Vass Judit oldala Posts

október 15, 2024 / Vers

VASS JUDIT

I.M. T.S. ELIOT

PUSZTAORSZÁG

’Tis all in pieces, all coherence gone –

írta le ötszáz éve Joh Donne,

Minden Egész eltörött−

hitte Ady.

Mit is lehetne még mondani?

Pusztaország, egy-két szerelmes macska,

mocskos folyók fordulnak oldaladra,

míg istent megtalálod,

s kegyesen felkészíted halálod,

de meg mégis csak az marad:

szétszórt világod, önmagad.

Hiába menekülsz az irgalomba,

isten tehetetlen és lomha.

Az igazat írd, ne csak a valódit,

tévtemplomod roskadó pilléreit

porlasztja egy emberibb hit

útja az örök végtelenbe:

szabadság, őstörvény kozmikus rendje.

október 15, 2024 / Évfordulók

 „III Tűzbeszéd

(részlet)

A folyó sátra szétszakadt, utolsó levél-ujjak

Mélyednek be a nedves partba. Szél fut

A barna földön nesztelen. Elköltöztek a nimfák.

Csak csöndben, édes Temze, míg dalomat bevégzem.

Nem visz a folyó üres üveget, uzsonnapapírt,

Selyemzsebkendőt, kartondobozt vagy

cigarettacsutkát,

Se nyári éjek más tanújelét. Elköltöztek a nimfák.

S barátaik, a bankigazgatóknak naplopó sarjai

Elköltöztek, címük se hagyva hátra.

Ültem és sírtam a Genfi-tó vizeinél…

Csak csöndben, édes Temze, míg dalomat bevégzem,

Csak csöndben, édes Temze, nem leszek hangos

én sem.”

(T.S.Eliot: The Waste Land, Átokföldje, ford.: Vas István)

Thomas Stearns Eliot OM (St. LouisMissouri1888szeptember 26. – London1965január 4.) amerikai születésű Angliában letelepedett irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus.

20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”.

Életpályája

 

Családja még a 17. században vándorolt ki Bostonbaegyházi és világi méltóságokra emelkedve gyökereztek meg a új-angliai puritán hagyományokban. Apja tekintélyes üzletember, anyja, Charlotte Stearns, gazdag bostoni kereskedőcsalád sarja volt. Családja tudta őt taníttatni a Harvard egyetemen. 1910/11-es tanévben Európába ment tanulni, a párizsi Sorbonne-ra. 1911-tól 1913-ig újra a Harvardon tanult, filozófiát hallgatott. Főleg az ún. új kritikai irány megalapítója, az irodalomkritikus és kultúrfilozófus Irving Babbitt (1865–1933) és George Santayana (1863–1952) filozófus, esszéíró, költő és novellaíró előadásait kedvelte.

1913-ban Németországba1914-ben Angliába utazott. 1914–1915-ben az oxfordi Merton College-ban filozófiát tanult. 1915-ben állást vállalt Londonban. Latint, franciát, rajzot, földrajzot, történelmet, matematikát, úszást és baseballt tanított a Highgate Schoolban, majd a Lloyd Banknál vállalt tisztviselői állást.

19171919-ig az imagista mozgalom Egoist c. folyóiratának lett munkatársa, majd segédszerkesztője. 1925-től 1965-ig a Faber and Faber kiadó szerkesztője, később igazgatója lett. 1927-ben felvette a brit állampolgárságot, s még ugyanebben az évben belépett az anglikán egyház hívőinek körébe. Költő, kritikus és drámaíró volt, mindhárom műnemben maradandót alkotott, de a lírában első jelentős költeményével, A puszta országgal (The Waste Land) valóságos irodalmi forradalmat robbantott ki, egyik kritikusa szerint, ez „majdnem olyan zavart keltő volt, mint a szarajevói gyilkosság.”

Művészete

 

Költészetére leginkább a francia szimbolizmus és a Jakab-kori angol metafizikus költők (például John Donne) hatottak, költői képalkotási módszereit a kortárs Ezra Pound és az imagisták élesen metszett pontossága befolyásolta, természetesen ezek csak a fő vonalak, filozófiai ismereteit, az irodalom számos más területére kiterjedő műveltségét (Dante, 17. századi angol drámák) nem is vettük számba.

Az 1910-es években, rendszeresen 1917-től jelentek meg verskötetei, melyekben költői személytelenség, irónia, elvont gondolatiság tükröződött, igazán átütő sikert, nagy újdonságot és választóvonalat A puszta ország (The Waste Land) című verse jelentett. Nyomtatásban e költemény először 1922-ben látott napvilágot, a T. S. Eliot által alapított és 17 éven át általa szerkesztett, Criterion folyóiratban. Meghökkentően hosszú, 433 sorból áll, melyet a költő 191 soros filológiai magyarázata követ. Az angolszász avantgárd olyan emblematikus alkotása a lírában, mint a prózában James Joyce Ulysses c. regénye. Mindkét mű egyazon évben, 1922-ben jelent meg, Eliot verse Londonban, Joyce regénye Párizsban.

