Déry Istvánné Széppataki Róza (született Schekenbach, később Schenbach Rozália) (Jászberény, 1793. december 23. – Miskolc, 1872. szeptember 29.) az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője, Széppataki Johanna nővére. Legnagyobb sikereit énekes szubrettként aratta.
1810-ben szerződött a második magyar színtársulathoz (ennek fordított és írt darabokat Katona József), amely akkoriban a Hacker-féle táncteremben, az úgynevezett Hackerszálában volt. Itt színjátszást és éneket is tanult, és ekkor magyarosította nevét Széppatakira…
1810. március 29-én lépett fel először a Hamletben (Kazinczy-magyarítás), amelyben udvari dámát alakított. Ebben az évben eldöntötte, hogy nem megy haza, továbbképzi magát a színész pályára… 1813-ban férjhez ment Déry Istvánhoz, ám mivel férje gyakran bántalmazta, külön éltek, de nem váltak el törvényesen.
1812-ben a Rondella épületét a magyar színészek vették birtokba, azonban 1815-ben lebontották, ezért a társulat tagjai szétszéledtek. Déryné Pestről való távozásával lezárult pályájának első korszaka, a társulat feloszlása után Egerben és Miskolcon játszott. 1819 őszén Kilényi Dávid vándor színtársulatához szerződött, fellépett Székesfehérváron, Szombathelyen, majd Komáromban. Már ebben az időszakban is közkedvelt volt.
1823 decemberében elfogadta a kolozsvári meghívást…Itt töltötte be harmincadik évét, neve ekkor már fogalommá vált, ő volt az első magyar primadonna… 1827. május 19-én Desdemona szerepében búcsúzott a kolozsvári közönségtől. A társulat elhagyta a várost, amely nem tudta eltartani színészeit…(Kassára ment)…
1837-ben a pesti Nemzeti Színházhoz (akkor még Pesti Magyar Színház) szerződött, de a kritika játékát elavultnak bélyegezte, ezért elhagyta a várost októberben, és Kassára ment, majd Nagyváradon is fellépett…
1845. január 12-én kolozsvári tagként lépett fel, mint Gervaise, végre középkorú, idős asszonyokat kezdett alakítani. 1845. március 15-én utolsó fellépéseként meghirdetett darab volt a Követválasztás színmű. Ezután nem lehet tudni pontosan, hogy hova ment. 1846 elején Szegeden volt, majd fellépett Debrecenben, ahol kifütyülték, az újságok vicceket gyártottak róla, feltéve neki a kérdést: a színpadon akar kimúlni?
1847-ben búcsúzott a színpadtól, visszatért férjéhez. Déry István 1862 januárjában hunyt el, akkor Róza húgához költözött. Utoljára 1868-ban lépett fel, Egressy Ákos jutalomjátékán, ölben vitték fel a színpadra.
Déryné 1872. szeptember 29-én, 78 éves korában hunyt el miskolci otthonában.
A költőnek nehéz gyermekkora volt. Szülei a mai Vajdaság területén ismerkedtek össze, hosszú éveken át, egészen 1941-ig Belgrádban éltek, majd a második világháború alatt Budapestre menekültek. 1945 után édesanyja polgári alkalmazottként a Magyar Néphadseregnél dolgozott. Édesapja, korai haláláig, üzletkötő volt Budán, a Vízivárosban.
A Medve utcai általános iskolában tanult. Gimnáziumi tanulmányait a Toldy Ferenc Gimnáziumban folytatta. Gyermekkorában vallásos nevelést kapott, a Battyhány téri Szent Anna-templomban ministrált. Fiatal korában romantikusan végletes érzelmek fűzték Kepes Sára költőhöz, aki azonban sokadik öngyilkossági kísérletében meghalt. Ezután feleségül vette Mosonyi Aliz költőt, újságírót, akitől Anna nevű lánya született. Második felesége Harsányi Éva volt, Petri Lukács Ádám újságíró édesanyja. Harmadik felesége a verseiben Mayaként megörökített Nagy Mária volt. Végakaratának megfelelően a dunaalmási temetőben mellette helyezték örök nyugalomra.
