VASS JUDIT
ANYÁM
húsz év múlva
meggondolta magát,
de épp megkeményített
szívvel éltem,
épp bajban voltam
minden érintéssel,
vagy épp
azok hiánya fájt.
S most nem tudom,
hogy él-e.
Keresni kezdtem néhány éve,
de nyoma veszett,
vagy már ő nem akarta.
A másik meghalt.
S most hármunk keresztjébe írom:
Nincs visszatérés, de irgalom miatta.
VASS JUDIT
MINDEN
hiúság, mond a Biblia,
„Vásár az élet”,
vési Aranyba Vojtina,
míg az India Társaság
haza hajózza görbe tükrét,
és Thackeray szeméről
lehull a „végképp”
de bábok zsinórja
megered,
Jaj, Dobbin kapitány,
meddig bírod Te ezt?
Hisz minden hiúság,
mond a Biblia,
Rebecca, Osborn, Amelia,
és Josh elefántja Indiából ─
Micsoda Vásár!
Ó, szabadság-kapszula,
Ó, boldog-boldog-fajankók,
jaj, viktoriánus Anglia,
Te boldog-és talan hipokrata.
VASS JUDIT
ELTŰNT
az idő, nyomában
csak a tér maradt.
Terekkel, helyekkel
méred föl magad,
„csupa nyom vagy,
s csak posta voltál.”
Balgaság, butaság,
alig több egy halottnál,
s ha visszatérsz
az elveszett időbe,
örömére, szégyenére
akadsz „a világ ágbogán”,
ahol, ki tudja, miért
de fennakadtál,
s most ott csüngsz
esetlenül a ködre,
ki tudja, meddig,
vagy mindörökre,
emlék vagy tárgy,
aki ha megtalál,
tovább megy mosolyogva,
viszi őt is „a semmi sodra”.
Az eltűnt idő nyomában,
ki tudja,
milyen nyomot hagyva,
de te lebegsz,
és emlékszel önmagadra,
terekre, helyekre,
amelyek átmentek rajtad,
Lebegj csak,
mint hangok a szóban,
„ha ezt akartad.”
VASS JUDIT
VILÁGPOLGÁR
szerettem volna
lenni
Rómában-Weimarban
honos
hol horizontot mérnek
tornyok templomok
az emberiség
és Pest-Buda tája
vagy éppen Széphalom
énekelni
Flavius dallamára
és néha még álmodom
VASS JUDIT
TÚL
jón és rosszon
isten se jön
hogy új lapot osszon
ez itt a szerencsejáték
vége
nézz fel az égő égre
tűz a nap
sosem volt még
biztosabb a lap
nyerésre áll
egy arasznyi lét
és nem nem int
sietésre
se kezdete se vége
csak lenni
mint fű-fa élő
nem várni míg a felhő
esőt hoz végre
enyhét a még élők
végtelen seregére
szerencse fel
innen és túl
tátongva vár
a semmi mélye
jó volt itt lenni
esni hasra kétségbe
botladoza járni-kelni
nem oszt lapot
már az isteni senki
rakj ki egy passziánszot
itt a véletlen játszott
az voltál magad is
mag és virág marad itt
csak a mi nincs
annak van bokra
könyökölj hallgass
nil humanum ad astra
VASS JUDIT
VOJTINA, VOJTINA ÉPÍT
Ház ez,
talán képzelt, üres telken.
Íme, hát megleltem,
s nincs térkép,
melyen megmutatható.
Nem baj,
összetartják kínok,
néhány ráakasztott szó.
Homály és rímek tánca benne.
Mintha valaminek lenne
a haza.
HA
adnék a szóra
a magaméra is kellene
kellhetne-e
ti is
mással méritek
én például azzal
csukják-e az ajtót
vagy hagyják csapódni
és akkor mi van
minden
megfigyelés csak szónyi
ajtócsapódás
flegma vagy egyenes
csukódás
gyengéd vagy gyáva-közepes
csak a nyak
na az legyen egyenes
vagy peckesen görbülő a hát
nahát
ilyen is van
ezen a földön
már halottaim költöm
istenbe mártott arccal
úsznak egyre följebb
míg hátam
az árnyékuknak döntöm
VASS JUDIT
MUTYI
mondjuk
pocsék egy tavasz
de azért kedvem lenne
néhány lírai közhelyre
szerelem szabadság
egy kis elmúlással
de most szemben
az áradással
beszéljünk talán
a mutyiról
hisz olyan aktuális
barátom, aki elhiteti,
hogy hattyúk csapata
a varjú-sereg;
éppen hivatalba megy
de előtte rokont kerít
vagy legalább ismerőst
hogy elintézze
soron kívül
mi éppen sürgetős
ha kell pártot alapít
pár millióért
igazság-hazugság
egyre megy,
hisz oly egyszerű
a magyar egymegegy
egy centivel előbb
üsd ki a nyerőt
és sztaf de nesönel isjúz
a nép úgyis velünk húz
lenyúzni hét bőrt
vagy többet
az univerzumról
míg összetöpped
egy szimpla dílre
ne többet
nagy egy marha
aki valaminek is
nekiáll vagy görnyed
hívjuk tán ökörnek
VASS JUDIT
EMBERI
SZÍNJÁTÉK
mert
valami címnek
lennie kell
ha már a töredék
tán magától magát
egészben éli fel
és kell egy elbeszélő
egy mellébeszélek
vagy elbeszél ő
na ez is érdekes
szóviccben gazdag
anyanyelved ez
és Kazinczy nagy svihák
de Arany is megéri
hanem a dolgot
el ki végzi
ki viszi végbe
vagy el a balhét
ki az a balfék
hogy aztán megeresszen
egy szépmagyar vazzét
elveszett illúziók
mert abban jók vagyunk
Balzac sem csinája jobban
de mi a históriára
kenjük magunk
mikor a gerinc roppan
ha lenne még mersze
magyar a magyarnak
ha az iramot nem állja
de eljön még a
magyarok Kánaánja
csak kicsit keserű
leend az íze
torkunk meg is szakasztja
heon
keserédes testvérem
mártsátok mézbe
mert vazze
ennek nem lesz sose
VÉGE
VASS JUDIT
ITT
éltek-haltak szentek is
meztelenül a Duna-parton
Isten és a gyilkosok előtt
térdepelve keresztet vetve
a keresztény-nemzetit
megint szájára vette
egy újabb görénykurzus
hogy mi ne legyünk gyilkos gyarmat
édes hazám fogadd szívedbe
a világ igazát ne feledd
hogy mi ne legyünk újra
gyilkosok gyarmata
hagyjatok magamra
sem ésszel sem szívvel
nem lehet bírni már
ami itt végbe- kárba megy
lehull a gyümölcs ha megérik
elringat majd
a sorssal teli föld
ahonnan menekülni kellett
mert élezték már a késeket
az égre írj
ha minden összetört
és ne feledd
éltek-haltak itt szentek is
akármilyen gazembereket
emel égbe a megerőszakolt idő
az igzak fája kinő
et resurrexit tertia die
és ne feledd a bűn kié
meztelenül a Duna-parton
torkolattűzben meztelenül