A háború felé közeledő Európában, később az első világháborút követő 1920-as években a fő kérdés az életben maradt fiatal nemzedék számára az volt, hogyan élhetnek tovább. A fiatalokat foglalkoztató érzések, gondolatok a lírában legtökéletesebben T. S. Eliot verseiben fejeződtek ki. A megszokott világ széttöredezett, ennek szimbólumaként töredéksorozatokat jelenített meg T. S. Eliot lírája.

Egyik első legjelesebb versében, a J. Alfred Prufrock szerelmi énekében mitologikus címmel jelentkezik, de hamar kiderül, hogy inkább egy komikus hőseposzról van szó. Egy kopaszodó, középkorú ember határozatlan, kételkedő öniróniával teli vallomása elfecsérelt fiatalságáról, életéről hallható ki belőle.

Annál nehezebb dolga van az olvasónak A puszta ország c. költeménnyel, amely már nem egy beszélő szubjektum képzete, hanem a személytelen költészetfelfogás jegyében vonultatja fel a tárgyakat, a szituációk és az események egész láncolatát már nemcsak szövegtöredékek, hanem törmelékek, kollázsok formájában is, de a kollázsok már nem ragaszthatók fel egy egységes kulturális anyagra, a világ széttöredezett. Tovább fokozta a költő ezt az érzetet 1925-ben írt, Az üresek (The Hollow Men) c. költeményében, melyben kifejezi, hogy a törmelékek puszta országát üres emberek lakják. Ezek a költemények mintegy megtestesítik az első világháború után feltörő kaotikus és reménytelen érzéseket.

A költő beveti teljes műveltségi anyagát saját ars poétikájához híven, melynek lényege az, hogy az emberiség költészete egy nagy egész, amelyben benne van valamennyi valaha megírt költemény, s még ezen belül is a költemények nem időbeni egymásutániságukban léteznek, hanem egymás mellett, tehát HoméroszEurópa és Anglia teljes költészeti anyaga egymás mellett létezik. (Mellesleg 1922-ben jelent meg Kassák: A ló meghal, a madarak kirepülnek verse is, amely nem kevésbé jelentős, szerintem. vj)

T.S. Eliotot fiatal kortársai és az őt követő fiatal nemzedékek értették, előadták, sokszor polgárpukkasztás céljából is, az avantgárd angol líra hangadói lettek a költő 1920-as évek első felében írt költeményei. Későbbi, egyre nehezebben követhető versciklusai már többnyire a költő új vallásosságáról szólnak. Költészetében bekövetkezett fordulata miatt egyre több kritika érte az irodalmi életben a fiatalok részéről.

1927-től, a költő brit társadalomba való betagozódása (angol állampolgárság, anglikán vallás) után egyre inkább konzervatív lett, lassan a versírás helyett a drámaírás került nála előtérbe. Drámáiban a mártíromság szükségességét hangsúlyozta. Leghelyénvalóbb ez a mondanivaló a Gyilkosság a székesegyházban című drámájában, mely Becket Tamás angol vértanú haláláról szól. Filozófiai párbeszédek és monológok sorozata e drámája, színpadi előadásra kevésbé alkalmas, ennek ellenére jó rendezők színre vitték nálunk Magyarországon is. Színpadra vihetőbb darabjai is vannak, a Családi összejövetel és a Koktél hatkor/Koktél parti (The Coctail Party), e drámák korabeli családi konfliktusok kapcsán közvetítenek vallási mondanivalót.

Esszéi nagyon érdekesek, olvasmányosak, számot adnak a költő és drámaíró művészetfelfogásáról, s betekinthetünk általa a korszak által értékelt régi és új írókhoz. Igen különös, hogy például Eliot Jean Racine és Ben Jonson alkotásait többre becsülte, mint William Shakespeare műveit. Irodalmi irányzatokat illetően elítélte a romantika anarchiáját, énkultuszát és érzelmességét, ez fiatal korától kezdve így volt, aztán megteremtette költészetében a modern lírát, majd egyre inkább a 20. századi újklasszicizmus híve lett.

Emlékezete

Az Egyesült Királyságban 1993-ban a Költészeti könyvek társaság (Poetry Book Society) megalapította a legjobb brit vagy ír verseskötet számára a T. S. Eliot-díjat. E díjtól teljesen függetlenül a Missouri Állambeli Truman State University Press is alapított egy költészeti díjat T. S. Eliot tiszteletére, a díj elnevezése: T.S. Eliot Prize for Poetry.

 (Mellesleg 1922-ben jelent meg Kassák: A ló meghal, a madarak kirepülnek verse is, amely nem kevésbé jelentős (szerintem) vj)

T.S Eliot versei alapján írta Andrew Lloyd-Webber a MACSKÁK c. musicaljét.

https://hu.wikipedia.org/wiki/T._S._Eliot

október 15, 2024 / Vers

VASS JUDIT

KEVESET

alszom,

hajnalban kelek,

irigykedem,

mint az öregek.

Elment a nyár,

a hatvanötödik,

fenekem lapos,

mellem nem

gömbölyödik,

tükröm fonnyadt,

nézem aszottan,

hej, valaha

mennyit csavarogtam,

most fog a korlát,

ha felfele megyek,

pimasz vagyok,

mint ősszel a legyek,

nézem, aki ül,

miért nem adja át,

pihenteti

serdülő valagát,

a sofőrnek köszönök,

mint az öregek,

döbbenten bólint,

ez itt a kevesek

megállója a létben,

még mozgunk,

de már létlen

bennünk az emlék,

fiacskám,

egy kis sajtot ennék,

meg minden,

isa pur homu,

valamiféle isten

lóbálja itten,

se tegnap se holnap

sohase hittem,

de sok más egyebet,

na, alszom rá még egy

KEVESET

október 15, 2024 / Évfordulók

GYARMATI FANNI

Radnóti Miklósné

1912. szeptember 8.

„nyelvtanár, oktató, férje, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója…

14 éves korában ismerte meg Radnóti Miklóst, akivel 1935. augusztus 11-én kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást…

Férje halála után a nyilvánosságtól visszavonultan gondozta Radnóti hagyatékát, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett: versmondást, francia és orosz nyelvet tanított. Sosem ment többé férjhez, özvegységét csaknem hetven évig őrizte.

A nyilvánosságtól elzárkózott, csupán a Népszabadságnak adott interjút 1962. január 21-én, melyben többek között úgy nyilatkozott, hogy „a fasizmus elnyelte az életünket”. Rádióban, televízióban nem szerepelt. Radnótiról nem írt, valamint a férje nevét felvett intézmények ünnepségein sem jelent meg, csupán a hagyatékhoz kapcsolódó ügyek intézésével foglalkozott.

1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgára lett kiváló pedagógiai munkásságáért, valamint Radnóti Miklós életművének, irodalmi hagyatékának gondozásáért és őrzéséért. (Wikipedia)

Naplója 2014-ben jelent meg.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyarmati_Fanni

október 15, 2024 / Vers

VASS JUDIT

SZOLFÉZS

nélkül aligha látod,

összhangzatban az egy-kottához

hogyan is illeszkedik szólam,

mint széttartó hangok szóban:

hitetlen várók karácsonyán,

a „hull a pelyhest” például Mozart írta,

most tudtam meg, hogy csak át,

és akármi lehet itt partitúra,

polifóniában az áthallás,

bábeli zűrzavar, mond a Biblia,

nem jó azt embernek hallgatnia.

És tisztítsd meg a te hangodat,

nem minden ének, ami hangot ad.

október 15, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ELADÓ

az egész világ

és áru benne minden

Mefisztó ingyen

de Faustnak ára van

az egyművesek céhe

a többit

felváltja aprópénzre

a perc az isteni

a pillanat mereng

még mérlegel

s csak egyszer villan

mint sebes villám

setétes éjjel

a zsenit

találomra osztja széjjel

az égi harmóniák

nagyregényt írnak

Gounot Faustját

Bulgakovnak

mert kotta el nem ég

s ha lesz időm elég

elrendezem

az egyművesek polcát

hol Ottlikot el nem sodorják

e pusztuló világ bárgyú meséi

mert el kell rendezni

polcot kottát

dobold a holtak

(így mondják) sírját

s csak egy poklot járj meg

ahonnan visszatérsz

október 15, 2024 / Évfordulók

Vass Judit, nevelész (Balaton, 1959. szeptember 4.) Ha így folytatja (láncdohányos), nem tudjuk, mikor adja be a kulcsot, vagy ahogy az angolok mondják, rúg a vödörbe.

A tanár is ember, de nem az a dolga” című meg nem jelent memoárja tükrözi legjobban életfelfogását, tanári ars poeticáját. A tanár is esendő, tökkelütött lény, de diákjai azt várják el tőle, hogy isten legyen. Ez fordítva is igaz. Így hát el-eltökítjük néha az órákat.

