Kategória: Vers

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

MERT

aki élt és gondolkodott,
az embert lelkében mélyen megveti;
maszkot ölt, mert se maga, 
se más már meg nem lepi.
De nem tanácsos 
soká tartozni a maszkabálhoz:
MERT lejárt bánat
a ki nem nőtt romantikus század,
MERT elmúlt a huszadik,
s lám hátba támad
eltűnt idők rendezetlen gondja,
MERT parcellázni jártunk a Holdra,
míg nyomorra milliók születtek,
s lágert járattak bűnbakokkal 
megváltott lúzereknek,

MERT a krisztológia drága.

Íme a kor „statáriális igazsága”,
Anyeginek és Pecsorinok zónája,
hol néha feltűnnek turisták, stalkerek,
MERT Vergiliust fogadnak, 
kiknek izgalmasabb valóságnál a tükre,
s MERT a lúzerek 
Napóleont üzennek saját vesztükre,
MERT Puskin hasba löveti magát,
MERT Hamvas inkább kiszáll a körből,
ki éri meg, mi lesz az elvesztett időből,
Ez hát a sors, és nincs vég semmiben,
a Zeitgeist gyilkol ─ mégiscsak azt hiszem.

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

FÉLELEM

és reszketés,

hogy soha többet.

Mi, öregek 

féltve őriznénk

az öröknek szánt

gyereket, férjet, feleséget.

Csak baja ne essék,

ne bántsa betegség, bánat,

nekidőlünk az elvesztettek

virágzó síjának.





Időtlen tér,

teretlen idő.

A fájdalom úgy görbít,

mint Sziszifuszt a kő.





Ma elsírtam magam

egy regényen.

Egy kisfiú apja meghal

a csatatéren,

a fiú még visszanéz

az ellilult arcra…

soha többet

a szeretet kudarca.





Mi, öregek félünk,

sírva tartanánk össze

a szóródó ifjakat,

melengetnénk a talpuk,

hátha itt marad.





De nem.

Mert menni kell,

szeretni, alkotni, halni.

Félelmünk már

szétfoszló holmi

és reszketés,

hogy soha többet.

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

Berzsenyi Dániel





Hattyúhörgése híg latyakba fullad,

s végtelen cezúra szakítja szét

az ódákban dörgő, visszhangos múltat

s a néma kertet. Egy levéltöredék





foszlánya rebben, és csak fáradt, hervadt

félig nyílt percek derítik ligetét,

az égzengés elégiákra sorvad,

és zúgó bogarak súgják: semmiség,





hiúság csak, tündér szerencse kénye,

minek a vers, ha csend lesz barátod,

minek a versek összecsengő vége,





babérkoszorú és Camoena-álmok,

miért hasít a megelégedésbe

a sártalány, az istenverte átok?

június 17, 2025 / Vers

DE

VASS JUDIT

DE

a test

nincsen uram sehol

nem érdekel a hulla

a lelket akarom

nehéz lesz uram

már élő legenda

helyes

koptatni kell

nem tudjuk uram

mindig új

öltözetet visel

kettőzni kell az őrt

uram

már minden tizedik az

micsoda élet

igen

ezt hirdette ő is

és egyéb titkokat

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

65 UTÁN

az alany csak néz bután,

már nincs egy ép alkatrésze,

tavasz lép a tyúkszemére.

Se állítmánya, se tárgya,

hiány a metrum igazsága.

És visszajövünk buszon, gyalog,

mögöttünk tizenkét angyalok.

De már nem ismer fel senki,

és új címre kell haza menni.



 



 



június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

I.M. BUBER

TE MEG ÉN

milyen sajnálatos

ez a vérszagos jelen,

gondolnád képtelen,

hogy te meg én,

kik egyek voltunk,

gyűlöljük egymást,

mint a múltunk,

és egymásnak feszül

ész és ösztön,

nem talállak már

ezen a földön.

„Ellenség” − mondod

„menj haza”!

Mi tudjuk jobban,

ez isten akarata.

S milyen érdekes,

nem akarom, és mégis

elejtem semmid

a semmiségig.

Te meg én nem emlékszünk:

vérszomjas zsarnokok

akarják végünk,

mert elmebaj foglya

mind

ki gyilkolni készül.

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

A BULINAK

vége.

Pezsgős,

petárda égre

egy epikus költő

új naptárt akaszt.

Még az is lehet,

hogy ő skandálta

a durranásokat…

Frivol egy eszme,

ma reggel mégis ízletes,

akár a lencsebéd,

mert törvényt tételez

ok és okozat lehetős rendje:

lencselöncs, bőség,

a rím miatt szerencse.

BUÉK BARÁTOM!

Hanem a rántás ne legyen sűrű benne!

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

SZÉTTERELT

az élet.

Végleg.

Már mások ülnek

a közös ponton.

Csak mondom.

Ez ilyen.

Carpe diem.

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

INCOGNITO

ergo sum,

de ez csak szóvicc.

Az igazi maszk

anyakönyvezett,

és többesszámozódik.

Őrzik névtáblák, sírhelyek,

zsíros férgek vagy szelek

fűzik tovább a láncot,

trágyaszag, gondolat

és másba látszod

át és keresztül őmagad

ki teneddel játszott,

incognito ergo sum,

szóvicc ez, vagy plágium,

kanálnyi bohóckodást lop

kávéba a konyhabölcs,

a haza még alvásnak áldoz,

elvégre vasárnap ez,

mi a fenének állok

itt a hideg balkonon,

ja, mert cigarettázom.

Ez itt a bökke nő.

(Esedezem az olvasó

bocsánatához.)

június 17, 2025 / Vers

VASS JUDIT

A PUSZTA,

NYÁRON

45 fokos

verítékezik

lovas és fokos

na most szakadj rám

délibábos semmi

izzadunk pállunk

menni vagy maradni

fejünk bográcsában

tikkadoz az ész

bennem már döntött

részben az egész

valami megszokásféle-

lem a lem az újtól

azám hazám

újból és újból

hanyatt dőlök

egy nagy tök

árnyéka alatt

Isten meg intézze

ami elmaradt