VASS JUDIT
ANYÁM
húsz év múlva
meggondolta magát,
de épp megkeményített
szívvel éltem,
épp bajban voltam
minden érintéssel,
vagy épp
azok hiánya fájt.
S most nem tudom,
hogy él-e.
Keresni kezdtem néhány éve,
de nyoma veszett,
vagy már ő nem akarta.
A másik meghalt.
S most hármunk keresztjébe írom:
Nincs visszatérés, de irgalom miatta.
VASS JUDIT
MINDEN
hiúság, mond a Biblia,
„Vásár az élet”,
vési Aranyba Vojtina,
míg az India Társaság
haza hajózza görbe tükrét,
és Thackeray szeméről
lehull a „végképp”
de bábok zsinórja
megered,
Jaj, Dobbin kapitány,
meddig bírod Te ezt?
Hisz minden hiúság,
mond a Biblia,
Rebecca, Osborn, Amelia,
és Josh elefántja Indiából ─
Micsoda Vásár!
Ó, szabadság-kapszula,
Ó, boldog-boldog-fajankók,
jaj, viktoriánus Anglia,
Te boldog-és talan hipokrata.
VASS JUDIT
ELTŰNT
az idő, nyomában
csak a tér maradt.
Terekkel, helyekkel
méred föl magad,
„csupa nyom vagy,
s csak posta voltál.”
Balgaság, butaság,
alig több egy halottnál,
s ha visszatérsz
az elveszett időbe,
örömére, szégyenére
akadsz „a világ ágbogán”,
ahol, ki tudja, miért
de fennakadtál,
s most ott csüngsz
esetlenül a ködre,
ki tudja, meddig,
vagy mindörökre,
emlék vagy tárgy,
aki ha megtalál,
tovább megy mosolyogva,
viszi őt is „a semmi sodra”.
Az eltűnt idő nyomában,
ki tudja,
milyen nyomot hagyva,
de te lebegsz,
és emlékszel önmagadra,
terekre, helyekre,
amelyek átmentek rajtad,
Lebegj csak,
mint hangok a szóban,
„ha ezt akartad.”
VASS JUDIT
VILÁGPOLGÁR
szerettem volna
lenni
Rómában-Weimarban
honos
hol horizontot mérnek
tornyok templomok
az emberiség
és Pest-Buda tája
vagy éppen Széphalom
énekelni
Flavius dallamára
és néha még álmodom
VASS JUDIT
TÚL
jón és rosszon
isten se jön
hogy új lapot osszon
ez itt a szerencsejáték
vége
nézz fel az égő égre
tűz a nap
sosem volt még
biztosabb a lap
nyerésre áll
egy arasznyi lét
és nem nem int
sietésre
se kezdete se vége
csak lenni
mint fű-fa élő
nem várni míg a felhő
esőt hoz végre
enyhét a még élők
végtelen seregére
szerencse fel
innen és túl
tátongva vár
a semmi mélye
jó volt itt lenni
esni hasra kétségbe
botladoza járni-kelni
nem oszt lapot
már az isteni senki
rakj ki egy passziánszot
itt a véletlen játszott
az voltál magad is
mag és virág marad itt
csak a mi nincs
annak van bokra
könyökölj hallgass
nil humanum ad astra
VASS JUDIT
VOJTINA, VOJTINA ÉPÍT
Ház ez,
talán képzelt, üres telken.
Íme, hát megleltem,
s nincs térkép,
melyen megmutatható.
Nem baj,
összetartják kínok,
néhány ráakasztott szó.
Homály és rímek tánca benne.
Mintha valaminek lenne
a haza.
VASS JUDIT
A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA
LÁGYJAN
1981 tele, Leningrádi Egyetem, fonetika óra a magyar csoportnak. Lígyija Ivanovna (fiktív név), öregedő, arany fogas hangan tanár megdicséri a magyarok orosz akcentusát, csak az a baj, hogy nem beszélünk elég lágyan.