1966-tól az ELTE magyar–filozófia szakára járt. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975–1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-1989 között a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt, és fontos figurája a magyar demokratikus ellenzéknek. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt. Ezekben az években Pap Máriával élt együtt.
Első versei a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek meg, majd évekre elhallgatott. Első kötete, a Magyarázatok M. számára sikert aratott.
1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt, de még azon év őszén kilépett a pártból.
1996-ban az országgyűlésben Torgyán József interpellált, elfogadhatatlannak tartva Petri György és Esterházy Péter író Kossuth-díját: Petri György Zakatol a szentcsalád / Isten tömi Máriát… kezdetű Apokrif című verse, illetve Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat! című hangjátéka kapcsán, vallás- és nemzetgyalázó szerzők támogatásával vádolta meg a kormány kultúrpolitikáját. A megvádolt írókat Radnóti Sándor és Pető Iván vette védelmébe.
Az N&n Galéria Alapítvány rá emlékezve alapította meg 2010-ben a Petri György-díjat, amelyet minden évben a költő születése évfordulóján, december 22-én adnak át. A díjra olyan – elsősorban fiatal – költő, író, drámaíró vagy esszéíró esélyes, akinek még nem jelent meg önálló kötete.
Frank Vincent Zappa szülei másodgenerációs szicíliai, illetve görög, arab és francia származású amerikaiak voltak. Miután a család Kaliforniába költözött, Frank 12 éves korában a dobolás iránt kezdett érdeklődni, és Monterey-ben, egy nyári iskolában zenekari ütősjátékot tanult. Zenei tanulmányai ezenkívül a középiskolában egyfajta fegyelmi büntetésből hallgatott, általa meglehetősen unalmasnak bélyegzett összhangzattan-órákból álltak. Ezzel párhuzamosan már zenekari darabokat kezdett írni zenészekre, zörejekre és magnetofonra, melyek egyetlen előadást értek meg (1962-ben, 22 éves korában), de azt a helyi rádióadó is felvette és sugározta. Ezután dobolt egy Ramblers nevű helyi R&B-bandában, majd Lancasterbe költözésük után megalakította a Black-Outs nevű együttest, melyben fehér és afroamerikai zenészek egyaránt helyet kaptak.
A kortárs avantgárd zeneszerző, Edgard VarèseIonisation című zeneműve már korán felkeltette érdeklődését a bonyolult ritmikai kísérletek iránt, és ez az érdeklődés élete végéig elkísérte. Az elektromos gitár is lenyűgözte, R&B-lemezeket kezdett gyűjteni, melyeken gitárszólók voltak hallhatók: Howlin’ Wolf, Hubert Sumlin, Muddy Waters, Johnny Guitar Watson és Clarence „Gatemouth” Brown voltak a kedvencei. Ilyen irányú érdeklődését osztálytársa, Don Van Vliet is osztotta, aki később Captain Beefheart néven lett ismert.
1980-as évek
Gitárjátéka új dimenziók felé nyílt meg: az 1979-es Sheik Yerboutin hallható Yo’ Mama megsejtette az elkövetkező extravaganciákat. Ike Willis személyében Zappa megtalálta azt az énekest, aki megértette, hogy az intim érzelmi kötődésnek és az ironikus távolságtartásnak milyen keverékét kívánja, és ezt bőségesen meg is mutathatta a három részes Joe’s Garage lemezen. A 70-es évek közepén a filozófiai elméletek és a zenekari mókák iránt tanúsított érdeklődését a zene fokozódó politikussága váltotta fel. A Tinseltown Rebellion és a You Are What You Is a fundamentalista jobboldal térnyeréséhez fűzött megjegyzéseket, s nem mellesleg olyan nagyszerű zenészek játékát élvezhetjük rajtuk, mint Ruth Underwood méltó utódja, az ütős Ed Mann, a „mindent lejátszó”, és Zappa legbonyolultabb zenei elképzelésit is játszi könnyedséggel kottába író Steve Vai, valamint az énekesként Zappa őrültségeiben méltó társbillentyűsök, Tommy Mars és Robert Martin.
