IN MEMORIAM

VASS JUDIT

In memoriam

1.

Apám zöldre vár,

de a busz befordul,

s most már csak

elképzelem,

hogy áttotyog a HÉV-hez.

Két megálló közt

becsülni tanulom,

az agy mire képes.

2.

Néha belém hasít,

mi lett volna, hogyha.

De lásd, a szerencsének

ránk is akadt gondja,

s én ámulva nézlek,

hogy bírod derűvel

ezt a pár méter létet.

Ne hagyj itt, maradj még

Mozartot hallgatni, kérlek.

3.

Ne félj,

észre se fogod venni.

Se fent, se lent,

csak a fájdalom nélküli semmi.

Se harsonák

valami végső ítélkezésre,

se vándorút

a lélek másmilyen mezébe.

Csak a csokonais,

végtelen álom.

De szemed még ne arra járjon.

Csak itt és így beszélhetünk –

ne siess, arra kérlek.

Csak akkor indulj el,

ha már elégnek érzed.