
VASS JUDIT
NAPPAL
a szertartás változatlan
de éjjel
szolgának öltözve
lesik a Nílust
Hórusz szemén
a tektonikus rezgést
felhők palásodása
kel a fecsegő égre
a fáraó felesége
most is szemet rajzol
homlokára
a nyújtott koponyát
csend béleli
abroncs alá
a sivatag-meder
gyűrődéseit
nem vésik többé
agyagtáblákra
tán meg sem beszélik
megszeppent papok
de nappal
a szertartás változatlan
muskátlit locsolok
várom Szinuhét
öreg barátom
együtt bólingatunk
az új világon
szerintem lejt ez az erkély
lejt a fenét
te mindig képzelegsz
így bölcsködünk
s majd este lesz
vagy új hajnalt
bont az egek sátra
új reggelek
pörögnek ki a napvilágra
a szertartás változatlan
bogarak gyerekek
lepkék és kontinensek
tektonikája