VASS JUDIT Berzsenyi Dániel Hattyúhörgése híg latyakba fullad, s végtelen cezúra szakítja szét az ódákban dörgő, visszhangos múltat s a néma kertet. Egy levéltöredék foszlánya rebben, és csak fáradt, hervadt félig nyílt percek derítik ligetét, az égzengés elégiákra sorvad, és zúgó bogarak súgják: semmiség, hiúság csak, tündér szerencse kénye, minek a vers, ha csend lesz barátod, minek a versek összecsengő vége, babérkoszorú és Camoena-álmok, miért hasít a megelégedésbe a sártalány, az istenverte átok?
Be First to Comment