ITT

VASS JUDIT

ITT

pusztulni kell,

hogy aztán betűkben élj.

Milyen röhejes itt

minden szenvedély.

Dagonya sártól ragad az ész,

és dögre unja magát.

Középszer, uralom, gát,

újra és újra,

már az ősöd is dögre unta.

Micsoda pitiáner végzet.

A költő halott.

Röhögött, vérzett.

Lelövette magát.