1982-ben sláger lett a Valley Girl, melyben Zappa lánya, Moon Unit a pénzes hollywoodi csemeték beszédmódját parodizálta. Ugyanebben az évben egy New York-i koncerten megszervezte Varese zenéjének előadását. A Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch címadó szerzeménye megmutatta, hogy Zappa nem veszítette el érdeklődését az összetett zenék komponálása iránt, és ezt megerősítette 1983-ban a London Symphony Orchestrával felvett komolyzenekari darabok kiadásának sorozata. 1984-ben különösen termékeny volt: a neves francia zeneszerző, Pierre Boulez Zappa szerzeményeit vezényelte a The Perfect Strangersön, kiadta a Them or Ust, egy olyan rocklemezt, mely tovább fokozta brutálisan inventív gitárjátékának hatását, megjelentette a Thing-Fisht, ezt a „Broadway-musicalt”, ami az AIDS-szel, a homofóbiával és a rasszizmussal foglalkozott, továbbá előásott egy Francesco Zappa nevű, tizennyolcadik századi zeneszerzőt, és szerzeményeit synclavierrel rögzítette. A következő évben megjelentetett Does Humor Belong in Music? és a Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention az Amerikában erőre kapó cenzúrabizottságok ténykedésére adott hatásos választ. A Jazz from Hell synclavierdarabjai a kísérletező kedvű, amerikai származású Conlon Nancarrow gépzongorára írt műveihez állnak közel – ezt Zappa hangminták alkalmazásával és szédítő, „ember által lejátszhatatlan” ritmikai orgiával fejelte meg. Művei 80-as évekbeli áradatából feltétlenül megemlítendő még a Shut Up ’n Play Yer Guitar vakmerő, tripla gitárszólólemez formájában megjelent gyűjteménye, amelyen a hibbantságig szubjektív gitárstílusát a zenei szerkesztés iránti múlhatatlan szenvedélyével ötvözte, s melynek folytatása is akadt a Guitar, valamint a sokáig kiadatlan Trance-Fusion c. lemezek formájában.
Zappa következő hatalmas terve 1988-ban egy 12 tagú együttes formájában öltött testet, mely feldolgozásokat, instrumentális darabokat és új, politikus dalokat játszott (s melynek zenéje a Broadway the Hard Way, a The Best Band You Never Heard in Your Life és a Make a Jazz Noise Here című lemezeken hallható). Három hónapnyi próba után lélegzetelállító erővel és precizitással szóltak, de még az első turné során fel is bomlottak. A retrospektív You Can’t Do That on Stage Anymore sorozat mellett Zappa legnépszerűbb kalózlemezeit is kiadta a Beat the Boots sorozat formájában. Csehszlovákiában, ahol hosszú időn keresztül a kulturális underground hősének számított, az ország Kulturális Nagykövetének nevezték ki. Demszky Gábor meghívására 1991 nyarán a Budapesti Búcsú díszvendége – még ez évben bejelentette, hogy a 92-es amerikai elnökválasztás során független jelöltként indulni kíván (és ezért azonnal halálos fenyegetéseket kapott), de novemberben a lánya megerősítette, hogy prosztatarákban szenved.
„Utolsó éveiben Zappa megtalálta azt a zenekart, amely végre maradéktalanul képes volt megvalósítani mindazon „komolyzenei” elképzeléseit, amiket az addigi partnerei csak állandó elégedetlenége mellett tudtak megoldani.
A németországi székhelyű, multinacionális Ensemble Modern játéka a The Yellow Shark című, Zappa életében utoljára megjelent lemezen hallható – felszabadult, örömteli játék a halál árnyékában: a koncertsorozat utolsó állomásairól Zappa fokozódó fájdalmai miatt kénytelen volt hazautazni.
1993 májusában, szemmel láthatóan legyengülve az intenzív kemoterápiás kezeléstől, bejelentette, hogy gyógyíthatatlan, mivel a kór a csontjait is megtámadta. A Playboyban adott nagyszabású interjújában azért még megemlíti, „nem kezdtem el szomorú zenét írni csak azért, mert hamarosan meghalok”.
„Engem mindig jobban vonzottak azok a zenészek, akik sokat tudtak a világról. Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mű kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép is, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az elődadó médium a szerző és a közönség között. Nélküle az egész nyugati zeneirodalom holt kincs.” (Shiff András)
„1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, jelenleg Londonban vagy Firenzében él. 1987 óta osztrák, 2001 óta brit állampolgár.
