HÁTRAARCOT

VASS JUDIT

 HÁTRAARCOT

„… csinált,

és háromszor megáldotta

nagy hókuszpókusszal

a tornyot, az egész környéket

és az ébredező hegyláncokat…”[1]





mindig későn jutunk oda,

ahol újra gyermeki széles

a nap felnőttes mosolya,

és összejátszik ellenünk

unalom, öröm, kései belátás,

hogy hiszen tudtuk:





a szó mágiáját veszélyek gyújtják,

de még nem volt rá mondatunk elég,

végül az is elég, elég…





a füstjük fojtogat, hajt

egy félvilágon át, a tüdő helyet keres,

hol oxigéndús a YES,

de elszakadni ki tud, ha nem lehet.


[1] Joyce: Ulysses. ford. Szentkuthy Miklós

vjit Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük