A 20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”.
Életpályája
Családja még a 17. században vándorolt ki Bostonba, egyházi és világi méltóságokra emelkedve gyökereztek meg a új-angliai puritán hagyományokban. Apja tekintélyes üzletember, anyja, Charlotte Stearns, gazdag bostoni kereskedőcsalád sarja volt. Családja tudta őt taníttatni a Harvard egyetemen. 1910/11-es tanévben Európába ment tanulni, a párizsiSorbonne-ra. 1911-tól 1913-ig újra a Harvardon tanult, filozófiát hallgatott. Főleg az ún. új kritikai irány megalapítója, az irodalomkritikus és kultúrfilozófus Irving Babbitt (1865–1933) és George Santayana (1863–1952) filozófus, esszéíró, költő és novellaíró előadásait kedvelte.
1913-ban Németországba, 1914-ben Angliába utazott. 1914–1915-ben az oxfordi Merton College-ban filozófiát tanult. 1915-ben állást vállalt Londonban. Latint, franciát, rajzot, földrajzot, történelmet, matematikát, úszást és baseballt tanított a Highgate Schoolban, majd a Lloyd Banknál vállalt tisztviselői állást.
1917–1919-ig az imagista mozgalom Egoist c. folyóiratának lett munkatársa, majd segédszerkesztője. 1925-től 1965-ig a Faber and Faber kiadó szerkesztője, később igazgatója lett. 1927-ben felvette a brit állampolgárságot, s még ugyanebben az évben belépett az anglikán egyház hívőinek körébe. Költő, kritikus és drámaíró volt, mindhárom műnemben maradandót alkotott, de a lírában első jelentős költeményével, A puszta országgal (The Waste Land) valóságos irodalmi forradalmat robbantott ki, egyik kritikusa szerint, ez „majdnem olyan zavart keltő volt, mint a szarajevói gyilkosság.”
Művészete
Költészetére leginkább a francia szimbolizmus és a Jakab-kori angol metafizikus költők (például John Donne) hatottak, költői képalkotási módszereit a kortárs Ezra Pound és az imagisták élesen metszett pontossága befolyásolta, természetesen ezek csak a fő vonalak, filozófiai ismereteit, az irodalom számos más területére kiterjedő műveltségét (Dante, 17. századi angol drámák) nem is vettük számba.
Az 1910-es években, rendszeresen 1917-től jelentek meg verskötetei, melyekben költői személytelenség, irónia, elvont gondolatiság tükröződött, igazán átütő sikert, nagy újdonságot és választóvonalat A puszta ország (The Waste Land) című verse jelentett. Nyomtatásban e költemény először 1922-ben látott napvilágot, a T. S. Eliot által alapított és 17 éven át általa szerkesztett, Criterion folyóiratban. Meghökkentően hosszú, 433 sorból áll, melyet a költő 191 soros filológiai magyarázata követ. Az angolszászavantgárd olyan emblematikus alkotása a lírában, mint a prózában James JoyceUlysses c. regénye. Mindkét mű egyazon évben, 1922-ben jelent meg, Eliot verse Londonban, Joyce regénye Párizsban.
A háború felé közeledő Európában, később az első világháborút követő 1920-as években a fő kérdés az életben maradt fiatal nemzedék számára az volt, hogyan élhetnek tovább. A fiatalokat foglalkoztató érzések, gondolatok a lírában legtökéletesebben T. S. Eliot verseiben fejeződtek ki. A megszokott világ széttöredezett, ennek szimbólumaként töredéksorozatokat jelenített meg T. S. Eliot lírája.
Egyik első legjelesebb versében, a J. Alfred Prufrock szerelmi énekében mitologikus címmel jelentkezik, de hamar kiderül, hogy inkább egy komikus hőseposzról van szó. Egy kopaszodó, középkorú ember határozatlan, kételkedő öniróniával teli vallomása elfecsérelt fiatalságáról, életéről hallható ki belőle.
