Kategória: Vojtina örök

március 29, 2023 / Próza

A HÜLYESÉGRŐL 1

VASS JUDIT

A HÜLYESÉGRŐL

Ajánlás

Hülyének bármikor, bárhol lehet lenni. A szerző sem kivétel.  Nagy gyakorlattal bíró, idült lökött.

AZ MAGYAR HÜLYESÉGRŐL

Az magyar hülyeségről legjobb lenne régiesen írni, hiszen sok századnyi hagyománya van. De a mai olvasók többsége már Móriczot sem érti, ekként róva le kegyeletét a magyar közoktatás romjain. R.I.P.

A magyarok egy része szó szerint érti „A magyarok istenét”, pedig Petőfi, minden előzetes híresztelés ellenére sem hívő, sem nacionalista nem volt. Ez amolyan szólás, amit a köznyelvből átvett. De hagyjuk Petőfit nyugodni! Kétszáz éve született, mindössze huszonhat, azaz 26 évet élt a nagymagyar hülyeségben, és mégis az egyik legnagyobb költőnk.

A magyarok istene tehát amolyan szentségelésfajta volt Petőfi idejében, ma pedig megint jönnek onnan mélyről, akik hiszik, hogy a magyarságnak Isten által sugalmazott küldetése van. És az mi lenne? Pató Pál? Mai nagymagyarjaink ki nem mondottan a történelmi Magyar Királyságot sírják vissza, ezzel szédítik a szabadidejével mit kezdeni nem tudó, rögmagyart.

Hanem. Volt és van itt másmagyar hülyeség is. Az Európába, a civilizációba vágyó, azt itthon megélni akaró ismagyar. Szertenézett, s nem lelé. Maradt hát, mert mozdulni erőtlen, a falra kiakasztotta Goethét, Shakespeare-t, Bulgakovot, és búslakodott bele a nagymagyar éjszakába. A Duna csak folyt. köv.

Hozzászólások (0)
március 29, 2023 / Vers

VOJTINA 

VASS JUDIT

VOJTINA

Költőnk kései zsengeménye 
született, midőn utólag vette észre,
hogy hiszen bent jár az 56. évbe’.
No lám.
Kapott is rögtön a számmisztikán,
summázva leltárt hétre-nyolcra,
magyarázva lírát bele az életrajzba,
vastagon kenve a kor szellemével:
csip-csup igazba történelmet képzel.
Ámde ez zsenánt, végül is belátja:
esse memorem … a dolgot magába’
nézzük tehát, mert hazudni rút.
Megúszott forradalmat és világháborút, 
s cserébe csak azt kérték földi hatalmak:
a status quot ne bántsd, s a dal megfoganhat.
És nem sanyargat 
se kint, se bent túlságosan a törvény,
előnyös paktum: még az is lehetsz,
ami amúgy is lennél, feltéve, hogy.
Ez persze bökkenő, de költőnk hallgatott,
kapaszkodva a kényelmes sztoára,
s ha fortyan is, csak fontolva járja szája,
de áldoz, teát visz hajléktalanoknak,
és mindnek gyűjt,
akik a paktumon számon kívül maradtak.
Hozzászólások (0)
március 29, 2023 / Vers

KÖDKÉPEK

VASS JUDIT

KÖDKÉPEK

A becsület szót hiába fel ne vedd,

nekem elég a fair play.






Lehet, hogy majomtól származom,





ha te Istentől lennél.










De ez csak elmeél, és annyira igaz,





mint neked a szitok, érvek helyett, ha az.










Nekem kevés a ködkép, tényt nekem, tényeket!





És biokémiát! Meg Isten-érveket!










Érved, ha van, legyen kétoldalas,





mint a zenit, amikor épp deles.










De ez csak elmeél, sznobul: premissza.





Ezek csak aforizmák ─ igazak oda-vissza.










Amúgy igazunk is lehet, mindent egybevéve,





de az igazság szart se’ ér, ha csak az elméd ködképe.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	A tanár is ember, de nem az a dolga			

		

			

				HALNI LETT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA





HALNI LETT





Amúgy ez egy filozofikus mondat lehetne, ha az Antigonéról szóló esszében nem a „meghalt” szó helyett állt volna. Igen, mindannyian halni lettünk – előbb vagy utóbb. Mostanság leginkább a magyartanár.





Minden tiszteletem az általános iskolában tanítóké, különösen a magyartanároké, mert amit a tanterv elvár tőlük, teljesíthetetlen. Én nem is görcsölnék rajta. Minek egy általános iskolásnak a klasszicizmusról tanulni, vagy a fonémákról? Ezért aztán nyolc év sem elég, hogy az átlagos-jó képességű gyerek megtanulja a helyesírást, megtanuljon magyarul fogalmazni. Hagyjuk a „von Haus aus” olvasó, jól fogalmazó, ma már a kiemelkedő kategóriába tartozókat. Beszéljünk az átlagról!





