VASS JUDIT
MINDEN
olyan, mintha.
Hasonló önmagához.
Minden, amit az ész
a nemlétig hámoz.
Kitépem, ami kín,
nem engedem, hogy fájjon.
Derengj tavaszi nap
a zsibbadt almafákon.
Zsibongjon, ami él,
földön, vízben, az égen.
S te maradj kívül Uram,
A meddő cselvetésen.
Remek, megérintett, én is így vagyok mindezzel. Köszönöm, drága Judit!