„1482 körül egy milánói udvari állás reményében írt levelében
az akkor harmincéves Leonardo úgy mutatta be magát … Ludovico Sforza hercegnek, mint eszményi tanácsadót háborús
években, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek
feltalálóját. A levél végén mellékesen megemlítette, hogy békeidőben
festészettel és szobrászattal is szokott foglalkozni…
Leonardót sokszor nevezik a
reneszánsz
ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a
felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb
festőnek tartják, és egyes vélemények szerint ő lehetett minden idők
legműveltebb embere.[1]
…
Leonardót éveken át elhalmozták megrendelésekkel: ezek
közül a legjelentősebb a Santa Maria
delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója,
„Az utolsó
vacsora”,
amellyel 1498-ban
készült el. E freskót azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték
méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették…
Firenzébe költözött; hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben
Cesare
Borgia
szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból
származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban
Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát
(közismert olasz neve: la Gioconda – kiejtése: la dzsokonda). A munka egészen 1506-ig
húzódott, a hagyomány szerint a hároméves alkotómunkából két évet vett el Mona
Lisa híres mosolyának megalkotása – ennyit tépelődött Leonardo a mosoly
kialakításán…
1517-ben a Milánót meghódító francia király, I.
Ferenc
meghívására Franciaországba költözött. Az Amboise melletti cloux-i ( mai nevén Clos
Lucé
) 8 szobás kastélyba már nem követi másik munkatársa, Salai, akivel 25 évig
egy házban élt. A király első festője, mérnöke és építésze cím évenkénti 1000
écu (középkori francia pénzérme) járadékkal párosult. Leonardo igazán nagy
tiszteletben részesült. Az
uralkodó, aki többször is látogatást tett nála, komolyan gondolhatta, amit a
Clos Lucé kastély ajándékozásakor mondott: ” Itt Leonardo, szabadon
álmodhat, gondolkodhat és dolgozhat”. ( „Ici
Léonard, tu seras libre de rêver, de penser et de travailler.”)
Leonardo csatornázással, zsilipek, malomszerkezetek,
térképek rajzolásával foglalatoskodott – mindezt bal kézzel, mivel jobb karja
megbénult. Két évet töltött itt, majd 1519-ben
megbetegedett és meghalt. Hogy öröksége fennmaradhatott az utókor számára, az
mindenekelőtt Francesco
Melzinek,
hűséges tanítványának és munkatársának köszönhető, aki a művész halála után a
ráhagyott könyveket, kéziratokat, rajzokat és szerszámokat Milánóba vitte. Itt
őrzik egy hegyikristály ládikában munkásságának leggazdagabb gyűjteményét, a Codex
Atlanticust, melyet Pompeo Leoni
állított össze…
…. Tudományos kísérletei alapján új eljárásokat
fejlesztett ki. Számos kéziratából egyet sem dolgozott ki kiadásra alkalmas
szintig, így ezek tartalma évszázadokig rejtve maradt: Leonardo felismeréseinek
zömét újra fel kellett fedezni, és más kutatók szereztek hírnevet a természet
olyan törvényeinek kiderítésével, amelyeket ő már fölfedezett.
1482
körül az optika és a vonalperspektíva foglalkoztatta. Ahogy növekedett tudása,
egyre több minden érdekelte. 1500 körül a csatornaépítés, a folyószabályozás,
az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének
számított. Sikerét jelentősen gyarapították a munka termelékenységét növelő, a
költségeket csökkentő berendezései – a csatornák építéséhez például vízkiemelő
szerkezetet tervezett. ” (Wikipedia)
„Keskeny,
kissé csapott vállú, sovány alak ült előttem. Inkább alacsony, mint
középtermetű. Sötétszürke, jól szabott, igen rendes öltözetet viselt. A kabátja
ujjából néhány centiméterre kiálló fehér inge tiszta, szépen mosott és gondosan
vasalt volt. Sötétkék csíkos, kifogástalanul kötött nyakkendője szabadon
