Category: Vers

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

SZÁLL

a kakukk fészkére

kukú

nem vagy se nagy se

kiskorú

a ketrec

örök csapda és nem afféle

kecmec

a szabály az szabály

ne kiabálj

ablaka mint a törvény kapuja

nyitva áll

egy mesebeli hajnal

miként a filmben

vagy inkább alkony

mesél a nincsben

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

HATVANEGYBE

léptem én,

meglepetés! E zengemény

para

fraza

Lehettem volna költemény,

vagy vers, de elherdáltam én

basszus

csasztus

ka lettem közfokon

a lírát meg nem újítom

mese

ma se

De rám bízhatod a kölködet

Ha Horgernél van több eszed,

bizony

nagyon

Ha érdekel a nézetem,

merengj el néhány hézagon,

s magad

leled.

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

CIPOLLA

Valakinek kölcsön adtam, és nem kaptam vissza John Fowles regényét, The Collector. Nem mintha újra akarnám olvasni, mert főhőse egy aberrált fickó, aki elrabol egy lányt és elzárva tartja. Nem bántja, csak gyönyörködik benne, és boldog, hogy az övé. Horror. A lepkegyűjtő.

A lepkegyűjtők köztünk élnek. Valamiért szükségük van rá, hogy lelkeket hódítsanak, és rabságban tartsák úgy, hogy a lepkék ezt ne vegyék észre. Nárcisztikusak, mondanád, de többről van szó, ám itt át is adom a terepet a pszichológusnak. Nem vagyok szakember, csak laikus tapasztaló.

A lepkegyűjtő, vagy mondjuk így: lélekrabló, karizmatikus személyiség, tehetséges, többnyire kreatív. De ez kevés neki: a lelked akarja. Elbájol, magához vonz, vagy épp elérhetetlenségével ejt rabul. És akkor elveszíted önmagadat, már személyfüggő vagy: drogos. Ez a fajta rabság a szerelemben is életveszélyes, nemcsak a közéletben.

És veszélyes az iskolában. Minden tanárban van egy kis exhibicionizmus, ott lapul bennünk a tapsra, sikerre éhes lélek. Érthető: sikerélmény nélkül mi is motiválná az embert? Sőt, a kudarc személyiségtorzító is lehet, szélsőséges esetben bosszúállóvá nevel.

A katedra nagy hatalom, amivel szolgálni és visszaélni lehet, mint minden hatalommal. Most hagyjuk az egyértelmű eseteket, a nyíltan terrorizáló tanárt, azt az egészséges  diák tudja kezelni – ha egyébként normális az iskolai légkör.  De van a látens: az elbűvölő, gyerekbarát, a láthatatlan lepkegyűjtő, nárcisztikusan kompenzáló „celeb”. Akiről csak pletykából tudod meg, milyen mosolygós lelki terror alatt tartja a neki be nem hódolókat. Az eszközök kimeríthetetlenek, és sokszor megfoghatatlanok.

Egy egész tantestület dőlt be szelíd, szerény kedvességének. Csak a diákok tudták, hogy mit művel. „Zolikának” az utolsó évben minden órán elmondta, hogy meg fog bukni. (Zoli jó volt, szorgalmas, csendes. Rejtély, hogy miért utálta. Talán mert szelídsége könnyű prédává tette.) Az osztály néma asszisztálása mellett folyt a lélektani hadviselés. Nem vették komolyan. „Találkozunk a javítóvizsgán.” Az utolsó órán Zoli nem bírta tovább, és odaszólt: ”Igen, még találkozunk.” Igazgatói szoba. Nem tudni, hogy ott mi történt. Zoli kapott egy igazgatói intőt, de nem bukott meg. Hallgatott. Ő pedig tovább taníthatott. Talán kiváló eredménnyel menne át a minősítő vizsgán. Erre nincs indikátor. Ezt a „kompetenciát” nem jegyzik.

Végülis nem történt tragédia. A gyereknek nem árt, ha felkészül az életre.

Kérdés, hogy melyik szerepre készül fel. Gének? Neveltetés? Válaszolj, ha mersz.

Cipolla nem irodalmi hős. Ott ül veled szemben a buszon, előtted áll a pénztárnál, cikket ír, amelynek egy mondatával tönkre tehet valakit, sőt, talán melletted ül az iskolapadban. Talán benned lapul, talán csak egy-egy pillanatra tör elő, hogy bosszút állj, magad sem tudva, miért. A bennünk élő sérelem. Nem mindig nő patologikus szörnyeteggé. Néha csak egy kis pitiáner. Lepkegyűjtő. Lélekgyilkos.

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

A PÉNZTÁROS

ballábbal ébredt,

míg kotrom a pénzt

megnevel,

az ellenőr

bérletem motozza,

metró süvítve el.

Olcsó parfümillat,

kilós kosztümkabát,

gyomorgyűrő közelség,

és néha egy „anyád”.

De vannak

jobban öltözött arcok,

finom és halszálkás zakók,

az alvilági tájon

élve utazót

mohón lapozzák

elítélt bugyrosok,

az ingyen biblián

lúzer nyáluk csorog.

Olvasd te is.

Közéjük tartozol.

Hazát és népet álmodánk,

na ja:

full extrás jambusokon.

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

MÉG

fülled a nyár,

és fülled a zápor,

és megírjuk még

millió-százszor,

hogy haza vár.

Mert haza vár

az ősz meg a tél,

s amíg haza várnak,

a nyár mellébeszél

hazáról-szerelemről,

e kettő kell nekem,

jöjj el, szabadság,

és üres zsebem

töltsd meg levegővel,

szava dús, szava bő,

még fülled a nyár,

és pállik a kő.

Még fülled a nyár,

dörögnek az égben,

és megírjuk még

ezerszer éppen.

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

MARADT HÁT

idő megosztani

egy elrepedt tányér hangulatát,

bögrék örömét a simogató konyharuhában,

jóban maradni a leveses tállal,

beszélő viszonyban az ajtócsapkodással.

Egy kirázott szőnyeg olyan megható,

mint a másoknak elnézett erények.

Talán nem ártani a légynek.

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

EGYSZER CSAK

másképp ülünk a széken,

hátunk a hátlaphoz engedékeny

vonalba hajlik karunk a karfán,

alig nyúlva át a széken túli térbe,

ó, idők rugalmas érverése,

jaj, rugalmas tárgyalázat,

meg nem dönthető egyszeregy

kivet magából minden költői mázat.

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

A KUKORICÁSBAN

esteledett

ágyú már csak távolból dörgött

ingembe dugtam a levelet

gyászba csak rövid időre öltözz

aztán dobd el a fátyolt

fejfát ne keress

szörnyű idők ha jönnek

nevem el ne árulja nevedet

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT





ARANYKOPORSÓT





poroz a szél a napban

lassan ülepszem

földdel-iszappal





porló halottaim

rám ismernek-e majd





Távol,  Afrikába

vitorlákat hajt

szálló homokra

bottal írt szerelmem





e lassú költemény

poroz majd

homoktengerekkel





szemcsésedem

szeptember 20, 2020 / Vers

VASS JUDIT

PLÉHKRISZTUS





megfeszítette tenyerét,

levált a kar

átölelte





hát te senki kölke

mit akartál





de már dőlt előre

még tartotta a lába

és már fejjel lefele lógott





úgy ölelte





az utolsó volt





hogy végre mind megértse

ezerszer sósabbak

itt a könnyek





nincs üdve a keresztnek

csak a mérlegelő

hideg értelemnek