Kategória: Uncategorized

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT





ASZTALRA





terítő, testbe lélek

a világ gyengéd közönyének

nem kozmikus, de emberarca van.

Ma próbaképp,

holnap a tűző nap miatt

megölsz egy uzsorást,

aztán egy idegent,

ahogy épp a cselekményből fakad,

amiben nem is az akció,

inkább a rettenet elgondolása lüktet:

„az ember mindig bűnös egy kicsit”,

és talán ott kezdődik a borzalom,

azon a vasárnapi asztalon,

ahogy állva eszed a főtt tésztádat,

mert minden megszokható − beszélik −,

akár az idegenség,





egy nyitott ablakon át

a világ dokumentumfilmje ─





jaj rettenet.

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

BETŰ ÉS TÉNY

kettős történelem,

és néha fontosabb

a csend,

s az, amit tehetnél,

de mégsem teszel,

mert halálnál halálabb

kelepcét tud az élet,

nem őrzik krónikák,

vagy mellébeszélnek,

Hamlet hülye

és eszelős,

s mellesleg

sorozatgyilkos,

Claudius tisztán jön ki,

de ekkor jön

Sékszpír Vilmos,

s a néző megtudja,

amit a lánynak

nem mondhat el,

olyan megható

az a pantomim búcsú,

s ahogy a végén

vérben-mocsokban

terül el…

De jön Fortrinbras,

halálon nem matat.

Halványra nem betegíti

se gond, se gondolat.

BETŰ ÉS TÉNY

külön világot él

tett és nemtevés

galaxisára

embert-istent

ki nem beszél

ez Jákob lajtorjája

tolnak-előznek

angyalok

még hány fok

van hátra

nem tudhatod

s csak ennyit írsz

mert rím és ráció

így kívánja

ergó

ott volna jobb

hol még és már

nem ingadoz

a hátha

de ez van

betűk és tények

síkos lajtorjája

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

AKARNOKOK





tora ez a kor,

kétfele húzók sara-árja.

Középre lépnél ─ nem lehet.

Sodor a túlzás orgiája.





Kilép az agy csontkeretéből,

az ellepett partokon

gondolkodom, tehát vagyok,

míg köröttem haldokol

a táj, mit úgy szerettem.





Haragszik tán a Gazda

gyerekkorom vidéke ismeretlen.





Kié a világ, ha szétfeszíti

túltengők hullámverése,

elönt a sár…

de hisz tanultuk,

és persze tudjuk, mi a vége.





Volt partokon ülök

már százezer éve,

múlt vihart sodor

a szennyes víz felszínére,

gátjainkra örvényt

elvadult egek tengerárja.





Húzd, ki tudja, meddig húzhatod.

Az nem lehet, hogy mindhiába.

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

PARTIUM

In memoriam Szendrey Júlia, Kaffka Margit, Lesznai Anna, Brüll Adél, Szabó Magda, szóval a partiumi lányok

Ízlelgetem a szót: „A RÉSZEK”. Mire megint alaposabban körbenézek, jelentését veszíti majd ez is. A szó elszáll, a betű megmarad, de jelentéseink kivesznek belőle, felülnek a végtelen időre, mint Kaffka Margit lompos szoknya-versei, talán odaát még kiejtik az író-olvasón, ki tudja. Kultúránk még él, „bizantinikusan”, ahogy Babits mondja, de „az ifjúságot nem érdekli többé”.

És jót súgtak-búgtak a Nyugat-asztal kerek lovagjai, mert pletykál ám a hím is, Móricz is odavág az „asszonyi” jelzővel, miközben égbe meneszti. Ment is szegény Margit hamarosan. Színek és évek… egy magát túlélő idézet: „Ott laknak, onnét terpeszkednek el közönséges, rideg és korlátolt életformáik egyre nagyobb befolyásával ezen a nyomorult városon. És engem figyelnek onnét most, a múltamat fürkészik, a lépteimet lesik előre elítélő rosszakarattal.”


