Kategória: Vers

január 24, 2022 / Vers

EGY

VASS JUDIT

EGY 

mondat a zsarnokságról

elég is lenne

ha nem élnél benne

szügyig

az oxigén versekbe szökik

skandálva kenve

rímmé az undok masszát

képekbe maszatolva

a lélek araszolva

múlik agyaggá

nyúlós-tapadós ronggyá

a lét nagy láncolatában

hol szem vagy a láncban

s csak hinnéd hogy nem

de a fű kinő utánad

s marad az önutálat

egy mondat erejéig

 

január 24, 2022 / Vers

VASS JUDIT

VILÁGPOLGÁR

szerettem volna lenni,
Rómában-Weimarban honos,
hol horizontot mérnek
tornyok és templomok,
„az emberiség és Pest-Buda tája”
vagy éppen Széphalom,
énekelni Flavius dallamára
domb-kerítéses hajnalon,
de visszaránt a vak-ügetés,
világtalan múltak kútja
szippantja el az oxigént
úra meg újra.

Sarat dagasztó este van,
félelmes-fuldokló idő,
ős-bozótosból láncolt lelkek,
átkot dagasztva bújnak elő.
Azt hittem végre vége lesz,
de nincsen vége, este van,
utak nem nyílnak, s tengerek.
hangom-szavam hajléktalan.

Világpolgár
szerettem volna lenni ─
őrök kísérnek s csonthalom,
révül a sámán, részeg álom
tombol itt élőn s holtakon.

január 24, 2022 / Vers

ITT

VASS JUDIT

ITT

pusztulni kell,

hogy aztán betűkben élj.

Milyen röhejes itt

minden szenvedély.

Dagonya sártól ragad az ész,

és dögre unja magát.

 

Középszer, uralom, gát,

újra és újra,

már az ősöd is dögre unta.

 

Micsoda pitiáner végzet.

A költő halott.

Röhögött, vérzett.

 

Lelövette magát.

január 24, 2022 / Vers

NEM

VASS JUDIT

NEM  

roskad össze,

kinek könnyű a reggel,

sohase késik,

és türelemmel

 

 

babrál a kozmosz

kirótt halmazában,

nem siet, nem vár,

az időnek háttal.

 

Az idő torlódik,

gátat emel a kedvnek,

szemébe röhög

mind a felkenteknek.

 

És győzik derűvel,

ha nem marad más,

ne légy legyőzött,

se Jaj-Jeremiás.

 

Nem roskad össze,

kinek könnyű a reggel,

győzi az estét

szétszórt seregekkel.

 

január 24, 2022 / Vers

VASS JUDIT

 MÉG 

volt egy kiállítása,

még nem merült egészen el,

az „elméről” kivitték őt is:

talán egy szín visszaemel.

 

Még járkált körbe-körbe,

bóklászott, mint egy kisgyerek,

Na’ Conxypanban éppen hó esett.

 

Barátok zavartan álltak félre −,

a Varázsló meg csak nézte-nézte,

s tapogatta a  kerteket.

 

Épp Virágünnep járta,

Na’Conxypanban már a hó esett,

a Varázsló beült egy kávéházba,

lefejtve magáról a keretet.

 

Rendelt egy Giottót,

míg öklömnyi gömbözetben

hóra hó, év az évre hullva,

zihálva ereszkedett.

 

Még maradt egy év,

fehér lepedőkre

krikszkrakszot ájult a képzelet,

 

a festő bújva-bújta,

Na’Conxypánban esteledett.

 

január 24, 2022 / Vers

VASS JUDIT

 

DRÁMAI JAM

 

És láttam mindenféle dolgokat,

levontam sokezer éves bölcsességet,

például nincs új a nap alatt:

az ember bömböl vagy béget.

Vagy sztoicizál, ami de jure ugyanaz:

mert de facto seggbe kéne rúgni

a hernyót, a kígyót – ha lenne ülepe,

de arca sincs, az idő máshogy intézi.

Ha egyáltalán. Ez itt a bökkenő.

S ha bökken, csak azért, mert kérdezed,

tán packázik velünk hivatal, DNS,

ha egyáltalán. Most hát az eszed vedd elő:

a rúgás nem áll jól mindenkinek;

ha kéne, de fáj, skandálj anyázó verseket,

hol anyázni csak pontosan, szépen,

ahogy igazság, illem, szövegkörnyezet.

Talán. Ez itt a nem ismert tartomány −

s még jó, hogy vannak jampecek −

röhögj egy jót, így várd a kampeced −

mikor az utolsót rúgod e ribanc világon,

s még farán illeted.

 

január 24, 2022 / Vers

VASS JUDIT

NAGYÍTÁS

közben 

akarsz-e játszani,

mondjuk,

saját magad egy filmben?

 

Tudnál-e előhívósdit,

ha titkokkal kilincsel

szembekötősdit

egy hívatlan világ?

 

Akarsz-e játszani

commedia dell’arte?

 

Nagyítás nélkül

tudnál-e lenni,

mint fű-fa élő,

titkot nem beszélő?

 

Vagy homo ludens,

ha halált talált?

 

Akarsz-e, akarsz-e

játszani szabályt?

 

 

 

január 24, 2022 / Vers

VASS JUDIT 

In memoriam TJ 

EMLÉKSZEM 

mondtam valakinek:

csak ő tudja úgy az asszonáncot,

mint jó öreg Arany János,

de Késő van, instálom

ekkora monumentumokra.

Nibelungok lakóparkja

legfölebb, ha szócsonkra ébred,

ki leplezi le majd az emlékművet,

ércnél maradóbb metrumokba szedve…

 

Micsoda világnyelv ez itt,

micsoda irdatlan műremek!

S azt is, ki érti meg.

 

 

január 24, 2022 / Vers

ÉS

VASS JUDIT

 ÉS

 vannak a csendesek,

szolgának véled őket,

mert szolgálnak épp,

a szolgálandókat főleg.

 

És nem írja őket,

sikerük talpalávalónak,

nem lasszózta be Isten

se kéz- se talpnyalónak.

 

És még a vers is

halkan rímel, ahogyan illik,

határon innen és túl,

mert határ van is, meg nincs is.

 

És szabadság van,

jelzőtlen, ragtalan,

ahol a rabság

örök és magtalan.

 

 

január 24, 2022 / Vers

VASS JUDIT

 

LÉDA ÖRÖK

 

A Zeusz-ölelésből

nem életes,

csak halott kislányra

tellett,

a vörös halálból,

hogy nem kellett

kitűzni halálos sárgát.

 

És mégis örök

a rózsaszín-ámbrás

irigyelt nőisége,

a „bosszú hím”,

s azt is ki vette észre,

csak aki semmiért

mindent kért cserébe,

amíg versre is tellett,

elbocsátó szép üzenetre.

 

Hát elbocsátunk,

és törjön átok-varázs,

írjatok csak új rímeket,

csillagsorsos éneket

többek között.

 

De Léda örök

s most végleg útra vált.

És nem kér vissza semmit,

és lesz még hidegebb is.