Az általános iskolában még végig feltűnően kitűnő volt, azután a gimnáziumban alábbhagyott a stréberséggel, nem kisebb ok miatt, minthogy matematikából csak négyest kapott. Apja otthon kitűzte a fekete zászlót, és lemondott arról a régi álmáról, hogy lányából matematikus lesz, és nekiállt a kiábrándulást leverni kisebb gyermekén, Jánoson, aki makacs elszántsággal követte nővérét a hanyatlásban. De ő legalább informatikus lett. Juditunk legnagyobb bajban a kémiával volt, amelynek máig is csak titkai vannak számára. Csak annyit tud, hogy Mengyelejev szabad idejében bőröndöket készített, s mikor valaki megkérdezte, miért, azt válaszolta: „Egy értelmes férfinek kell, hogy legyen valami értelmes szakmája is.”

Az egyetemen magyar-orosz-angol szakon csinálta végig a mószertant, melyen dögunalmas előadásokon hallgatta végig, mitől is élményszerű egy tanóra. Ezért aztán a gyakorlatban, lásd mélyvíz, tanulta meg, hogy a diák minden módszert-mószert megun egy idő múlva, lásd tehetetlenségi nyomaték. Nem tudom, mi az, de jól hangzik.

Jutkánk ma már nyugger, és csak pár órában kísérli meg betömni a diákjai fejében tátongó lyukakat. Diákjai ezt elnéző türelemmel viselik, az isten áldja meg őket!

Nevelészünk időnként rímfaragásra fakad Vojtina örök álnéven, mert tudja, hogy úgymond költészete középszerű, mint Arany János hőséé. Vass megfogadta, hogy egy osztályt még leérettségiztet, azután illa kerek-náda berek, és végleg nyugalomba vonul.

Nyugdíjas éveit a dolce vita jegyében kívánja eltölteni, úgyis, mint ücsörgés az orvosi váróban, itt fáj, ott sajog. Reméli, hogy nem kell hosszas várólistákon kihalnia ebből a szép világból. Na erről a szép világról még lesz egy-két szösszenete, ha a facebook le nem tiltja, mint felforgató elemet. Mert Jutkánk, minden előzetes híresztelés és vallomás ellenére nem sztoikus, hanem morgó-vicsorgó eburafakó, meg Ugocsa non coronat. Amúgy Ady fan.

Nevelészünk mától ingyen utazik. Nem tagja semmilyen pártnak, kitüntetései száma nullára rúg, nem alapítója semmilyen klubnak, csak a facebookon éli ki grafomániáját.

október 15, 2024 / Vers

NOS

VASS JUDIT

NOS

Miniszter úr,

hát hogy vagyunk

azzal a hangyaszorgalommal,

szellemharcok tiszta sugaránál,

tán azt gondolta kend,

hogy emelni közjót

jó mulatság férfi munka?

Nos kérem, itt hagyott magunkra,

mert meg tetszett halni,

de ez még hagyján,

mert a mű forog tovább,

csak épp roskad, reped,

és dőlve dől,

kiiskolázott taplók taposnak rajt’

hogy ott vagyunk százötven éve,

mint előtte.

Nos, Miniszter úr,

ez hát a sors, és nincs vég semmiben,

épp most verik szét

elárvult lelkek műhelyét.

Nos, Miniszter úr,

soká lesz megint az utolérés,

kétszáz év behozandó,

na ez jó munka lesz,

de nem épp mulatság.

október 15, 2024 / Vers

VASS JUDIT

VOJTINA

TANUL

„Minden hazugság, földön, ami szép:
Csontváz, ijesztő a valódi kép;”

Vojtina tudta ezt, és mégis mögé nézett,

aztán meg vágott meglepett képet,

a döbbentet adva, hogy hiszen tényleg…

s ej, mondta, hagyjuk: hisz nem ez a lényeg.

S mire kimondta, meglepetésnek

kapott még ezt-azt, és megtanulta,

mit eddig is tudott: hogy hiszen hazudva

elviselhetőbb a látszat…

s igaza van a sztoa Horatiusának:

nil admirari a hosszú élet kulcsa,

vagy Ciceró?

na, mindegy is, ki mondta:

csak semmi admirális!

október 15, 2024 / Vers

VASS JUDIT

KISSÉ

emelt állal,

ahogy az érvelés kívánja,

fogunk a meg-megújuló

és intő ámulásba,

mérve a foghatatlant,

szólva a mondhatót,

boncolva, ami tagolatlan,

versben, négyzetben, oldatokban.

Mindenség markoló korunkból

szerteszórt egészek

szolgálunk képtelen

hiteivel a résznek,

hogy mégis összeálljon,

ha csak egy pillanatra,

mi úgyse bontható

képletre, mondatokra,

de kell, hogy összeérjen

naponta mégis,

ízekre szedve ott,

hol úgyis újra mérik.