1983-tól a Decca hanglemezgyár hosszútávú szerződést kötött vele. Számtalan felvétele készült és jelent meg ennél a cégnél. Elsősorban zongoraművészként vált ismertté világszerte, de kezdetektől fogva aktív kamarazenész is. Fellép szólóesteken és emellett számos zenekari koncerten, de gyakori résztvevője különböző összeállítású kamaraegyütteseknek is.
Schiff András repertoárja igen széles, Bachtól Bartókig és Janáčekig terjed. Leggyakrabban Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Schumann és Bartók műveit játssza. Az elmúlt években rendszeresen játszott – egy-egy nagyvárosban – ciklusokat Bach, Mozart és Schubert műveiből. A salzburgi Mozart-héten kamaraegyüttesével több év alatt előadta Mozart összes zongoraversenyét. 2004–2006 között eljátszotta Beethoven harminckét zongoraszonátáját a művek keletkezésének sorrendjében. A zongoraművész-karmester nagy gonddal állítja össze koncertjei témakörét. Hangoztatott véleménye alapján számára Bach a legnagyobb zeneszerző, a legeredetibb és legérdekesebb többek között Schumann, de Bartók Béla zongoraművészként és komponistaként is meghatározó a pályáján.
Schiff Andrást számos kritikusa nevezte a zongora poétájának. 1990-ben Grammy-díjat kapott „Legjobb instrumentális szóló előadás (zenekar nélkül)” kategóriában, Bach Angol szvitjeinek előadásáért. 2013. decemberében, 60. születésnapja alkalmából, a londoni Királyi Filharmóniai Társaság (RPS) aranymedáljával tüntették ki. 2014. június 14-én II. Erzsébet brit uralkodó „a zeneművészetért kifejtett tevékenységéért” lovagi címmel tüntette ki, így a „Sir” előnév viselésére is jogosulttá vált.
Saját kamarazenekara mellett több alkalommal Budapesten vezényelte még a Budapesti Fesztiválzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat és az Európai Kamarazenekart (Chamber Orchestra of Europe). Az általa vezényelt kiemelkedő zenekarok között van a londoni Philharmonia Zenekar, a San Franciscó-i Szimfonikusok és a Los Angeles-i Filharmonikusok.[11] „
„…az általa készített földgömbök segítségével mintegy négy évtizeden át folyt a magyar földrajzoktatás, nevéhez fűződik a német, szlovén, olasz nyelvű változatban szerkesztett, 25,5 és 51 cm átmérőjű földgömbjeinek exportja…
Hazánkban a 19. század második felében erős igény mutatkozott az iskolák jó minőségű, magyar nyelvű térképekkel való ellátására. Az iskolai földrajzoktatásban leginkább megyetérképeket használtak, ezért ezeknek az elkészítése volt a legsürgősebb. Vas vármegye térképének elkészítésére Jausz Györgyöt, a Vasvármegyei Tanítóegyesület alapítóját kérték fel, aki az első magyar nyelvű iskolai atlaszt is szerkesztette. Jausz Kogutowiczban találta meg azt a szakembert, aki egy megyei falitérképet meg tud rajzolni.
A munkát 1882-ben kezdték. A terület 1:75 000 méretarányú katonai térképszelvényeit használta, így kicsinyítés és nagyítás nélkül, 139×132 cm-es nagyságban tudta elkészíteni az iskolai falitérképet. A fokhálózatot a Monarchiában akkor használatos, a kanári-szigeteki Ferrotól számított 15 ívpercenként rajzolták meg. Az Alpokalját geometriai csíkozás és magasság szerinti (hipszometriai) színezés teszik plasztikussá.
A bécsi hadilevéltárban őrzött tiszti minősítés tehetséges és széles érdeklődési körűnek írja le. A „Különleges képességek” rovat szerint: „tornász, vívó, gyorsíró és nagyon jó rajzoló. Elöljáróit tiszteli és meggyőződésből engedelmes, beosztottaival szemben jóindulatú, ám megköveteli a rendet és a fegyelmet. Szolgálaton kívül nyugodtan, becsületesen és tapintatosan viselkedik.” Ezek a tulajdonságok egész életén át jellemezték.”