lebegett a melle előtt. Mindezt a majdnem hanyag előkelőséget mintegy zárójelbe
tette a cipő és a kalap: a cipője nagyobb volt mint a lába s a kalapja kisebb,
mint a feje. A kissé viseltes, kitaposott barna félcipő hátsó pereme ugyanis a
sarka fölött elállott a lábától. A hátul felhajtott, elől lecsapott szélű
sötétszürke puhakalap pedig kissé túl könnyedén ült a feje tetején. De az is
meglehet, hogy csak az alóla kikandikáló domború homlok és a rakoncátlan göndör
haj tornázta fel a kalapot az üstökére. Úgy látszik, egyik sem tűrte meg ezt a
puha abroncsot sem. A boltozatos homlok alatt dús szemöldök, mongoloid jellegű,
élénk tekintetű szemek, erős pofacsontok, beesett arc, széles orr, tömött
bajusztól árnyékolt, keskeny ívelésű száj. A homlokhoz viszonyítva hegyes, de
mégis lágyvonalú, középen árkolt áll zárta le a nem szép és nem csúnya, de
feltétlenül jellegzetes és igen értelmes arcot. A fej a törzshöz képest
meglehetős aránytalanságban, mint valami kényszerű különvélemény ült a hosszú,
vékony nyakon, amiből erős ádámcsutka meredt elő. Ez az ádámcsutka beszéd
közben, vagy ha egyet-egyet nyelt, szinte erőlködve igyekezett elérni az áll
élvonalát. De a vékony nyak is sokszor már-már elejtette a föléje szélesedő
koponyát, ha biccentett, vagy ha valamit erősített…Hátradőlve, kényelmesen
elhelyezkedve sohasem beszélt. Viszont ha hallgatott, legtöbbször hanyag
tartással ült s fejét kissé félrebillentve sűrűn pislogatott. Az egész arcon
látszott ekkor is, hogy gondolkodik. Az újból való megszólalást ismételt bajusz
szétkefélés és néhány olyanszerű szájrándítás előzte meg, mint milyennel valaki
kiszívja a fogát. Újra előredőlt s öklét szinte fenyegetőleg lengetve, élénk
arcjátékkal, mély, öblös hangon lassan, megfontoltan beszélt. Hangsúlyozásában
színesek, ütemezésében sokszor tagoltak voltak még az egyes szavak is, amelyek
elhagyták a száját.” (Bányai László)
„[…] nagyon sok olyan költőnk és írónk van már, aki azt az írói alapszituációt próbálja megvalósítani, hogy egyenrangú félnek tekinti a másikat, felnőttként beszél vele. Tehát nem szépíti a dolgokat, mellőzi az ünnepélyességet, mellőzi az írói méltóság pózát, amit gyűlölök, lemond minden tekintélyről, amire foglalkozása voltaképpen predesztinálná, és úgy beszélget az olvasójával, ahogy én beszélgetek teveled, vagy ahogyan mi beszélgetünk, ha barátok között vagyunk. Tehát egyenrangú az egyenrangúval, egyforma észbeli képességekkel rendelkező vitapartnerek, akik közül az egyik fél az író, jelen esetben én, lemondtam arról, hogy tanácsoljak, mert tanácsot adni nem tudok, lemondtam arról, hogy megmagyarázzak, mert magyarázni nem tudok, nem értem a világot, amely körülvesz, tehát hogyan tudnám én ezt megmagyarázni? A kijelentő mondat helyett a kérdő mondat az, amely az én egész írói struktúrám alapja.” (Örkény István)
[Úgy írni… ] (részlet) – In: Lázár István: Örkény István, Budapest,
Szépirodalmi, 1979;
„Nem tudok
mit csinálni, írom a műveimet. Nem veszek részt a politikában, az engem
mélységesen nem érdekel, és nem is értek hozzá. Nincsenek politikai
állásfoglalásaim, soha nem is voltak, se a Kádár-rendszerben, se most. Soha nem
voltam ellenzéki vagy kormánypárti, még a Kádár-rendszerben sem. Nem voltam
hivatalos író, és csak ritkán tiltották be műveimet. Az úgynevezett közéletben
nem veszek részt.
Az írásai viszont gyakran váltanak ki politikai botrányokat.
Néha, mert
vannak műveim, amire a kutya sem figyelt oda, de akkor legalább békén hagytak.
Volt olyan, amire valamiért felkapták a fejüket jobbról vagy balról.”
„A
magyar névnek, melynek Petőfitől és Aranytól kezdve Adyig és Móricz Zsigmondig
annyi hirdetője akadt, új becsületet hoz majd, és ifjúi nevét még inkább azok
sorába lépteti, akik ma Európa szellemi és műveltségi életét jelentik.
München, 1923. május 23.
