Kategória: Vojtina örök

november 26, 2022 / Vers

VASS JUDIT

KEMÉNY

a menny,

ájult, nagy akarattal

feszülnénk a tények

már csitíthatalan

özönvizének,

de talán nem mindegy,

mi marad törmeléknek

arcból, tenyérből

(mert testet akar a lélek),

ezért mindenből

kettőt hozzatok:

mindet átkötve öleléssel,

csókkal-borral bőségesen,

álljatok készen,

a kicsiknek meséljetek,

míg földet észlel

a harmadik galamb,

és majd utána is.

ÉG

ÉG

De talán kezdjük ott, hogy ÉG a vicaverzám. Ugyanolyan stréber és racionális (elég gáz egy irodalomtanárban), szóval nem az a tipikus bölcsész, ha van ilyen általánosíthatóság egyáltalán, tehát a felemásom férfiban, csak már most sokkal több esze van, mint nekem valaha lesz.

Én ugyan nem szoktam még saját osztályaimban sem kibeszélni a kollégákat, de szerencsére vannak, akik ismernek magasabb etikát is, például a gyermekvédelmet ─ és ezen most már nyugdíjig töprenghetek, mert naturam furča expellas.

ÉG osztályát az elején megkaptam, mutattam is volna emberarcot, de igen behelytelenkedtek  ─ figyeljünk a be igekötő diktatúrájára, még lesz tökjó is talán ─ ezért hát úgy döntöttem, alaki kiképzéssel kezdjük: levegő kockára fagyasztva, de a legemberibb hangfekvésben és tisztelettel.

Ez utóbbi csak tizedikben kezdett derengeni bennük, mert nem mertem előbb gyeplőt ereszteni, vagy „nem mertem is.” Tehát osztályfőnökük finoman jelezte, hogy az első szülőinek én voltam „hősnője”, úgy is, mint ÉG szerinti interpretációban „tábornok”, akinek a haja is mindig „glédában áll”. (Erről majd még beszélgetünk.) Hogy eltalálta, jutnak eszembe a család tábornői, akik ugyan nem voltak tanárok, de nevelték cserében az egész famíliát ─  rendületlenül.

Mikor ÉG bejelentette, hogy magyar szakra megy, figyelmeztettem az ott rá váró más világra, mint amit a személyiségéből (günkből?) kiolvastam, de ÉG nem az a megrettenős, szigorú is tud lenni, mint a fene, de valamiért mégis rajongják a kölkök. Ez misztérium. (Ez is.) Nem lehet megmagyarázni. Odafordulás kérdése ─ a többi csak jól vagy rosszul alkalmazott eszköz, de az is lehet, hogy (ez is) a teremtés titka.

Most, ha leülünk beszélgetni, szinte mindenben egy nyelven tesszük, értsd: egymás képére formálódtunk, mert nincs tanár szilárd halmazállapottal, úgy kupálódik, amilyen odafigyeléssel diákjai felnevelik a feladathoz.

Ez most már evidens, mint ÉG volt az első perctől, aki úgy járt, mint Glück Laci az Aranysárkányban. Novák annyira evidensnek vette a mindig ott lévő kapaszkodót, hogy elfelejtette viszonozni.

De miért evidens? Nos, azért, mert egy bizonyos valaki, akinek bajai vannak az idegen szavakkal, egyszer dicsekedett: „Az én fiam az iskolában végig evidens volt.” Te meg, úgy látszik, ÉG-ig az, Kolléga úr!

Jöjjön akkor az intelem, mert anélkül ugye nincs katarzálás. Julcsi írta nekem egyszer: „az utolsó évben …megbomlott a rend, de mindegy is volt már …” Ezt a sértést! Azt hittem, mindenki örül a „lazaságomnak”. Hogy „milyen jó humora van neki”. És akkor ennyit arról, hogy mit is szeretne a diák.

„Gondolta a fene.”

Isten hozott az ötödikben.

PS: Azért ezt a „glédában frizurát” még megbeszéljük. Jó, hogy nem tüchtige Frau. Agyhalál.