Apáti Than Károly Antal (Óbecse, 1834. december 20. – Budapest, 1908. július 5.) magyar kémikus, a budapesti tudományegyetem egykori kémiatanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1872-től 1880-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja, aki jó nyelvérzékkel rendelkezett, hiszen a magyar mellett németül, franciául, angolul és latinul is beszélt.
Jómódú családba született, apja, apáti Than János (1789–1858), királyi pénztarnok volt Becsén, édesanyja Setény Ottilia. Tíz testvére közül Than Mór bátyja érdemeit is számon tartja az utókor. Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon és Nagybecskereken járt gimnáziumba. Tizennégy éves korában részt vett az 1848-49-es szabadságharcban előbb lövész, majd később tűzmesteri beosztást látott el Bem seregében. A fegyverletétel után gyógyszerészi pályára lépett. 1855-ben kitűnő eredménnyel érettségizett Szegeden.
Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ahol egy évig orvosi szakon, majd a gyógyszerészetin főleg kémiával foglalkozott, és 1858-ban a kémia doktora lett. Még ebben az évben ösztöndíjjal tartózkodik Bunsen híres laboratóriumában, Heidelbergben, majd felkereste Párizs nevezetesebb tanintézeteit is, hogy ismereteit gyarapítsa. 1859-ben, Bécsben mint tanársegéd, majd mint magántanár folytatta működését; 1860-ban a pesti egyetemen a kémiai tanszék helyettes tanára, 1862. július 18-án pedig a tanszék rendes tanára (professzora) lett. (Ennek az állásnak egyik alapfeltétele volt a kiváló magyar nyelvtudás, addig ugyanis a pesti egyetemen is németül folyt az oktatás.)
Tervei szerint új Kémiai Intézet épült a Trefort-kertben, mely 1872-re készült el. Az akkor igen modern épület tapasztalatait vették alapul a később épült intézetek szervezésekor Birminghamben, Champaigne-ban, Rómában, Grazban és Aachenben. A pesti épület ma is áll a Múzeum krt. 4/b alatt, de a kémia tanszéket már kiköltöztették. A felújított épületben ma bölcsészkari szakok találhatóak.
Than Károlyt 1860-ban levelező, majd 1870-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémia matematikai és természettudományi osztályának 1887-től elnöki, 1907-től haláláig pedig az Akadémia másodelnöki (alelnöki) tisztét viselte.
A Királyi Magyar Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztályának 1891-től haláláig elnöke volt. Ekkor kezdeményezte az önálló magyar kémiai folyóirat létrehozását, melyet saját 1000 Ft-os adományával is segített. A Magyar Chemiai Folyóirat-nak 1895-ben megjelent az első száma, Than Károly lett a szerkesztőbizottság elnöke.
Hosszú és gazdag munkássága után 1908-ban nyugdíjazását kérte. Még ebben az évben (július 5-én) elhunyt. Neje Kleinschmidt Ervina Terézia Mária Albertina volt.
Munkássága, érdemei
Than igazi iskolateremtő tudós volt. Alapos előtanulmányai után megválasztják a pesti egyetem tanárává, innentől kezdve egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte. A kémia tanításának módszerét az egyetemen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. A 20. század első felében működő kémiai tudósaink mindegyikét Than Károly tanította. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871-ben az Akadémia elé terjesztette és 1875-76. évi rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét.
A tanításon kívül az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A már említett Kémiai Intézet alapítója és vezetője. Nevéhez kötődik az analitikai mérőoldat faktorbeállító anyagának, a kálium-bikarbonátnak és kálium-bijodátnak (az úgynevezett THAN-SÓ) a bevezetése. Közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett (tagja az Országos Közegészségi Tanácsnak), 1885-ben Fodor Józseffel és Balló Mátyással együtt a főváros vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. A tanítás mellett, ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította. Korszerű eredményeit azonban elsősorban magyar lapokban publikálta, nem vágyott nemzetközi hírnévre.