Annál nehezebb dolga van az olvasónak A puszta ország c. költeménnyel, amely már nem egy beszélő szubjektum képzete, hanem a személytelen költészetfelfogás jegyében vonultatja fel a tárgyakat, a szituációk és az események egész láncolatát már nemcsak szövegtöredékek, hanem törmelékek, kollázsok formájában is, de a kollázsok már nem ragaszthatók fel egy egységes kulturális anyagra, a világ széttöredezett. Tovább fokozta a költő ezt az érzetet 1925-ben írt, Az üresek (The Hollow Men) c. költeményében, melyben kifejezi, hogy a törmelékek puszta országát üres emberek lakják. Ezek a költemények mintegy megtestesítik az első világháború után feltörő kaotikus és reménytelen érzéseket.
A költő beveti teljes műveltségi anyagát saját ars poétikájához híven, melynek lényege az, hogy az emberiség költészete egy nagy egész, amelyben benne van valamennyi valaha megírt költemény, s még ezen belül is a költemények nem időbeni egymásutániságukban léteznek, hanem egymás mellett, tehát Homérosz, Európa és Anglia teljes költészeti anyaga egymás mellett létezik. (Mellesleg 1922-ben jelent meg Kassák: A ló meghal, a madarak kirepülnek verse is, amely nem kevésbé jelentős, szerintem. vj)
T.S. Eliotot fiatal kortársai és az őt követő fiatal nemzedékek értették, előadták, sokszor polgárpukkasztás céljából is, az avantgárd angol líra hangadói lettek a költő 1920-as évek első felében írt költeményei. Későbbi, egyre nehezebben követhető versciklusai már többnyire a költő új vallásosságáról szólnak. Költészetében bekövetkezett fordulata miatt egyre több kritika érte az irodalmi életben a fiatalok részéről.
1927-től, a költő brit társadalomba való betagozódása (angol állampolgárság, anglikán vallás) után egyre inkább konzervatív lett, lassan a versírás helyett a drámaírás került nála előtérbe. Drámáiban a mártíromság szükségességét hangsúlyozta. Leghelyénvalóbb ez a mondanivaló a Gyilkosság a székesegyházban című drámájában, mely Becket Tamás angol vértanú haláláról szól. Filozófiai párbeszédek és monológok sorozata e drámája, színpadi előadásra kevésbé alkalmas, ennek ellenére jó rendezők színre vitték nálunk Magyarországon is. Színpadra vihetőbb darabjai is vannak, a Családi összejövetel és a Koktél hatkor/Koktél parti (The Coctail Party), e drámák korabeli családi konfliktusok kapcsán közvetítenek vallási mondanivalót.
Esszéi nagyon érdekesek, olvasmányosak, számot adnak a költő és drámaíró művészetfelfogásáról, s betekinthetünk általa a korszak által értékelt régi és új írókhoz. Igen különös, hogy például Eliot Jean Racine és Ben Jonson alkotásait többre becsülte, mint William Shakespeare műveit. Irodalmi irányzatokat illetően elítélte a romantika anarchiáját, énkultuszát és érzelmességét, ez fiatal korától kezdve így volt, aztán megteremtette költészetében a modern lírát, majd egyre inkább a 20. századi újklasszicizmus híve lett.
Emlékezete
Az Egyesült Királyságban1993-ban a Költészeti könyvek társaság (Poetry Book Society) megalapította a legjobb brit vagy ír verseskötet számára a T. S. Eliot-díjat. E díjtól teljesen függetlenül a Missouri Állambeli Truman State University Press is alapított egy költészeti díjat T. S. Eliot tiszteletére, a díj elnevezése: T.S. Eliot Prize for Poetry.
(Mellesleg 1922-ben jelent meg Kassák: A ló meghal, a madarak kirepülnek verse is, amely nem kevésbé jelentős (szerintem) vj)
T.S Eliot versei alapján írta Andrew Lloyd-Webber a MACSKÁK c. musicaljét.
