VASS JUDIT
I.M. KAFKA
MEDDIG
még, Uram, ez a szigorított?
Tudom, tudom, nem te cellásítod.
Már az őr sincs talán,
csak visszhangzik lépte,
talán csak magam álltam
a falak helyébe.
De ez a talán is bizony-talan.
Szóviccbe játszik, míg hatalma van.
Ha későn és hiába, azért én mégis:
fellebbeznék, Uram.
VASS JUDIT
I.M. SZÉP ERNŐ
AHOGY
a piacra megyek,
egy üres telek esik utamba.
A láthatatlan gazda
titokban füvet nyír a gazra,
de nem lakja be se házzal, se kerttel.
S én mindig sóvárogva nézem:
ha lenne pénzem…
micsoda házat emelnék
ebben a térben.
Visszafelé aztán itt gyújtok rá,
s amíg a cigaretta tart,
kiülök a verandára,
és kissé ódivatú verseket írok.
A csikket papírba gyűröm,
hogy ne szemeteljek.
Megyek tovább, a haza felé,
s ahogy lépek,
kissé ódivatú dallamot
dúdol bennem ez a vándor élet.
VASS JUDIT
AZ ÖREG
nem magántanár,
nem ügyel részletekre,
bolygónyi neuron
ügyködik mellette
saját kis kozmoszán,
vagy lustán elhever,
és néha angyal röpül át,
valami csend emel,
s néha fojtott röhögés
a pillanat vége,
az Öregnek fáj,
de nem mozdul rá
minden szentségtörésre.
Nincs kőbevésett óraterve,
se tanmenet uralma.
Az Öreg néha viccel,
és sosem etatista.
VASS JUDIT
LEVITÁCIÓK
G.K.-nak
És velünk lebeg
a tér is.
Irigyli tudásunk:
árnyunk fölé
lobbanásunk
a légre.
Betonba kövült
gyökerek
húznának vissza
a semmiértbe.
És megkapaszkodunk
hol arcunkat táncolja
a fény éjsötétje.
VASS JUDIT
ET LABORA
azt hittem
rétest sütök
vagy csókolózom
Yorkban
vagy megdöbbenek
jé anyám vihogott
a szemináriumban
míg zengett az ének
és rémlik
hogy hódolni kellett
Árpád vérének
vagy Trianonban
köpni egy jó nagyot
és azt hittem
végül is itt vagyok
ettem satöbbi
ami kell
még nevem is volt
amit helyesen írtak
anyám szerb volt
vagy horvát
apám egészen magyar
vagy a fene se tudja
de néha szép volt az igaz
és én Viszockijjal
kergettem sírba
a szomszédokat
egyszóval
azt hittem bejglit sütök
de egy tót suhanc
kipurcant Segesvárott
ezért nem lehetett
akárhogy
csak úgy pacsázni
bele a Balatonba
mert mindig belepofázott
most is
beledumál a csattanóba
hej barátim
hol labora
kollaborálok
VASS JUDIT
FANYAR
mementó,
fakó és feslett,
mert jobban őrzi színét
minden lét fonákja.
Vagy láttatik ekképp,
s csak játszik velünk
a dolgok viseltes ideája.
VASS JUDIT
A SZÍNÉSZ
verdesett,
szinte kétségbeesve.
Egy pillanatra csak,
hogy magához kösse
az álmos publikumot.
Úgy tetszett,
mindent tudott,
s elhagyta minden.
A csendölő gesztusok,
az ajtókilincsen
felejtett ujjak idegjátéka,
a leejtett hang, a néha
félbehalkított mondatok
kopogva döngtek vissza
a fényfüggönyön onnan.
Lidérces kopogás
a sminkelt unalomban.
Érzed,
és meg nem magyarázod.
Belőle, vagy belőlünk hiányzott
valami tegnap este.
Talán csak
Vagy csak
az istenek untak ránk,
s a mágiának vége.
VASS JUDIT
EGYSZER CSAK
elhiszünk egy mondatot.
A szabad gondolat is
csak választott dogma.
A féktelen folyamatokra
hidakat ível a kényszer,
hogy győzze az áradást,
míg innen a túlra lépdel.
VASS JUDIT
LARINA
napon már néha langyosodik,
de csak vers kedvéért
szökik május februárba,
költészet-valóság
csak Petőfinél jár párba’
Goethe nem számít,
„az olimposzi szörny”
eleve nem száll be romantikába,
és Puskinnak is elmegy a kedve,
ahogy illik, szépen lezárja,
kipontozza a valóságot,
hősnőnk hazug hűségbe dermed,
s költőnk sz bózsij pómoscsju
beugrik Anna Petrovnához.
Mert Hold az egy-igazság,
Olga, a fülig piruló táncos,
Tatjána méreg, lőtt seb és halálos:
nem a való hát, és nem is égi mása,
Lenszkijek költik és Anyeginek
Olga Larinákra.
Tánya, ha él ilyen, amolyan vénlány,
szinglire veszi szomszédok szája,
nem egy nagy ész, s csak ritkán érdekes,
de érdekli világ folyása.
„Szia életem!” – szól a takarítónő,
és Larina bólint: Van igazsága…
VASS JUDIT
EZEN
a földön nem találsz,
ide csak pontot tenni járok.
Elakadt mondatok,
elmaradt találkozások
parancsa hajt,
hogy ne maradjon
utánam félbe semmi.
álmodom magam
egy kontinensen.
Eltékozolt javain ki osztozik,
ha már semmije nincsen?
Mint gyermek, ki aludni vágyik,
vagy író, ki eljut tetralógiáig,
és égre csap
fölbuzog.
Tört márvány,
fáradt mirtuszok.
Ég veled, Európa,
gyilkosok-öngyilkosok.
unt gátú föld