„Több mint 60 évi disputa után, Ferenc József 1895. november 18-án kelt “legfelsőbb elhatározása”, királyi leirata birtokában Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 1895. december 19-én elfogadta, hogy az egyetemek orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamaira nők is felvételt nyerjenek. Az eredeti tervezet még valamennyi világi kart és a műegyetemet is megnyitotta volna a nők előtt, de végül csak három területen engedélyezték a nők felsőfokú tanulmányait, felvételüket kérvényezniük kellett.
Magyarországi egyetemen először 1900. november 3-án adtak ki diplomát hölgynek, Steinberger Sarolta szülész-nőgyógyász orvosnak, aki diplomája kézhezvétele után külföldön folytatott tanulmányokat, főleg a nőgyógyászati szakterületen. Hazatérve a budapesti Tauffer Klinikán kezdte meg orvosi működését, majd 1928-ban kinevezték az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosává, 1944-ig látta el ezt a megbízatást. 1966. november 24-én bekövetkezett haláláig visszavonultan élt pesthidegkúti otthonában. Legfontosabb műve Az orvosnők története című tanulmány volt.
2002-ben, halálának évfordulóján a Kozma utcai izraelita temetőben síremléket állítottak. Az első női mérnökhallgatókat 1918-ban vették fel a Műegyetemre, összesen négyet. Az első női egyetemi tanárt 1930-ban nevezték ki. „ (Nők az egyetemeken, cultura.hu)
„Apja szabómester volt. Pesten és Bécsben dolgozott mint lakatos, emellett rajzot és géptant is tanult. 1825-től uradalmi gépész volt Bánátkomlóson. Továbbfejlesztette a hohenheimi ekét, melynek eredményeként létrehozta a 19. századi Magyarországon általánosan elterjedt Vidats-ekét. 1842-ben Pestre költöztette lakatosműhelyét.
Társult Röck István Jánossal, valamint bérelte a Schlick-féle ferencvárosi vasöntödét, míg üzemét lassanként mezőgazdasági gépgyárrá fejlesztette. 1854-ben megvette a Schlick-gyárat, és ekkor már 80–90 munkás dolgozott üzemében.
1855-ben Vidats Pest város tanácsától „gyárnoki” engedélyt nyert, üzletmenetére oly mértékű felfutás volt jellemző, hogy 1850-ben 600, 1855-ben több mint 3500, 1857-ben pedig már 6000 db ekét értékesített. A mezőgazdasági gépeken kívül élelmiszeripari gépeket is gyártott. Az 1862. évi londoni világkiállításon korszerű ekét, rostát és szecskavágót vásárolt, melyet a saját termékeinek fejlesztéséhez kívánt felhasználni. Egy 4 lóerős gőzcséplőgépet is beszerzett, mely a gyártáshoz mintaként szolgált volna, azonban mégsem valósult meg a kisebb gazdaságok számára is elérhető árfekvésű cséplőgép elkészítése.
1862-ben gazdasági gépgyárat, öntödét és gőzmalmot alakított Craiovában (Románia), ezen gyár termékeit a balkáni államokba és Oroszországba szándékoztak eladni. Megpróbálkozott amerikai rendszerű varrógépek gyártásával is. Az 1869-es pénzválság, az egymás utáni rossz termésű évek és Vidats János halála, valamint az 1873-as gazdasági válság is társult ahhoz, hogy vállalata hanyatlani kezdjen. 1876 után betegsége miatt csődbe jutott a gyára. Elszegényedve hunyt el. Mezőgazdasági gépészeti tárgyú cikkeit korabeli gazdasági szaklapok közölték.”
1844-ben Temesvárra kerül, az Országos Főépítészeti Hivatalhoz, ahol először helyettes igazgatóként a Hajózási Alosztály mérnöke, később a hivatal vezetője. Asbóth beosztásánál fogva is támogatta Széchenyi István javaslatait, részt vett többek között a Széchenyi lánchíd építésénél is.
1848 nyarán Nagybecskereken jelentkezett a honvédségnél. 1848. december 9-étől honvéd vezérkari százados lett Vetter Antal honvédtábornok törzsénél, és részt vett a délvidéki harcokban. 1849. január 31-én Stein Miksa báró megbízta a komáromi vár erődítési munkálatainak irányításával. Részt vett a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói ütközetben az ő irányításával tudtak a honvédek hidat verni a Garamon.