Azt szokták mondani: „Ne magolj, mondd el a saját szavaiddal!”. „Attól mentsen meg az Isten!”− mondom én. Átlagos gimnáziumban tanítok, többnyire jó képességű gyerekeket – de a stílusuk! Honnan is tudnák, ha nem pallérozták az általános iskolában?





Igenis magoltatni kell az általánosban. Nem csak verseket, de leckéket is, hogy fejlődjön a szókincsük, a nyelvtanuk, a mondatfűzésük. Az anyanyelvet is halálunkig tanuljk, mint a jó pap. Sokáig nem vagyunk nyelvileg azon a szintem, mint amilyenen gondolkodunk. Ráadásul a memorizálás edzésben tarjta az agyat – a hosszú élet egyik titka.





Diákjaim állítólag rettegnek nálam felelni, mert megkövetelem a gördülékeny, kerek, egész mondatokat. Van, aki szerint ezzel nem hagyom kibontakozni az egyéniséget. Fenét nem. „Jót s jól!” – ahogy Kazinczy mondá.





Ülök a metrón, rám köszön egy hölgy. Tudom, hogy tanítottam, az arca azonnal ismerős, a névvel már bajban vagyok. Bemutatkozik: évfolyam, osztályfőnök, rendfokozat- rögtön beugrik. „Tanárnő, olyan hálás vagyok a szigoráért! Az egyetemen – a Műszakira járt− úgy irigyeltek a többiek, hogy folyékonyan tudok beszélni.”





Gergely – orvosit végzett – a messengeren segít informatika ügyben, s közben megjegyzi: „Nem is tudja, tanárnő, milyen előnyünk származott abból, hogy kerek, egész mondatokban tudunk beszélni.”





Magoltassatok nyugodtan! „Anyád nyelvét bízták rád a századok.” A zseni kicsit utálni fog, de te csak fogadd el őt is! A többségért pedig fütyülj a tantervre! Első a gyerek!


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	Egy meg nem írt regény			

		

			

				MIKSZÁTHIA
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY





MIKSZÁTHIA





Kedélyes cinizmus – ez maradt, ha az ember nem akar infarktust kapni Mikszáth Kálmán születésnapján.. Előveszi a pipáját, cigijét, rágyújt és nevet. Mit nevet! Vihog – ha nő. Röhög – ha férfi. Az anya vihog, az apa röhög.





Mit keseregjen az örökmagyar feudalizmuson, a csákmáték telhetetlenségén? Berendez magának egy kiseurópát a szobájában. Rendületlenül hiszi, hogy lesz feltámadás, pedig dehogy. De ott van az a magyar versekben kísértő „mégis morál”, amit egy kurzuslovag fogalmazott meg oly találóan Ady kapcsán. Vak tyúk is talál szemet. Mégis? Minek?





TGM





Valamikor a régmúltban egyetemistaként egy diákparlamenten üddögéltem elhűlve azon, hogy egyetemista társaim legfőbb gondja a menza szegényes választéka volt.





DE EKKOR





felállt egy fekete, szakállas fiatalember, és azt mondta volt: „ Miről beszélünk? Amíg erről az egyetemről (ELTE) diplomát kaphatnak olyanok, akik nem olvasták végig az Isteni Színjátékot és Spinózát, miről beszélünk?” Kérdeztem, ki ez? Senki nem tudta. Később azonosítottam be: Tamás Gáspár Miklós. Valaki azt írta a nekrológjában, hogy TGM-et olvasni megsemmisülés, az ember szembesülhet  a műveletlenségével. Persze, kapkodott, odavágott, néha türelmetlenül. Joga volt hozzá. Européer magyar volt.





És most itt vagyunk Miszáthiában – az országyűlésben kvaterkázó, mutyizó mamelukok országában, amit időnként Magyarországnak hívnak.





Az urak pipázgatnak. Nekik dolce vita, nekünk, parasztoknak ősiség, turulaltáj vagy keresztény etika.





Menjetek el Horpácsra, üljetek le az öreg mellé, aki nem kérte a grófi címet, megmaradt Mikszáthnak, és megírta a legelkeseredettebb magyar regényt, a Különös házasságot és a legvérfagyasztóbbat: Két választás Magyarországon.





Mikszáthia. Móriczia. Rokonok. Hányszor kell még megírni? „Az ember annyi sivatagra jut.”





Mikor lesz ebből a sarat dagasztó, urakverte provinciából… mi is? Soha. Mégis?


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	A tanár is ember, de nem az a dolga			

		

			

				MILYENEBB
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLA





MILYENEBB





Az óra után odajön, és kérdezi: tetszik ismerni a ChatGPT-t? Mi az ?− kérdezem. Tessék megkeresni, nem akarom lelőni a poént.