EGY KI NEM JAVÍTOTT DOLGOZAT

Minden tanár szembesül azzal, hogy vannak dolgok, amiket hiába magyaráz el ezerszer, a diák akkor is rosszul írja. Ilyen például Antigoné és a metafora hosszú ó-val. És ilyen (gondolom) minden magyartanár idegbaja, a líra és a vers összekeverése. Ilyenkor a tehetetlen tanerő azon töri a fejét, hogy mi a fenével tudná végre beléjük zsibbasztani a helyes megoldást.

DRÁGA DIÁKJAIM! Akkor most próbálkozom, hogy ne keverjék össze a líra és a vers szavakat.

  1. kísérlet (míg szépen beszélek)

Egy vers az nem líra,

egy vers az vers.

EZ A VERS NEM LÍRA,

ez a vers vers.

Ha ez a rigmus nem működne, javaslom az alábbit.

  • kísérlet:

EGY VERSET SOHASE

NEVEZZÉL LÍRÁNAK,

még egyszer megteszed,

esküszöm, lehánylak!

(Bocsánat a tegezésért!)

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLG

IZA NEVEL

Szerencsés vagyok. Nagyszerű tanáraim voltak, akiket istenkategóriásoknak hívok. Mindegyik más egyéniség, más módszer, mindegyik sikeres és felejthetetlen. Iza az isten kategóriából. Sárospatakon kezdte tanítani a szomszédos falvakból bejáró parasztgyerekeket. Azóta világhírű matematikusok. Csupa fiú osztály.

Növendék egyszer Iza szemébe hazudik. Visszakérdez. Megint. Büdös nagy pofon. Iza megijed. Most pedig leülsz, és megírod édesapádnak, hogy te mit tettél, és én mit tettem. Óra után feljelenti magát az igazgatónak. Na, kollegina, imádkozzon! Két hét. Semmi. Fiam, írtál édesapádnak? Igen. Válaszolt? Igen. Mit írt? Hogy megköszöntem-e.

Iza nevel. Dörömbölés a tanári ajtaján. Iza komótosan ajtót nyit. Kánéval akarok beszélni. Na, fiam, kezdjük újra, mondja Iza, és becsukja az ajtót. Dörömbölés. Igen? Kánéval szeretnék beszélni. Na, akkor kezdjük újra. Ajtó becsuk. Kopogás, Tanárnő kérem, Káné-val szeretnék beszélni. Ez elég nehezen megy, fiam. Hát ki neked az a Káné? Az osztályfőnököm. És miért szeretnél vele megbeszélni? … mert…hasmenésem van…

Iza osztályfőnök. Az első szülői kínos része a szülői munkaközösség megválasztása. Ha csak nincs önjelölt, reménytelen. Iza tudomásul veszi a csöndet, majd így szól: Kedves Szülők! Most lehunyom a szemem, tízig számolok, s mire felnézek, legyen három kéz a magasban!

Lett.

november 26, 2022 / Vers

VASS JUDIT

FEDŐNÉV

alatt gyilkos és áldozat

sosem lesz vége

hiába vetsz tekintetet

a holnapi égre

mikor ezt belátod

szakad kötél és kötelék

ide csak gyász illenék

hol tort ül rabok története

ki írja le

kiköltözöm belőletek

szakad kötél és kötelék

sem előbb sem idébb

nem húzatom a lelkemet

mint valami gyászzenét

nem érdekel

nem fáj

ne mondjatok misét

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

VÉGE

VÉGE. Nyugdíj. VÉGE? Hiszen tízéves korodban már nevelted a szüleidet és az öcsédet. Kemény önmegtartóztatás nem nevelni az emberiséget a buszon-villamoson-metrón. Ezt is csak önvédelemből. Soha nem lehet tudni, ki küld el a jóédesanyádba, hogy eufémizmussal éljek.

Ma elbúcsúzott tőlem a tantestület. Farkas Norbert ( jövendő világsztár) előadta kedvenc dalom: Johnny Cash: The Gambler. A szerencsejátékos. „Az életem azzal töltöttem, barátom, hogy olvastam az emberek arcát, tudván tudva, hogy milyen kártyájuk van, pusztán az arckifejezésük alapján.” „A túlélés kulcsa: tudni milyen kártyát dobni el, mit tartani meg.”