„nyelvtanár, oktató, férje, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója…
14 éves korában ismerte meg Radnóti Miklóst, akivel 1935. augusztus 11-én kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást…
Férje halála után a nyilvánosságtól visszavonultan gondozta Radnóti hagyatékát, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett: versmondást, francia és orosz nyelvet tanított. Sosem ment többé férjhez, özvegységét csaknem hetven évig őrizte.
A nyilvánosságtól elzárkózott, csupán a Népszabadságnak adott interjút 1962. január 21-én, melyben többek között úgy nyilatkozott, hogy „a fasizmus elnyelte az életünket”. Rádióban, televízióban nem szerepelt. Radnótiról nem írt, valamint a férje nevét felvett intézmények ünnepségein sem jelent meg, csupán a hagyatékhoz kapcsolódó ügyek intézésével foglalkozott.
1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgára lett kiváló pedagógiai munkásságáért, valamint Radnóti Miklós életművének, irodalmi hagyatékának gondozásáért és őrzéséért. (Wikipedia)
Vass Judit, nevelész (Balaton, 1959. szeptember 4.) Ha így folytatja (láncdohányos), nem tudjuk, mikor adja be a kulcsot, vagy ahogy az angolok mondják, rúg a vödörbe.
„A tanár is ember, de nem az a dolga” című meg nem jelent memoárja tükrözi legjobban életfelfogását, tanári ars poeticáját. A tanár is esendő, tökkelütött lény, de diákjai azt várják el tőle, hogy isten legyen. Ez fordítva is igaz. Így hát el-eltökítjük néha az órákat.
Az általános iskolában még végig feltűnően kitűnő volt, azután a gimnáziumban alábbhagyott a stréberséggel, nem kisebb ok miatt, minthogy matematikából csak négyest kapott. Apja otthon kitűzte a fekete zászlót, és lemondott arról a régi álmáról, hogy lányából matematikus lesz, és nekiállt a kiábrándulást leverni kisebb gyermekén, Jánoson, aki makacs elszántsággal követte nővérét a hanyatlásban. De ő legalább informatikus lett. Juditunk legnagyobb bajban a kémiával volt, amelynek máig is csak titkai vannak számára. Csak annyit tud, hogy Mengyelejev szabad idejében bőröndöket készített, s mikor valaki megkérdezte, miért, azt válaszolta: „Egy értelmes férfinek kell, hogy legyen valami értelmes szakmája is.”
Az egyetemen magyar-orosz-angol szakon csinálta végig a mószertant, melyen dögunalmas előadásokon hallgatta végig, mitől is élményszerű egy tanóra. Ezért aztán a gyakorlatban, lásd mélyvíz, tanulta meg, hogy a diák minden módszert-mószert megun egy idő múlva, lásd tehetetlenségi nyomaték. Nem tudom, mi az, de jól hangzik.
Jutkánk ma már nyugger, és csak pár órában kísérli meg betömni a diákjai fejében tátongó lyukakat. Diákjai ezt elnéző türelemmel viselik, az isten áldja meg őket!
Nevelészünk időnként rímfaragásra fakad Vojtina örök álnéven, mert tudja, hogy úgymond költészete középszerű, mint Arany János hőséé. Vass megfogadta, hogy egy osztályt még leérettségiztet, azután illa kerek-náda berek, és végleg nyugalomba vonul.
Nyugdíjas éveit a dolce vita jegyében kívánja eltölteni, úgyis, mint ücsörgés az orvosi váróban, itt fáj, ott sajog. Reméli, hogy nem kell hosszas várólistákon kihalnia ebből a szép világból. Na erről a szép világról még lesz egy-két szösszenete, ha a facebook le nem tiltja, mint felforgató elemet. Mert Jutkánk, minden előzetes híresztelés és vallomás ellenére nem sztoikus, hanem morgó-vicsorgó eburafakó, meg Ugocsa non coronat. Amúgy Ady fan.
Nevelészünk mától ingyen utazik. Nem tagja semmilyen pártnak, kitüntetései száma nullára rúg, nem alapítója semmilyen klubnak, csak a facebookon éli ki grafomániáját.