Nemsokára őrnagyi rangot kapott, s július 16-ától – már újabb előléptetés után, alezredesként – Kossuth Lajos kormányzói hivatalának katonai osztályát vezette.
A szabadságharc bukása után Kossuthot szárnysegédként követte előbb Törökországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba. Itt Kossuth Lajostól elváltak útjai, Asbóth állampolgárságért folyamodott, érezte, hogy az ő hazája Amerika lesz. Kossuthnak, ahol tudott továbbra is segített, például fegyvervásárlások ügyében, az emigráns szabadságharcosokkal való kapcsolattartásban, stb. Asboth új hazájában eleinte építészeti rajzolóként működött, majd nyugaton kapott állást mint bányamérnök. New Yorkba visszatérve kis acélöntödét állított fel, amely prosperált is, amíg el nem tűnt a partnere. Ezután New York városánál helyezkedett el, mint a városrendező bizottság egyik tervező mérnöke, ebben a beosztásában része volt a Central Park és a Washington Heights szabályozásában is.
Az amerikai polgárháború kezdetén mindjárt katonai szolgálatra jelentkezett. A New York-i kormányzó megbízta egy önkéntes ezred szervezésével, de ez nem sikerült, így Missouri államba utazott, ahol 1861 júliusában John C. Frémont tábornok vezérkari főnöke lett, Frémont még ez év szeptemberében dandártábornokká nevezte ki, de ezt a kinevezést a kongresszus majd csak 1862 márciusában hagyta jóvá, de addig is aktív dandárparancsnok volt Frémont, Hunter és Samuel R. Curtis tábornokok alatt.
A sikeres missouri hadjárat után Kentucky államba vezényelték. Főhadiszállása itt Columbus városában volt, majd 1863. november 9-én a Pensacola Körzet (Nyugat-Florida) katonai parancsnokságát Fort Pickens központtal, tábornoki rangban. Számos színes ezred került az irányítása alá, sok más Kossuth-emigráns katonát gyűjtött maga köré, akik színes ezredek élén is harcoltak, köztük Zsulavszky László, Zsulavszky Emil, Ruttkay Albert.
Asbóth Sándor, amennyire népszerű volt az északiak körében szerény, tapintatos és egyben férfias magatartása miatt, éppen annyira gyűlölték a déliek, akik Asbóth Sándort és az őt körülvevő magyar emigráns katonákat „külföldiek, jenkik és négerbarátok” címmel vádolták, megvetették őket és rettegtek tőlük. 1864. szeptember 27-én személyesen vezette az északiak lovasságát a déliekkel vívott mariannai csatában, amikor a greenwoodi Davis Gray lövései harcképtelenné tették a tábornokot, Asbóth súlyosan megsebesült, a bal karját puskagolyók roncsolták szét, a bal karja csaknem teljesen béna maradt, az arcába fúródott golyót az európai orvosok sem tudták eltávolítani, így nem tudott tovább harcolni, ott a csatában helyét Zsulavszky László vette át.
Mihelyt javult Asbóth állapota, visszatért a hadseregbe, 1865. március 13-án címzetes vezérőrnaggyá léptették elő. A polgárháborút követően 1866-ban kinevezték az USA argentínai és uruguayi nagykövetének. Szenvedései mellett is kifogástalanul látta el hivatalát, a paraguayi háborúval kapcsolatban is diplomáciai érdemeket szerzett, fegyverszünetre vette rá a harcoló feleket, Paraguay, Argentína, Brazília és Uruguay pusztító háborújában. (A Hármas Szövetség háborúja néven is ismert, 1864-1870). Fejsebe miatt sokat szenvedett, ez vezetett halálához. Buenos Aires-i halála után a helyi, régi angol katonai temetőben temették el katonai tiszteletadás mellett, Domingo Faustino Sarmiento köztársasági elnök búcsúztatta. Hamvait 1990. október 23-án az USA-ba szállították, és az arlingtoni National Cemeteryben helyezték végső nyugalomra.[6] Síremléke fekete márványból készült, s lóháton ábrázolja egy korabeli illusztráció nyomán.”
