Kategória: Vers

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

I.M. KAFKA





MEDDIG

még, Uram, ez a szigorított?

Tudom, tudom, nem te cellásítod.





Már az őr sincs talán,

csak visszhangzik lépte,

talán csak magam álltam

a falak helyébe.





De ez a talán is bizony-talan.

Szóviccbe játszik, míg hatalma van.





Ha későn és hiába, azért én mégis:

fellebbeznék, Uram.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

I.M. SZÉP ERNŐ





AHOGY





a piacra megyek,

egy üres telek esik utamba.

A láthatatlan gazda

titokban füvet nyír a gazra,

de nem lakja be se házzal, se kerttel.





S én mindig sóvárogva nézem:

ha lenne pénzem…

micsoda házat emelnék

ebben a térben.





Visszafelé aztán itt gyújtok rá,

s amíg a cigaretta tart,

kiülök a verandára,

és kissé ódivatú verseket írok.





A csikket papírba gyűröm,

hogy ne szemeteljek.





Megyek tovább, a haza felé,

s ahogy lépek,

kissé ódivatú dallamot

dúdol bennem ez a vándor élet.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

AZ ÖREG

nem magántanár,

nem ügyel részletekre,

bolygónyi neuron

ügyködik mellette

saját kis kozmoszán,

vagy lustán elhever,

és néha angyal röpül át,

valami csend emel,

s néha fojtott röhögés

a pillanat vége,

az Öregnek fáj,

de nem mozdul rá

minden szentségtörésre.

Nincs kőbevésett óraterve,

se tanmenet uralma.

Az Öreg néha viccel,

és sosem etatista.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

LEVITÁCIÓK

G.K.-nak





És velünk lebeg

a tér is.





Irigyli tudásunk:

árnyunk fölé

lobbanásunk

a légre.





Betonba kövült

gyökerek

húznának vissza

a semmiértbe.





És megkapaszkodunk

a lég finom üvegére,

hol arcunkat táncolja

a fény éjsötétje.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

ET LABORA





azt hittem

rétest sütök

vagy csókolózom

Yorkban

vagy  megdöbbenek

jé anyám vihogott

a szemináriumban

míg zengett az ének

és rémlik

hogy hódolni kellett

Árpád vérének

vagy Trianonban

köpni egy jó nagyot

és azt hittem

végül is itt vagyok

ettem satöbbi

ami kell

még nevem is volt

amit helyesen írtak

anyám szerb volt

vagy horvát

apám egészen magyar

vagy a fene se tudja

de néha szép volt az  igaz

és én Viszockijjal

kergettem sírba

a szomszédokat

egyszóval

azt hittem bejglit sütök

de egy tót suhanc

kipurcant Segesvárott

ezért nem lehetett

akárhogy

csak úgy pacsázni

bele a Balatonba

mert mindig belepofázott

most is

beledumál a csattanóba

hej barátim

hol labora

kollaborálok

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

FANYAR

mementó,

fakó és feslett,

mert jobban őrzi színét

minden lét fonákja.

Vagy láttatik ekképp,

s csak játszik velünk

a dolgok viseltes ideája.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

A SZÍNÉSZ

verdesett,
szinte kétségbeesve.


Egy pillanatra csak,

hogy magához kösse
az álmos publikumot.

Úgy tetszett, 
mindent tudott,
s elhagyta minden.


A csendölő gesztusok,
az ajtókilincsen 
felejtett ujjak idegjátéka,
a leejtett hang, a néha
félbehalkított mondatok
kopogva döngtek vissza

a fényfüggönyön onnan.


Lidérces kopogás
a sminkelt unalomban.

Érzed,
és meg nem magyarázod.
Belőle, vagy belőlünk hiányzott
valami tegnap este.


Talán csak

a rész nem osztható egésze.

Vagy csak
az istenek untak ránk,
s a mágiának vége.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

EGYSZER CSAK

elhiszünk egy mondatot.

A szabad gondolat is

csak választott dogma.





A féktelen folyamatokra

hidakat ível a kényszer,

hogy győzze az áradást,

míg innen a túlra lépdel.

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT





LARINA

napon már néha langyosodik,

de csak vers kedvéért

szökik május februárba,

költészet-valóság

csak Petőfinél jár párba’

Goethe nem számít, 

„az olimposzi szörny”

eleve nem száll be romantikába,

és Puskinnak is elmegy a kedve,

ahogy illik, szépen lezárja,

kipontozza a valóságot,

hősnőnk hazug hűségbe dermed,

s  költőnk sz bózsij pómoscsju

beugrik Anna Petrovnához.





Mert Hold az egy-igazság,

Olga, a fülig piruló táncos,

Tatjána méreg, lőtt seb és halálos:

nem a való hát, és nem is égi mása,

Lenszkijek költik és Anyeginek

Olga Larinákra.





Tánya, ha él ilyen, amolyan vénlány,

szinglire veszi szomszédok szája,

nem egy nagy ész, s csak ritkán érdekes,

de érdekli világ folyása.





„Szia életem!” – szól a takarítónő,

és Larina bólint: Van igazsága…

július 4, 2020 / Vers

VASS JUDIT

EZEN





a földön nem találsz,

ide csak pontot tenni járok.





Elakadt mondatok,

elmaradt találkozások

parancsa hajt,

hogy ne maradjon

utánam félbe semmi.





Fehérek közt európai lenni

álmodom magam

egy kontinensen.





Eltékozolt javain ki osztozik,

ha már semmije nincsen?





Mint gyermek, ki aludni vágyik,

vagy író, ki eljut tetralógiáig,

messze…messze,

műhelyben álmodozva,





és égre csap

a múltak mélységes sodra:

fölbuzog.





Tört márvány,

fáradt mirtuszok.





Ég veled, Európa,

gyilkosok-öngyilkosok.





Ég veled, Európa

unt gátú föld