Kategória: Vers

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

ROMLÁS

butaság kapzsiság tévelygés

ring össze fedélzetünkön

és pipáznak itt

részeg albatroszok

míg tengeroszlopok

öklöznek fölfelé

titkos szavakat mormolnak

összesúgva

keményen kerítik el a lelkeket 

és igen félünk

már annyira

hogy foszló dögökké rohad

bennünk a csürhe értelem

valami titkos gyűlölet egysége

nyitja poklait megint

mi lesz velünk

                       ez már az utazás

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

9. SZONETT

Láncolt hajók ringnak a Tisza partján,

mint őszi, impresszionista festmény:

megannyi roncs, élettelen maradvány,

tükörbe néz a realista estén.





Se víz, se hold ezüstje – eső szitál,

se szél, se szélvihar – csak úgy szemerkél,

kopogó utcák, kihalt Na’Conxypán,

napos vidékünk szürreális csenddé





ekképp mosódik kórtermek zugában,

mint őszi éggé szerelmeink szeme –

a túlsó part már telis-tele tájjal,





szelíden ringatózó öbleibe

bárkák merülnek elszakított lánccal,

és dzsinnek álma és hegyek deleje.

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

MÁR

nem emlékszünk, milyen volt

ott lenni itthon,

de ezt már megírta Kosztolányi.

Karinthy az ég köldökének hívja,

s lám egyik sem tudott leválni.

Úgy látszik hát, ebben az itt-ben

valahogy mindig akadnak

henyélve pipázó angyalai

a ki-tudja-holnak.

S talán a dolguk tényleg csak ennyi:

leltárba szedni kertet-kamrát,

hol bizonyítéktól roskadoznak

suttogó polcok, dunsztolt és égi mannák,

s hol mindennek mégis lopott íze van,

akár a szóban féligazság,

és nem tudja más, csak egy meg egy,

ki titkosítja itt a poklát,

ki tárja itt a mennyeket.

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

REGÖLŐ





Regös pajtásom,

kántálni valónkkal

óceánra szállunk

imhol Lisszabonban.





Kicsinyke időre,

szittya idők múlva

vissza es hajózunk

magyar temetőbe.





Fábul megfaragva

fejfának beállunk,

ki es nem lök földje,

Isten megsirassa.





Me se nem siratja,

el se fordul tőle,

meg es meg se szánja,

meg es meg se bánja.

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

EGYSZER CSAK





elhiszünk egy mondatot





a szabad gondolat is

csak választott dogma





a féktelen folyamatokra

hidakat ível a kényszer





hogy győzze az áradást

míg innen a túlra lépdel

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

GYEREKNAP

Mindig máskor tartom. Van, amikor az első évben, van, amikor később. Osztálya válogatja, na, meg alkalom. Nem tanulunk, csak én. Beszélgetünk – egyenként. Kérdezek, ők annyit mondanak magukról, amennyit szükségesnek tartanak, hogy kicsit jobban értsem őket. Ha inkább hallgatna, azt is elfogadom. Némelyik először gyanakodva néz: „Mi a fenét akar ez tőlem?”

Vagy azzal kezdem, aki a legvisszahúzódóbb, vagy a valamiért problémással, vagy a par excellence lókötővel. Alkalom szüli, de idővel mindenkire sort kerítek. Folyosón, órán, kiránduláson.

Néha megkérdezem az órán, ki lenne tanár. Többnyire ironikus kacaj a válasz. Ha rákérdezek, miért nem, az esetek 90 %-ban a válasz ez: „Nem tudnám elviselni a diákokat.” Van, aki el is árulja, mit tenne velük, mármint hogyan tartana rendet. Megáll bennem az ütő. Szó szerint. Rögtön el is tanácsolom a pályáról.

Beszélgetünk…Csupa szem, nyílt és nyitott tekintet − mosolyogva mondja: „Azért mert félek a tanárnőtől.” Mármint tőlem. Nevetek, megszoktam már. Tudom, hogy ez nem igazi félelem, de nincs jelentősége.

