Kategória: Vers

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

INCOGNITO

ergo sum,

de ez csak szóvicc.

Az igazi maszk

anyakönyvezett,

és többesszámozódik.

Őrzik névtáblák, sírhelyek,

zsíros férgek vagy szelek

fűzik tovább a láncot,

trágyaszag, gondolat

és másba látszod

át és keresztül őmagad

ki teneddel játszott,

incognito ergo sum,

szóvicc ez, vagy plágium,

kanálnyi bohóckodást lop

kávéba a konyhabölcs,

a haza még alvásnak áldoz,

elvégre vasárnap ez,

mi a fenének állok

itt a hideg balkonon,

ja, mert cigarettázom.

Ez itt a bökke nő.

(Esedezem az olvasó

bocsánatához.)

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

A PUSZTA,

NYÁRON

45 fokos

verítékezik

lovas és fokos

na most szakadj rám

délibábos semmi

izzadunk pállunk

menni vagy maradni

fejünk bográcsában

tikkadoz az ész

bennem már döntött

részben az egész

valami megszokásféle-

lem a lem az újtól

azám hazám

újból és újból

hanyatt dőlök

egy nagy tök

árnyéka alatt

Isten meg intézze

ami elmaradt

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

I.M. ERASMUS

BALGASÁG

„két paradoxonért

forgatni fel világot” ─

gondolta,

s megírta Wittenbergnek,

ki egy tintatartót

falhoz vágott

(vagy ez csak extra horror

egy külföldi utazáshoz),

a folt pedig lett,

volt is, vagy látod.

A rotterdámi tudta:

betű és tény

alkotnak két világot,

s e kettős könyvelésben

ki így, ki úgy marad épen:

magányos arc

egy Holbein-képen.

Naponta nézem: érdemes?

Balga kérdés: hol az a pont,

amin túl vagy innen

még erény a becsület.

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT





HENRIK

csak felsóhajtott:

„Hát nincs egy emberem? ─

és vágtat a négy lovag,

szerinted három,

szerintem egy hulla Canterburyben.





Nekem az írás mese,

a törvény sem tiszta beszéd.

Ó nyájas olvasó,

magunkon tesztelem

a múltak Chaucerét.





Királyügyekkel

nem foglalkozom:

sorsuk rég megírva.

Kérsz egy jegyet?

Kétezer éve hordják

színpadainkra.





Ám

nekünk is írva van:

„MENE TEKEL” ─

és ez szomorú.

’If gold rusts,

what will iron do?”





Rozsdásodunk.

Hallom az esőt nevetni.

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

I.M. T.S. ELIOT

PUSZTAORSZÁG

’Tis all in pieces, all coherence gone –

írta le ötszáz éve Joh Donne,

Minden Egész eltörött−

hitte Ady.

Mit is lehetne még mondani?

Pusztaország, egy-két szerelmes macska,

mocskos folyók fordulnak oldaladra,

míg istent megtalálod,

s kegyesen felkészíted halálod,

de meg mégis csak az marad:

szétszórt világod, önmagad.

Hiába menekülsz az irgalomba,

isten tehetetlen és lomha.

Az igazat írd, ne csak a valódit,

tévtemplomod roskadó pilléreit

porlasztja egy emberibb hit

útja az örök végtelenbe:

szabadság, őstörvény kozmikus rendje.

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

KEVESET

alszom,

hajnalban kelek,

irigykedem,

mint az öregek.

Elment a nyár,

a hatvanötödik,

fenekem lapos,

mellem nem

gömbölyödik,

tükröm fonnyadt,

nézem aszottan,

hej, valaha

mennyit csavarogtam,

most fog a korlát,

ha felfele megyek,

pimasz vagyok,

mint ősszel a legyek,

nézem, aki ül,

miért nem adja át,

pihenteti

serdülő valagát,

a sofőrnek köszönök,

mint az öregek,

döbbenten bólint,

ez itt a kevesek

megállója a létben,

még mozgunk,

de már létlen

bennünk az emlék,

fiacskám,

egy kis sajtot ennék,

meg minden,

isa pur homu,

valamiféle isten

lóbálja itten,

se tegnap se holnap

sohase hittem,

de sok más egyebet,

na, alszom rá még egy

KEVESET

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

SZOLFÉZS

nélkül aligha látod,

összhangzatban az egy-kottához

hogyan is illeszkedik szólam,

mint széttartó hangok szóban:

hitetlen várók karácsonyán,

a „hull a pelyhest” például Mozart írta,

most tudtam meg, hogy csak át,

és akármi lehet itt partitúra,

polifóniában az áthallás,

bábeli zűrzavar, mond a Biblia,

nem jó azt embernek hallgatnia.

És tisztítsd meg a te hangodat,

nem minden ének, ami hangot ad.

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ELADÓ

az egész világ

és áru benne minden

Mefisztó ingyen

de Faustnak ára van

az egyművesek céhe

a többit

felváltja aprópénzre

a perc az isteni

a pillanat mereng

még mérlegel

s csak egyszer villan

mint sebes villám

setétes éjjel

a zsenit

találomra osztja széjjel

az égi harmóniák

nagyregényt írnak

Gounot Faustját

Bulgakovnak

mert kotta el nem ég

s ha lesz időm elég

elrendezem

az egyművesek polcát

hol Ottlikot el nem sodorják

e pusztuló világ bárgyú meséi

mert el kell rendezni

polcot kottát

dobold a holtak

(így mondják) sírját

s csak egy poklot járj meg

ahonnan visszatérsz

december 7, 2024 / Vers

NOS

VASS JUDIT

NOS

Miniszter úr,

hát hogy vagyunk

azzal a hangyaszorgalommal,

szellemharcok tiszta sugaránál,

tán azt gondolta kend,

hogy emelni közjót

jó mulatság férfi munka?

Nos kérem, itt hagyott magunkra,

mert meg tetszett halni,

de ez még hagyján,

mert a mű forog tovább,

csak épp roskad, reped,

és dőlve dől,

kiiskolázott taplók taposnak rajt’

hogy ott vagyunk százötven éve,

mint előtte.

Nos, Miniszter úr,

ez hát a sors, és nincs vég semmiben,

épp most verik szét

elárvult lelkek műhelyét.

Nos, Miniszter úr,

soká lesz megint az utolérés,

kétszáz év behozandó,

na ez jó munka lesz,

de nem épp mulatság.

december 7, 2024 / Vers

VASS JUDIT

VOJTINA

TANUL

„Minden hazugság, földön, ami szép:
Csontváz, ijesztő a valódi kép;”

Vojtina tudta ezt, és mégis mögé nézett,

aztán meg vágott meglepett képet,

a döbbentet adva, hogy hiszen tényleg…

s ej, mondta, hagyjuk: hisz nem ez a lényeg.

S mire kimondta, meglepetésnek

kapott még ezt-azt, és megtanulta,

mit eddig is tudott: hogy hiszen hazudva

elviselhetőbb a látszat…

s igaza van a sztoa Horatiusának:

nil admirari a hosszú élet kulcsa,

vagy Ciceró?

na, mindegy is, ki mondta:

csak semmi admirális!