Most eltávozom a szabadságba. Félév. Azután munkát kell vállalnom, hogy eltartsam magam, elvégre, negyven év tanítás ehhez kevés volt.  Tanítás kizárva. Az elmúlt tíz év ezt kizárja. Éhbérért ember feletti felelősség. Nem vállalhatom.

Nem mondom, hogy tartsatok ki. LEGSZÍVESEBBEN AZT MONDANÁM: MENEKÜLJETEK. Az ember szépre-jóra született, szabadságra, alkotó munkára. Ha mégis maradtok, maradjatok kellő alázattal, a diákokért.

Ne kérdezzétek. Még nem tudom, hogy megéri-e. Nekem MÉG megérte. Ne feledjétek: „A dolgoknak ára van, az embernek méltósága” (Immanuel Kant)

november 26, 2022 / Vers
 
 VASS JUDIT
  
  
 A PÉNZTÁROS 
  
 ballábbal ébredt, 
 míg kotrom a pénzt 
 megnevel,
 az ellenőr 
 bérletem motozza,
 metró süvítve el.
 Olcsó parfümillat, 
 kilós kosztümkabát,
 gyomorgyűrő közelség, 
 és néha egy "anyád".
 De vannak 
 jobban öltözött arcok,
 finom és halszálkás zakók,
 az alvilági tájon 
 élve utazót
 mohón lapozzák 
 elítélt bugyrosok,
 az ingyen biblián 
 lúzer nyáluk csorog.
 Olvasd te is. 
 Közéjük tartozol.
 Hazát és népet álmodánk,
 na ja:
 full extrás jambusokon. 
november 26, 2022 / Vers
 VASS JUDIT
  
 Berzsenyi Dániel
  
 Hattyúhörgése híg latyakba fullad,
 s végtelen cezúra szakítja szét
 az ódákban dörgő, visszhangos múltat
 s a néma kertet. Egy levéltöredék
  
 foszlánya rebben, és csak fáradt, hervadt
 félig nyílt percek derítik ligetét,
 az égzengés elégiákra sorvad,
 és zúgó bogarak súgják: semmiség,
  
 hiúság csak, tündér szerencse kénye,
 minek a vers, ha csend lesz barátod,
 minek a versek összecsengő vége,
  
 babérkoszorú és Camoena-álmok,
 miért hasít a megelégedésbe
 a sártalány, az istenverte átok?
   
november 26, 2022 / Vers
 VASS JUDIT
  
 BÚS 
  
 donna barna balkonon 
 korlátnak vetett talppal
 ülök míg Kékszakáll
 kévét főz most a hajnal
  
 tervezgetem csendben
 útját a messze útnak
 ülök míg Kékszakáll
 ahol jár földszagúak
  
 termékeny földeken
 hörpölnek harmatokból
 ülök míg Kékszakáll
 napot kortyol a holdból
  
 árnyékom rajzolom
 enyém most már a hajnal
 ülök míg Kékszakáll 
 hasad az ég ha halkan
  
 az égnek ásítom
 tompára alvadt testem
 ülök míg Kékszakáll
 mosogat szellemülten
  
 támasztom talpamat
 repedt égnek a házat
 ülök míg Kékszakáll
 levelet hajt a fáknak
  
 redőnybe kap a szél
 ringatja felhőarccal
 ülök míg Kékszakáll
 kerteket bont a nappal 
november 26, 2022 / Vers

VASS JUDIT

MOZDUL

a láb,

és rámozdul a kéz,

még élni lehet.

Hajlik a törzs,

egy még-ölelés,

még érzi kezed,





hogy roppan a hát,

és megroggyan a térd,

hogy „az nem lehet”,

dobban a föld,

ez már feledés,

még ropja neked.





Mozdul a láb,

és rámozdul a szív,

hogy “az nem lehet”.

Vérzik a föld,

ez már temetés,

még tartsd a fejed.





Értelem ez,

bár rámozdul a szív,

és hív a „lehet”,

táncol a föld,

és fordul a kép,

még tartsd a helyed.





Még mozdul a láb,

és rámozdul a kéz,

hogy add a kezed.

Még mozdul a szív,

és dobban a talp,

még tart a „lehet”.