Nosza, gyakorolni kezdi velünk a lágy ty-t, gy-t, cs-t, amelyek körülbelül a tyj-nek, gyj-nek és csj-nek felelnek meg.
Kezdetben lelkesen ismételjük utána a lágy szavakat, de amikor a lágy cs-hez érünk, kitör az apokalipszis. Nem megy.
Rendületlenül ismételteti velünk a csjiszí, csjilovjék szavakat kórusban, de mindig megjegyzi: „sztrásna” (szörnyű).
JJ csoporttársam, mint minden szemináriumon, most is szorgalmasan kjöt a pad alatt puljóvert.
Leragadunk a lágy „csj”-nél, amely utánozhatatlanul hagyja el a csillogó arany fogakat Lígyjija Ivanovna ajkairól:
„csjiszí, csjiszí, csjiszí…”
„Picsjába!” – horkan JJ a csendbe.
„Sasz kharasó”! (Most jó!) kiált fel Lígyija Ivanovna.
A magyar csoport lelkiállapota elképzelendő.
VASS JUDIT
EGY MEG NEM ÍRT PAMFLET
ANYAORSZÁG NYOMORÚSÁGA
A Fidesz kilóra megvette a kelet-európai határonkívüli magyarokat. Félreértés ne essék: helyeslem, hogy az anyaország áldoz rájuk. DE! Vajon jó-e nekik, hogy Magyarország az UNIO második legszegényebb és bizonyítottan a legkorruptabb országa? Hogy közben suttogó propagandával azt terjesztik, hogy idővel visszavesszük a történelmi Magyarországot, úgy, mint ahogy az 1. világháború előtt a románok felvásárolták Erdélyt. És gondoljátok, hogy a románoknak ehhez nem lesz egy szava sem? Ja, könnyű nektek. Nálatok szabad a tankönyvválasztás. Az anyaországban nem. És nincs jogállam. Tényleg ide vágytok vissza? Kegyelmesék és nagyságosokék alá? Szóval, magyar testvéreim a határon túl! A segítség fejében (ami csak a szavazatokért járt): Mi is szeretnénk kérni némi szolidaritást. Szeretnénk szabadok lenni. Nem diktatúrában élni. Nem családi vállalkozásként, oligarchák jobbágyaiként. Gondolkodjatok a közös fejünkkel, a közös jövőnkért! Szavazzatok a demokratikus Magyarországra, amely az UNIO megbecsült tagja és nem „fenegyereke”, nem Putyin és a kínaiak alázatos szolgája.
HA
adnék a szóra
a magaméra is kellene
kellhetne-e
ti is
mással méritek
én például azzal
csukják-e az ajtót
vagy hagyják csapódni
és akkor mi van
minden
megfigyelés csak szónyi
ajtócsapódás
flegma vagy egyenes
csukódás
gyengéd vagy gyáva-közepes
csak a nyak
na az legyen egyenes
vagy peckesen görbülő a hát
nahát
ilyen is van
ezen a földön
már halottaim költöm
istenbe mártott arccal
úsznak egyre följebb
míg hátam
az árnyékuknak döntöm
VASS JUDIT
MUTYI
mondjuk
pocsék egy tavasz
de azért kedvem lenne
néhány lírai közhelyre
szerelem szabadság
egy kis elmúlással
de most szemben
az áradással
beszéljünk talán
a mutyiról
hisz olyan aktuális
barátom, aki elhiteti,
hogy hattyúk csapata
a varjú-sereg;
éppen hivatalba megy
de előtte rokont kerít
vagy legalább ismerőst
hogy elintézze
soron kívül
mi éppen sürgetős
ha kell pártot alapít
pár millióért
igazság-hazugság
egyre megy,
hisz oly egyszerű
a magyar egymegegy
egy centivel előbb
üsd ki a nyerőt
és sztaf de nesönel isjúz
a nép úgyis velünk húz
lenyúzni hét bőrt
vagy többet
az univerzumról
míg összetöpped
egy szimpla dílre
ne többet
nagy egy marha
aki valaminek is
nekiáll vagy görnyed
hívjuk tán ökörnek