Vass Judit oldala Posts

november 26, 2020 / Vers

VASS JUDIT       





BABITS MIHÁLY





Megtért próféták Istenhez hajolnak,

feltört diók megnyílnak éles fényre –

mert így rendeltetett: ki él, maholnap

belátja úgyis, útja Ninivébe









sodorja így vagy úgy, mindegy az Úrnak.

Zsarolt követének nem mindegy mégse,

ahogy szeretné, megszólalni úgy, vagy

megnyitni száját utált szentbeszédre.





S ki ne unná a magyar pusztaságba

ordítani bősz igéket, hogy aztán

a félbolondok töviskoronája





alvadjon homlokára, mikor fogytán

a gége ─ hol kiáltott szó hiába –,

láncolt hajók ringnak a Tisza partján.

november 26, 2020 / Vers

VASS JUDIT

SZTOA





Ezt az eget már ismerem:

megint kódolva van.

Nyugodtan alszom mégis,

a sötétség zajtalan.





És persze relatív.

Szabad, amit lehet,

alig gondolni meg

valami veszélyeset.





Görbíteni istent,

gerincet, egót.





Hiába, na:

gyakorlat teszi az alattvalót.

november 26, 2020 / Vers

VASS JUDIT

EPIRRHEMA

1.

Manufaktúra ez.

Gyönyörű-irgalmatlan.

Egy alkatrész az agyban

bomlik, míg éledez.





2.

Rébusz ez.

A lét-ige buzgalma

egyesül okba-okozatba.

Natura est.

3.

Küszöb ez.

A szabadság ára.

Törvények innen-átja.

Lencsék sugara.

Gyémántok fénye ez.

4.

Tűz ez. 

Akarat pokla.

Ostor.

Széthull darabokra.

Por és hamu ez.

5.

Szív ez.

A világ pitvara.

Alakja ölelés két oldala.

Születés ez.

6.

Út ez.

Mentén nyomok hevernek.

Nyílik,

mikor ösvényt cserélnek

lelkek.

Nyugalom ez.

7.

Tény ez.

Világ serénye.

Isten  – sötétből fényre.

Ratio est.

8.

Én ez.

Körbe-körbe.

Egyenes, kereszt, görbe.

Utazás ez.

9.

Rész ez.

Rés az egészre.

A mag-héj villámló fénye.

Szimbólum ez.

10.

Ez.

november 26, 2020 / Vers

VASS JUDIT

HUNN,

új legenda zsarnokin éltet,

éltem és élted világ csúfjára,

értől a pocsolyáig lépked

hétöles álmunk dadogásba.





bennünk a szándék már nem is szándék

úrverte, cudar, gyeplő-fogta álom,

hajnalok nyílnak odakintre,

estéllik itt bent millió halálon.





Voltunk egy ágban szabadulás, béklyó,

bilincsem hull a térdeplőkre,

vedd csak magadra, szerelmetes fajtám,

kertem virágzó lelkek temetője.





Elvándorol innen a bánat,

eliszkol az öröm messze földre,

lehettél volna bölcső sírig,

álom maradsz már mindörökre.

november 26, 2020 / Vers

VASS JUDIT





AZ ANGYAL





mely jegyezte botlásai számát,

számolt az esendőséggel is persze.

Ne hagyj el hidegvér, mondogatta,

kinek volt a feladathoz mersze.





A gyalázatot lemosdom,

habár tulajdon síromon

virágozzék is béke.

Mert egy angyal számol ezzel is.





De rosszul számoltak mind a ketten,

a fej meg a szív néha egyezhetetlen.





Feladat, alkat, alkalom…





Angyal mereng egy angyalon,

s aztán kitörli könnyes szemmel

becsületét a krónikákból.





A teremtést győztesek írják:

merénylet, alkat, alkalom.





Szedd rendbe lélek magadat.

Gyalázat sarjad hantokon.

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT





ASZTALRA





terítő, testbe lélek

a világ gyengéd közönyének

nem kozmikus, de emberarca van.

Ma próbaképp,

holnap a tűző nap miatt

megölsz egy uzsorást,

aztán egy idegent,

ahogy épp a cselekményből fakad,

amiben nem is az akció,

inkább a rettenet elgondolása lüktet:

„az ember mindig bűnös egy kicsit”,

és talán ott kezdődik a borzalom,

azon a vasárnapi asztalon,

ahogy állva eszed a főtt tésztádat,

mert minden megszokható − beszélik −,

akár az idegenség,





egy nyitott ablakon át

a világ dokumentumfilmje ─





jaj rettenet.

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

BETŰ ÉS TÉNY

kettős történelem,

és néha fontosabb

a csend,

s az, amit tehetnél,

de mégsem teszel,

mert halálnál halálabb

kelepcét tud az élet,

nem őrzik krónikák,

vagy mellébeszélnek,

Hamlet hülye

és eszelős,

s mellesleg

sorozatgyilkos,

Claudius tisztán jön ki,

de ekkor jön

Sékszpír Vilmos,

s a néző megtudja,

amit a lánynak

nem mondhat el,

olyan megható

az a pantomim búcsú,

s ahogy a végén

vérben-mocsokban

terül el…

De jön Fortrinbras,

halálon nem matat.

Halványra nem betegíti

se gond, se gondolat.

BETŰ ÉS TÉNY

külön világot él

tett és nemtevés

galaxisára

embert-istent

ki nem beszél

ez Jákob lajtorjája

tolnak-előznek

angyalok

még hány fok

van hátra

nem tudhatod

s csak ennyit írsz

mert rím és ráció

így kívánja

ergó

ott volna jobb

hol még és már

nem ingadoz

a hátha

de ez van

betűk és tények

síkos lajtorjája

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

AKARNOKOK





tora ez a kor,

kétfele húzók sara-árja.

Középre lépnél ─ nem lehet.

Sodor a túlzás orgiája.





Kilép az agy csontkeretéből,

az ellepett partokon

gondolkodom, tehát vagyok,

míg köröttem haldokol

a táj, mit úgy szerettem.





Haragszik tán a Gazda

gyerekkorom vidéke ismeretlen.





Kié a világ, ha szétfeszíti

túltengők hullámverése,

elönt a sár…

de hisz tanultuk,

és persze tudjuk, mi a vége.





Volt partokon ülök

már százezer éve,

múlt vihart sodor

a szennyes víz felszínére,

gátjainkra örvényt

elvadult egek tengerárja.





Húzd, ki tudja, meddig húzhatod.

Az nem lehet, hogy mindhiába.

november 26, 2020 / Vers

VASS JUDIT

EGY PERCRE

megfogom, ami örök

mértékbe kényszerítve

két snitt között megáll az út

portrék tekintetébe

árnyékot lop a fény

a súlyos pillanat

a szobrok félig-lépte

egy percig nem halad





aztán megindul újra

de nem látja senki

csak aki még innen

visszatekinti

hol fáj a sor a talpalatnyi

a térd a szemhéj-horizont

és nem pereg le semmi

csak hajló nyakizom

november 26, 2020 / Vers

ÉS

VASS JUDIT

ÉS

Kohlhaas

Kohlhaas

a törvény szövedéke

mindig fölfeslik

valahol

de ő nem tudta hinni

hát eszmélettel lakol

pontosan négybe törték

ősi szokás szerint

a törvény törtjét

megint és megint

és csontja tört

és lelke keresztbe

és lángolt-ropogott

a törvény keresztje