VASS JUDIT
MERT
aki élt és gondolkodott,
az embert lelkében mélyen megveti;
maszkot ölt, mert se maga,
se más már meg nem lepi.
De nem tanácsos
soká tartozni a maszkabálhoz:
MERT lejárt bánat
a ki nem nőtt romantikus század,
MERT elmúlt a huszadik,
s lám hátba támad
eltűnt idők rendezetlen gondja,
MERT parcellázni jártunk a Holdra,
míg nyomorra milliók születtek,
s lágert járattak bűnbakokkal
megváltott lúzereknek,
MERT a krisztológia drága.
Íme a kor „statáriális igazsága”,
Anyeginek és Pecsorinok zónája,
hol néha feltűnnek turisták, stalkerek,
MERT Vergiliust fogadnak,
kiknek izgalmasabb valóságnál a tükre,
s MERT a lúzerek
Napóleont üzennek saját vesztükre,
MERT Puskin hasba löveti magát,
MERT Hamvas inkább kiszáll a körből,
ki éri meg, mi lesz az elvesztett időből,
Ez hát a sors, és nincs vég semmiben,
a Zeitgeist gyilkol ─ mégiscsak azt hiszem.
