VASS JUDIT
EGY ÚJ NAT FELÉ
- rész
Bevezetés
Szerző nem hiszi, hogy újat tud mondani, mondhatnánk, feltalálta a melegvizet.
A jelen NAT elavult, fényévekre van korunk kihívásaitól. Ósdi, autoriter szemlélet jellemzi, amely még mindig tölcsérrel akarja megtölteni a diák fejét. A preambulum ugyan korszerű módszerekről, elvekről mesél, de a tartalmi rész ezekkel szembe megy. Nem az önálló gondolkodást, hanem a reménytelen magolást szolgálja. Az érettségizettek nagy részének a fejében tohuvávohu van, joggal kérdezik: „Mire ment el 12 év?”
Jelenkori kihívások
Átmeneti korban élünk, a világ állapota aggasztó. Három nagyhatalom szorgoskodik a világ újrafelosztásán. Válságban a demokrácia, a nemzetközi jog. Az Európai Unió vagy szorosabban integrálódik, vagy szétesik, ami az európai nemzetek gyarmatosításához vezet nagyhatalmak által. Európa a közös hazánk, ahol a demokrácia és a liberális minimum még működik. Meg kell védenünk, ha máshogy nem, akkor az Európai Egyesült Államok létrehozásával. Nem kell félni a globalizációtól, mert az párhuzamosan fejlődik a lokális érdekek védelmével.
Külön kihívás az internet, a mesterséges intelligencia, amely velünk van, számolni kell vele, ha tetszik, domesztikálni kell, hogy az erkölcs a humánum ne vesszen ki. A mediatizált világ nemcsak kulturális, de antropológiai változásokat is hozott. A mai gyerekek agya máshogy működik, mint az őket tanító, többségükben kiöregedő tanároké, ezért elkerülhetetlen a tanárképzés radikális megújítása.
Milyen legyen az új iskola?
A korszerű iskolának patrióta européereket kellene nevelnie. Olyan tantárgyi szerkezet kialakítására van szükség, amely képessé teszi a tanulókat az élethosszig való tanulásra. Ennek feltétele, hogy önálló és kritikus gondolkodásra nevelje őket. Az új iskolának gyermekcentrikusnak és élményközpontúnak kell lennie. A tanulás szellemi kaland, nem nyomasztó nyűg. Ezt az autodidakták tudják legjobban igazolni.
El kell szakadni az elavult tantárgyi szerkezettől, és modulokban gondolkodni. Németh László az 1930-as években, a vásárhelyi programjában már így gondolkodott, pedig ő nem nevezhető liberálisnak, de időben belátta, hogy a modern iskolának el kell szakadnia a 19. századi, poroszos hagyományoktól.
Az általános iskola
Előre jelzem, hogy ezen a területen nem vagyok releváns szakember, egész életemben gimnáziumban tanítottam, de látom az általános iskola válságát, eredménytelenségét a bejövő tanulók tudásában. Egyre több a diszlexiás, tanulási nehézségekkel küzdő gyerek. Meggyőződésem, hogy ennek oka a túl gyors ismeretanyag átadási szándéka. Normális esetben az olvasás-írás legalább két teljes év lassú, szisztematikus, élvezetes munkáját kívánná. Az anyanyelv megkerülhetetlen a többi tárgy tanulásában. Alapvető kompetencia. Túl korán kezdünk el elméleteket, absztrakciókat tanítani. A modern gyermeklélektan szerint 11 éves kor előtt ez tilos. Az általam látott tankönyvek sokszor kaotikusak, esszéisztikusak, amelyekből nem lehet tanulni. Az álalános iskolai tanárok (akik igyekeznek korszerű módszerekkel dolgozni) kényszermegoldásokhoz folyamodnak. (A János vitéz , a memoriterek popularizációjával, a mesterséges intelligencia bevonásával.) Kétségbeesett küzdelem ez. Felteszem a szentségtörő kérdést: Miért kell ma a János vitézt tanítani általános iskolában? Hogy megutáltassuk Petőfit?
Folyt. köv.
Sajnos, ebből magoltatós tantárgyat csináltak a döntéshozók.
Az AI külön kihívás a magyartanár számára, főleg otthoni munkákban. Rögtön érzékeljük, de nincs „fegyver” ellene.
Mit tehet ilyenkor a tanár? Mit, hogyan bizonyít, ha valami nem a saját kútfőből származik? (Költői kérdés.)
A diákok fejében nem él a life long learning, mindenki megúszós vagy gyors sikert akar. Nincs befektetett energia. Kritikus gondolkodásra nevelés eltűnőben. Aminek nincs hasznossága, az nincs.
Gyermekcentrikusság létező, de ha nincs „csinadratta”, minden unalmas. Az irodalom LASSÚ. A tanulás nem kihívás, amíg információk vannak a neten- csak azt senki nem fogja fel, az információ, nem tudás, ha beépülne, lehetne készség.
A diákok már a gimnáziumban az érdeket keresik. Pedig ez csak középiskola, általános műveltséget ad.ó intézmény. Nincs már szellemi kaland, nyűg- egyenértékű az érettségi a régi nyolc általánossal- kötelezően letudós. Anélkül nincs munka.
Az általános iskolai tanítók nagyon jól végzik a munkájukat, valami felső tagozatban „csúszik meg”.
„Normális esetben az olvasás-írás legalább két teljes év lassú, szisztematikus, élvezetes munkáját kívánná. Az anyanyelv megkerülhetetlen a többi tárgy tanulásában. Alapvető kompetencia.”- ezzel teljesen egyetértek.
Azzal is egyezik a véleményünk, hogy nagyon sok tananyag avitt, az irodalom szeretét megalapozni kellene, nem elvenni a gyermekek kedvét.
Én azért élek a tanári szabadságommal, szerencsére lehet ezt, igyekszem sok kortársat mutatni.
Még 9 évig nem adom fel.