A.SZ. PUSKIN

Alekszandr Szergejevics Puskin (oroszul: Александр Сергеевич Пушкин; Moszkva, 1799. június 6. – Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.

Élete

Ifjúsága

1799. június 6-án, a Julián naptár szerint: május 26-án született Moszkvában. Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal, Nagy Péter cár abesszin tisztje révén (aki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.

1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje Szeló-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jó hírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.

Száműzetésben

Először Kisinyovba került, majd Odesszába és a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.

1824-ben visszatérhetett a száműzetésből, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.

Moszkva és Szentpétervár

Moszkvába, illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, amikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.

1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feleségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.

1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.

1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.

Halála

1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének védelmében párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d’Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült, amibe harmadnapra, február 10-én (a Julián naptár szerint január 29-én) Szentpétervárott belehalt.

Lermontov A költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:

Meghalt a költő! Tisztasága

rabját gonosz szó fente be

bosszús szívét golyó találta,

aláhorgadt nemes feje!…

S mert alantas sértés, gyalázat

nagy lelkén nem száradhatott,

mint annyiszor már, maga lázadt

a világ ellen – s most halott!… (részlet, ford. Lator László)

     Szabadkőművessége

Puskin szabadkőművességét ugyan egyesek megkérdőjelezik, de azt egyértelműen igazolja egy naplóbejegyzése és egy levele: Puskin 1821-es naplójában ez szerepel: „Május 4-én felvettek a szabadkőművességbe.”

Zsukovszkijnak 1826-ban írt levelében található a következő mondat: „Szabadkőműves voltam a kisinyovi páholyban, pont abban, amely miatt az összes oroszországi páholyt betiltották.” Ez az ironikus véleménye feltehetőleg abból származott, hogy I. Sándor cár nem sokkal belépése után, 1822-ben betiltotta országában a szabadkőművességet.

Egyik állami tisztségéhez 1832-ben olyan nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kijelenti, hogy nem volt sem szabadkőműves, sem más titkos társaság tagja. Ezt Puskin megtette, de soha senki nem rótta fel neki – pedig a titkosrendőrség révén az illetékesek nyilvánvalóan tudtak mind szabadkőműves, mind más társaságokban játszott szerepéről.

Művei

Költeményei:

• Óda a szabadsághoz
• Csaadajevhez: a nemesek szabadságtörekvéseiről szól.
• 1818
• A nap tüzét
• A tőr
• A fogoly
• Madárka
• A magvető
• A könyvárus beszélgetése a költővel
• A tengerhez, xxx-hoz(1825)
• Téli este
• A próféta: a műben magára veszi a látnokköltő szerepét.
• Téli utazás
• Üzenet Szibériába: a dekabrista felkelés üldözöttjeinek üzen, buzdítva őket, hogy nemsokára eljön a szabadság.
• A költő és a tömeg
• Téli reggel: szerelmi költemény.
• Szerettem önt
• Az emlékmű

Prózai és verses epikai művei:

• Ruszlán és Ludmíla (Руслан и Людмила) (1820) verses mese, első nagyszabású elbeszélő költeménye
• A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник) (1822) poéma
• A bahcsiszeráji szökőkút (Бахчисарайский фонтан) (1824) poéma
• Nagy Péter szerecsene (1826) elbeszélés, első prózában írt epikus munkája. I. Péter kora felé fordul, s onnan merít történelmi példát.
• Cigányok (Цыганы) (1827) poéma, drámai költemény, melynek alaptétele, hogy az emberi szabadság a természetességben keresendő. Ám ezt megcáfolja Epilógusában, amelyben arról olvashatunk, hogy a világból a szabadság teljesen kiveszett.
• Poltava (Полтава) (1829) témája Nagy Péter cár győzelme XII. Károly svéd király felett a poltavai ütközetben, 1709-ben.
• Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései(Повести покойного Ивана Петровича Белкина) (1831) elbeszélésciklus, az orosz novella megújítása öt történettel, melyekben az egyszerű kisemberek sorsa felé fordul.
  • A lövés (Выстрел)
  • A hóvihar (Метель)
  • A postamester (Станционный смотритель)
  • A koporsókészítő (Гробовщик)
  • A parasztruhás kisasszony (Барышня-крестьянка)
• Dubrovszkij (Дубровский) (1832–33, megj. 1841) regény, amely valódi történet alapján született.
• A bronzlovas (Медный всадник) (1833) poéma, témája Péter cár hősiessége.
• A pikk dáma (Пиковая дама) (1833) elbeszélés
• Anyegin (Евгений Онегин) (1833) verses regény, Puskin legismertebb műve, életének főműve, „az orosz élet enciklopédiája” (Belinszkij).
• A kapitány lánya (Капитанская дочка) (1836) regény, a Pugacsov-felkelés feldolgozása, a romantika és realizmus elemei keverednek a műben.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszandr_Szergejevics_Puskin