Mit tesz isten, épp a Guardian Science-t olvasom, amikor szembejön. A ChatGPT mesterséges intelligencia, amelyet sok milliárd adattal töltöttek fel, bármely kérdésre válaszol (gondolom, angolul, de ennek még nem néztem utána), és tökéletes esszét ír az általad megadott szempontok szerint bármely témában. És ezt az én tizedikes fiam már tudja, nyilván kipróbálta a chatbotot is. Ja, hogy nem tudod, mi az? Nézz utána. Ha tudod, akkor sok minden mást is.





Például azt, hogy a magyar NAT (Nemzeti Alaptanterv), a magyar közoktatás milyen elavult, ásatag szemléletű tankönyvekkel árasztja el a diákokat, hogy jelenleg száz év lemaradásban van a világszínvonaltól. Nem érdekel, hogy a természettudományban a magyar diákok jól szerepelnek a nemzetközi versenyeken. Nincs az az elnyomó rendszer, amelyik megsemmisíthetné a szellemi elitet. Engem az átlag érdekel.





Mert az átlag a mi jövőnk. Ők sem akarnak betanított munkások lenni az akkumulátorgyárban, hanem európai szinten szeretnének élni – itthon.





Nagy találmány a civilizáció. Gyengébbek kedvéért: civilizációról akkor beszélünk, ha egy kultúra már polgárosodott. De hol a magyar „citoyen”? Az idegen nyelveket beszélő, kulturál, civilizált, jogaira büszke, öntudatos magyar polgár?





Omladozó iskolákban magol, ahol néhány szent őrült éhbérért is megpróbája korszerű, kreatív oktatásban részesíteni. Ahonnan egyre többen mennek külföldre tovább tanulni, mert oxigénre vágynak, civilizált létre – a jelenben akarnak élni, ők, akik a tanáraiktól tudják, hogy az Aranybulla micsoda, és hogy nagyon szép dolog, de már bocsánat, fütyülnek a 13. századi magyar nemesek szabadságharcára a 21. században, amikor a sajátjukat vívják. És tudják, hogy az angol Magna Charta előbb volt, hogy minden híresztelés ellenére nem mi voltunk az első jogállam.





Ezek a gyerekek jóval többet érdemelnek. Így nyugdíjasként is okulok. Nem vén bolondoktól, akik a múltat sírják vissza, hanem a jövőtől. El fognak menni, és letörlik a port is a sarujukról. És a külföldet fogják gazdagítani. De miért is baj az? Van élet máshol. Ha fáj is, van.





Milyenebb.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	Vers			

		

			

				KÉT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





KÉT





ünnep között





nem sütök, olvasok.





Tegnapból holnapot.





Lényekből tényeket.





Sorok közt émelyeg,





tiltott szó, bélyegek





homlokra sütve,





fütyülni kéne





mindenféle ügyre,





felszállni egy fapadosra





fulladozni oxigénbe





valahol





élni





boldog, új éveket.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	Vers			

		

			

				S MERT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





S MERT





nem vagy szobrász,





se restaurátor,





a torzó nem beszél,





nem nyújtja ki magától,





törött karján az izmok





emléke képzelés.





Hiába járod körbe,





mert mindig félrenéz.





Kőbe véste egykor





egy termékeny pillanat,





hogy kipótolhatod,





ne áltasd önmagad.





Hadd őrizze titkát





ezen a tárlaton,





itt annyi látható,





amennyit súlya nyom.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	Vers			

		

			

				LIBERTÉ
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





LIBERTÉ





Hatvanhárom lettem én.
Meglepetés! E zengemény
para
fraza





Lehetett volna költemény,
vagy vers, de elherdáltam én,
basszus,
csasztus





Ka lettem közfokon,
lesz majd nekem is Horgerom
pikirt
s kitilt





hímezem már a L betűt
mit mellemre lassacskán kitűz
s mocskol
e kor





minden bomLasztó meglakol
ha nem köll a jurta, ősakol
kereszt
ereszt





megkereszteltek egykoron,
talált tárgy, visszaadhatom
nám, 
de nem





fekete
fekete





fekete





fekete öltöny
fekete tekintet
holnap jön értem
fekete kedillek





skarlátból hímzem
ide már nem illek


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				március 29, 2023	 / 	
	Vers			

		

			

				A-VAL
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A-val





eldugott presszókba ültünk,





hol ventilátor nikotint lehel,





s tejszínhabban vérző





meggyszemek életük bánják.





Bé érezte az unalom báját,





s azt hiszem,





utálta a hangsúlyos verselést.





Cével elhittük ép marad





padlásra-pincébe tuszkolt lélek,





Dé sosem hazudott,





kenyeret tört,





és kerékbe ártatlan igéket.





É nem jött soha el.





Vajon visszanézett?





Olyan magától értetődőn hordta





Szemöldökén a messzeséget.


Hozzászólások (0)