TE MEG ÉN

VASS JUDIT

I.M. BUBER

TE MEG ÉN

milyen sajnálatos

ez a vérszagos jelen,

gondolnád képtelen,

hogy te meg én,

kik egyek voltunk,

gyűlöljük egymást,

mint a múltunk,

és egymásnak feszül

ész és ösztön,

nem talállak már

ezen a földön.

„Ellenség” − mondod

„menj haza”!

„Mi tudjuk jobban,

ez isten akarata.

S milyen érdekes,

nem akarom, és mégis

elejtem semmid

a semmiségig.

Te meg én nem emlékszünk:

vérszomjas zsarnokok

akarják végünk,

mert elmebaj foglya

mind

ki gyilkolni készül.