9. SZONETT

VASS JUDIT

9. SZONETT

Láncolt hajók ringnak a Tisza partján,

mint őszi, impresszionista festmény:

megannyi roncs, élettelen maradvány,

tükörbe néz a realista estén.





Se víz, se hold ezüstje – eső szitál,

se szél, se szélvihar – csak úgy szemerkél,

kopogó utcák, kihalt Na’Conxypán,

napos vidékünk szürreális csenddé





ekképp mosódik kórtermek zugában,

mint őszi éggé szerelmeink szeme –

a túlsó part már telis-tele tájjal,





szelíden ringatózó öbleibe

bárkák merülnek elszakított lánccal,

és dzsinnek álma és hegyek deleje.

vjit Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.