Nem is lepődöm meg, amikor azt mondja, lehet, hogy óvónéni lesz, imádja a kicsiket, és mindig elszörnyülködik, ha a többiek azt mondják, nem is biztos, hogy lesz családjuk vagy gyerekük− minek? „Én meg alig várom, hogy végre megszülessen az első gyerekem.” – mondja, s ha nem „félne” tőlem, talán el is sírná magát, már előre, örömében. Megtudom, hogy közösségi szolgálatként volt óvodájában segít, kicsit lesüti a szemét, amikor elárulja, hogy az egyik magatartászavaros kisördög a kedvence –, de már azt is látom a tekintetében, hogy ezt a többi aprólék nem sejti, vagy igyekszik titkolni – vérében van máris a szakma. Magamban nevetek. Tőle nem fognak félni. Mázlista.

A pályaalkalmasságival, mint olyannal, meg is volnánk. Hogy a pálya alkalmas lesz-e őrá, csak remélni tudom. Mindannyiunk nevében.

PS: A pálya nem alkalmas rá. Az idén a pénz miatt már nem készül óvónéninek. “Az ám, hazám.” ”Élni kell.” Így veszítjük el a legjobbakat.

április 17, 2021 / Vers
április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

A PÉNZTÁROS

ballábbal ébredt,

míg kotrom a pénzt

megnevel,

az ellenőr

bérletem motozza,

metró süvítve el.

Olcsó parfümillat,

kilós kosztümkabát,

gyomorgyűrő közelség,

és néha egy „anyád”.

De vannak

jobban öltözött arcok,

finom és halszálkás zakók,

az alvilági tájon

élve utazót

mohón lapozzák

elítélt bugyrosok,

az ingyen biblián

lúzer nyáluk csorog.

Olvasd te is.

Közéjük tartozol.

Hazát és népet álmodánk,

na ja:

full extrás jambusokon.

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

VOJTINA

eme kései zsengeménye

született, midőn utólag vette észre,

hogy hiszen bent jár az 56.  évbe’.

No lám.

Kapott is rögtön a számmisztikán,

summázva leltárt hétre-nyolcra,

magyarázva lírát bele az életrajzba,

vastagon kenve a kor szellemével:

csip-csup igazba” történelmet képzel.

Ámde ez zsenánt, végül is belátja:

„esse memorem” … a dolgot magába’

nézzük tehát, mert „hazudni rút.”

Megúszott forradalmat és világháborút,

s cserébe csak azt kérték földi hatalmak:

a status quot ne bántsd, s „a dal megfoganhat”.

És nem sanyargat se kint, se bent

túlságosan a törvény − előnyös paktum:

még az is lehetsz, ami amúgy is „lennél” −

feltéve, hogy…

Ez persze „bökkenő”, de költőnk hallgatott,

kapaszkodva szépen a kényelmes sztoára,

s ha fortyan is, halkan s fontolva járja szája,

teát visz, verset ír hajléktalanoknak,

s mindnek,

kik a paktumon „számon kívül maradtak”.

(2015)

április 17, 2021 / Vers

VASS JUDIT

ARS POETICA





József Attilának





Engem a költészet maga

nem nagyon érdekelt sokáig.

A szónak legyen tartama,

de nem fontos, hogy versnek látszik.





Ésszel méricskéld a rímet,

máshogy nem léped túl a kocsmát.

Az értelmet talán még érted,

mesét ne írj – ez itt valóság.





Csak egy a sokból, és neked

nem is biztos, hogy rész egészre.

Élhettél volna szebbeket,

de helyben él itt anyaszülte.





S időben is – ez hát a sors.

Ez hát, vagy elmenekülve

határokat határra tolsz,

s adót fizethetsz más ügyekre.





Ez hát a forrás s tengered:

de nem fut szent, nagy Óceánba.

Innen ered már mindened.

valóság s vágyak más világa.