LARINA

VASS JUDIT





LARINA

napon már néha langyosodik,

de csak vers kedvéért

szökik május februárba,

költészet-valóság

csak Petőfinél jár párba’

Goethe nem számít, 

„az olimposzi szörny”

eleve nem száll be romantikába,

és Puskinnak is elmegy a kedve,

ahogy illik, szépen lezárja,

kipontozza a valóságot,

hősnőnk hazug hűségbe dermed,

s  költőnk sz bózsij pómoscsju

beugrik Anna Petrovnához.





Mert Hold az egy-igazság,

Olga, a fülig piruló táncos,

Tatjána méreg, lőtt seb és halálos:

nem a való hát, és nem is égi mása,

Lenszkijek költik és Anyeginek

Olga Larinákra.





Tánya, ha él ilyen, amolyan vénlány,

szinglire veszi szomszédok szája,

nem egy nagy ész, s csak ritkán érdekes,

de érdekli világ folyása.





„Szia életem!” – szól a takarítónő,

és Larina bólint: Van igazsága…

vjit Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.