PARTIUM. Na, soroljuk csak fel őket:

JúliaMargitAdél ǁ Anna a négyzeten és ǁ Magda a sárga ruhában.

Műszempillákkal ezt azért tegyük hozzá, a ruha pedig fehér volt, de a verslábakon az nem állt volna jól. Ám Margitot, Magdát nem lehetett kinézni holmi kis nőiségért, lobogtatni persze, mint feminista zászlót, azt igen.

És  Margit vagy Magda csak úgy menet közben magára tekert egy függönyt szoknyának, lédásan körbepillantott, de azért margitosan-magdásan várta őt. Talán nagyŐvel, mert el kell jönnie, talán egy buja spanyolban, ám a partiumi lányok foga valahogy entellektüelre vásott, szóval, Margitunk is ellibbent egy biológus karján, hogy metszetekben keresse a kisimult boldogságot, és egyre jobban állt rajta függöny-abrosz s egyéb lebernyegek, álmodott is még újabb gyermekeket, de eljött a buja, a halálosan perverz spanyol nátha alakban, elragadta Margitot, és vitte magával fiát.

De miért pont Margit, amikor végre boldog? Ilyet nem kérdez kálomista, se katolikus-félvér, se Margit, se Anna, legfeljebb, ha MAGDA, A PARTIUMBÓL.

Műszempillákkal. Ragaszd csak szemedre, ha jő a halál. 

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

ELMONDANÁM

ezt, ha nem unnád…

talán emlékszel,

együtt voltunk, és ezt tudták,

hogy együtt vagyunk

mindannyian,

kiknek emberhez méltó

gondja van.

S talán emlékszel,

intettelek:

lassan a testtel, itt nincsenek

se mi, se ők.

Ezek itt közös temetők,

mint Fehérvárott

a királyi csontok halma,

összekuszálva

híg-és mélymagyarja,

s körülállva mi,

mai magyarok.





Én kávézni akarok,

elszívni ötven cigarettát,

s nevetni magunkon,

akik tudták,

hisz értették Madáchot

17 évesen.





Csak nézlek,

s hívnálak szívesen,

de értened kell:

nálunk ma sem térdepel

profán ikon előtt az elme,

s talán félsz, még híre kelne,

hogy itt jártál nálunk,

velünk…





látod, a névmás kibékül…

mellesleg:

tejjel vagy a nélkül?

november 26, 2020 / Uncategorized

VASS JUDIT

JÓNÁS

imáját hallgatom,
az ablakon cet-sötét az ég.
Sövényt, felhőket, Ninivét
háborgat kint a zápor:
Ki az, mi az? − bent csücsülök:
menekülésre bátor.
Könnyű dsidások állnak őrt

kerítés-polcokon,
a Gazda hangját hallgatom

barna, bús szobámban…
most teszi fel az
Esti kérdést,

magyarul, rezignáltan.
Szava villámló átok:
pengő sziszifuszi kő,

s egy árva perc sem mozdul

Ninivében…

Íme, a feltöltött idő −

rezeg a virtuális térrel.

És én már régen nem leszek,

mikor rátalálnak.

Talán egy földön kívüli…

a hang, a ritmus elbűvöli,

és mit se tud Jónásról, Mihályról…

Talán utód lesz, neveti akcentusát,

hamar ráun, és görget tovább…

Megint lehull az ékezet:

engede urdung intetuinek.

Domine, miserere.

Kyrie eleison.

november 26, 2020 / Évfordulók

Keveset írt, aforizmái, gyűjteményes kötete csupán halála után jelent meg. Kvalitásérzékével egyedülálló tekintélyt szerzett kortársai körében, ami azóta is mérceként van jelen irodalmunkban. A magyar irodalom – Kazinczy Ferenc mellett – egyik legnagyobb irodalomszervezője, kritikusa volt. https://hu.wikipedia.org/wiki/Osv%C3%A1t_Ern%C5%91


„Az irodalom ügye, a mű minősége etikai kérdés volt Osvát Ernő számára. Kritikái, aforizmái jelentősek, de igaz… műve a Nyugat.” (Fráter Zoltán)