotta, mert születésekor az egyik lábfeje torz volt, és emiatt később sántított. 1798-ban Byron nagybátyja meghalt, de mivel utódai nem voltak, a gyermek Byron örökölte a vagyont és a címet, így ő lett Newstead ura, a VI. Byron báró.
Tanulmányait az Aberdeen Grammar Schoolban kezdte, majd 1801-ben a Harrow Schoolba került, ahol egészen 1805-ig maradt. Itt tagja volt az iskola krikett csapatának. Ezek után a Cambridge-i Egyetemen a Trinity College tagjaként tanult, ahol kitűnő minősítéssel végzett. Első verseskötetei, a „Múlandó versek” címmel (1806), „A tétlenség órái” (1807) ezekben az években, diákkorában jelentek meg. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését valamint rengeteg barátot és szeretőt szerzett magának.
Az 1808-as év első felétől érzelmi és érzéki élete kalandossá vált, aminek következményeként megbetegedett. Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták, Brougham, az Edinburgh Review kritikusa hevesen támadta. A kritikára kritikával válaszolt, Pope stílusában megírta az „Angol dalnokok és skót kritikusok” című művét, amelyben az ismertebb írókat, költőket, esszéistákat parodizálta, nevetségessé téve a kor irodalmát.
Megszámlálhatatlan szerelmi viszonya volt, az előkelőségek mellett az alacsonyabb társadalmi rétegekből is voltak szeretői. Ezen kapcsolatokból több törvénytelen gyermeke is származott. Még a szabados erkölcsű emberek is megsokallták azt, amikor féltestvérét Augustát ejtette teherbe. Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált biszexualitása.
Első utazása
1809-ben barátjával, lord Broughtonnal európai körutazásra indult, bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot és Törökországot. Az utazások alatt írta meg a két énekből álló Childe Harold című művét, amely 1812-es publikálása után világsikert hozott számára.
Görögországban számos szerelmi kalandja volt nemcsak nőkkel, hanem fiúkkal is. Az anekdota szerint egy ízben török katonák vittek kivégzésre egy lányt, akinek bűne az volt, hogy kereszténnyel hált. Zsákba varrva a tengerbe akarták fojtani, de Byron lefizette a törököket, és amikor felnyitotta a zsákot, döbbenten ismerte fel benne azt a lányt, akivel nemrégiben feküdt le.
Visszatérés Angliába
1811. július 11-én tért vissza Angliába. Két híres beszédet mondott a parlamentben, a luddita géprombolók és az ír nép védelmében, ugyanakkor publikálta a Childe Haroldot. 1815-ben feleségül vette a kitűnő matematikust, Anne Isabella Milbankset. Azonban miután a felesége, féltestvérével (apjának törvénytelen leányával) hűtlenségen kapta, beadta a válókeresetet, majd vérfertőzés vádjával feljelentette. Lányukat, Ada Lovelace-t a számítógép-programozás úttörőjeként tartják számon.
Miután Byron másodjára, egyben utoljára elhagyta Angliát, és folytatta művét: Harold ugyanúgy Svájcba ment, mint költője. A Genfi-tó partján lévő Villa Diodatiban, ahol Mary és Percy Bysshe Shelleyvel lakott, akik szintúgy elhagyták Angliát, írták egymás és önmaguk szórakoztatására a gótikus regényeket, melyek közül csak Mary Shelley műve, a Frankenstein avagy a modern Prométheusz készült el. Ezt követően Velencébe ment, és ott fejezte be a Haroldot. Ugyanott ismerkedett meg Teresa Guiccioli grófnővel, utolsó nagy szerelmével. 1821-ben Pisában telepedett le, ahol Leigh Hunttal „The Liberal” címmel folyóiratot adott ki. Részt vett az olasz forradalmárok szervezkedésében.
Részvétele és halála a görög szabadságharcban
A Harold mű befejező, negyedik énekében Harold felismeri, akkor értelmes a lét, ha van cél, amelyért mások érdekében tettekkel is harcol az ember. A befejezés az életben következett be, amikor 1823-ban Byron Harold elképzelt útját követve, elindult a szabadságért harcolni. A magyar Jósika Miklós is Byron mellé készült Meszolongiba önkéntesnek. 1824 elején Nyugat-Görögországban szállt partra a saját pénzén felfegyverzett csapattal. Részt vett a szabadságharcban a görögök oldalán a törökök ellen.
Pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába utazott. Itt, amikor hajótörést szenvedett, találkozott szkipetár banditákkal, az ún. szuliótákkal, akikkel ismeretséget kötött. Amikor kikötött az országban, több száz haramiát fogadott a zsoldjába, de ezért majdnem az életével fizetett. A szulióták nem nagyon kívántak harcolni a törökkel, inkább azon mesterkedtek, hogy őt kifosszák.
Végül a költő az itt szerzett betegségben, mocsárlázban halt meg, 1824. április 19-én. Pontosan két évvel azelőtt, ugyanebben a betegségben hunyt el a lánya, Allegra is, aki Claire Clairmont-nal való viszonyából született. Végakarata ellenére testét bebalzsamozták, Angliába szállították, és a hucknalli (Nottingham) Mária Magdolna-templomban temették el. Belső szerveit egy kőurnában a meszolongi Szent Szpiridion-templomban helyezték örök nyugalomra.
Munkássága
Byron már 1809-ben keletkezett verseiben szembeszállt Wordsworth és Coleridge romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallotta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt.
Első alkotói korszakát 1813-15-ben keletkezett keleti tárgyú költemények alkotják. Ilyen költemények voltak A gyaur (1813), Az abüdoszi menyasszony (1813), A kalóz (1814), Lara (1814). Ezután egy sor drámát és drámai költeményt írt: Manfred (1817), A chilloni fogoly (1816), Marino Faliero (1821) és a Kain (1821). Eme művek az emberi szabadság, az egyéniség lázadásának dicsőítései. De írt politikai szatírákat is, mint Az Ítélet látomása (1822), A bronzkor (1823), majd megírta a nagy szatirikus verses regényét, a 16 énekből álló, befejezetlenül maradt Don Juant (1819-24).
