VASS JUDIT
Berzsenyi Dániel
Hattyúhörgése híg latyakba fullad,
s végtelen cezúra szakítja szét
az ódákban dörgő, visszhangos múltat
s a néma kertet. Egy levéltöredék
foszlánya rebben, és csak fáradt, hervadt
félig nyílt percek derítik ligetét,
az égzengés elégiákra sorvad,
és zúgó bogarak súgják: semmiség,
hiúság csak, tündér szerencse kénye,
minek a vers, ha csend lesz barátod,
minek a versek összecsengő vége,
babérkoszorú és Camoena-álmok,
miért hasít a megelégedésbe
a sártalány, az istenverte átok?
Be First to Comment