Igaz híve: Thomas Mann”
„Egy új
világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és
érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban
a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint
nyelvünket: Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. „ (K.D: A tíz legszebb szó)
„Népzenei
gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le,
valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az
erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében…
1958-ban rövid időre bebörtönözték
politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott Gyimesben
(1959–68). Szabad művészi pályára lépve a kolozsvári ifjúsági táncház mozgalom
egyik tanácsadója lett…
A Mezőségen,
Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben
gyűjtötte a folklórnak
úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott
gyűjteménye, a Balladák könyve” (Wikipedia)
„zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató,
a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos
teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes
kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű…
…négyéves korában egy ujjal
kipötyögtette a zongorán a számára ismerős dalokat (negyvenet tudott már, s ha
mondták a dal kezdő szavát, ő azonnal emlékezett a dallamára)… a negyedik
osztályig – feltehetően – nem járt iskolába, de már nyolcéves korában magánúton
levizsgázott az I–IV. osztályos tananyagból…
szintén anyjától tudjuk, hogy hétéves
korában a gyermeknek már „abszolút hallása volt”. Schreyer Viktor a
következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban a Temesvári Hírlap egyik
munkatársának 1926. november 19-én: „Tud már komponálni is, s bizonyságul bemutatta nekem a
Trillereket. Mire én megkérdeztem, hogy hát ez micsoda? A kisfiú pedig ezt
válaszolta: A Duna, amint folyik.”
…Az
édesapa fiatalon, 32 éves korában hunyt el…Bartókné gyermekeit továbbra
is példás nevelésben részesítette, különös pontosságra és rendszeretetre
szoktatva őket. A kisfiú gyorsan alkalmazkodott a szerény körülményekhez, az
iskolai füzeteket esténként apja nehéz lexikonjai alá rakta, „mert csúnya a
füzet, ha szamárfüles” – vallotta be felnőttes komolysággal. A rendszeretet
korán beidegződött, második természetévé vált. Így ismerte Bartókot, a művészt
mindenki: pedánsnak és rendszeretőnek…
hallatlan inspirációt jelentett
számára Dohnányi
Ernő pozsonyi emléke – Dohnányi Bartók érkezésekor
ment Pestre a Zeneakadémiára tanulni. Ő volt az első, aki Bartók képességeihez
mérhető, vagyis konkurens volt. Őt követte akkor is, amikor nem Bécsbe, hanem Pestre utazott, a Zeneakadémián tanulni…
1904 nyarán Gerlicepusztán pihent,
ahol először találkozott a magyar parasztzenével.
Ott-tartózkodása alatt kezdte fokozatosan felfedezni a különbségeket a paraszti
népzene és az általa mindaddig népdalnak hitt népies műdal között.
1905-től kezdve egyre több időt szentelt a népzenei
gyűjtéseknek, az akkori technika lehetőségeit kihasználva fonográffal
járta a falvakat, s e gyűjtéseit egyre tudatosabb tudományos részletességgel
dolgozta fel.
1906-ban Kodály Zoltánnal közösen írt Magyar népdalok
– énekhangra és zongorára, húsz feldolgozást magába foglaló művével új
alkotói korszaka kezdődött el. Ugyanekkor kezdődött el tudósi munkája. Eleinte
a magyar, majd a környező népek zenéjét is gyűjtötte, s csakhamar zenéjében is
megjelentek ezek a motívumok. 1918-ig mintegy 3500 román és 3200 szlovák
dallamot jegyzett le…
1907
januárjától zongoratanár lett a Zeneakadémián, egykori tanárának utódjaként.
1908-ban jelentek meg első, nagyobb lélegzetű művei: I. vonósnégyes, 14 bagatell.
Zeneszerzői munkáját ekkor még a
közönség és a kritikusok részéről erős elutasítás jellemezte. 1911-es operáját,
A kékszakállú herceg várát
nem is mutatták be. Az erősen individualista, disszonáns hangzások, amelyek
mögött egyre erőteljesebb parasztzenei hatások is hallhatók, műveinek egyre
jellegzetesebb stílust adtak. Kudarcaiban Kodály állt mellé, ám az általuk életre hívott Új Magyar Zeneegyesület
– támogatók híján – képtelen volt fennmaradni. …
1923.
augusztus 28-án
Budapesten egyik tanítványát, a rimaszombati születésű Pásztory Dittát vette feleségül.[21] Fiuk, Bartók Péter
1924-ben született. Bartók Béla kezdetben a római
katolikus vallást gyakorolta, később, miután elfordult
eredeti vallásától, az unitárius hitre tért át; a budapesti unitárius egyházközség
presbitere
is volt…
Munkáját 1935-től már mint a Magyar
Tudományos Akadémia
tagja végezhette. Zenéjében mind a magyar, mind a környező népek népzenéje
jelen volt, sokszor programatikusan is, így készült el a Cantata Profana is, első (végül is
egyetlen) részeként egy nagyszabású ciklusnak, amely e népek zenéit és
kultúráját mutatta volna be…
1938-tól kezdődően, a nemzetiszocializmus európai és magyar felerősödésével párhuzamosan
erősödött fel benne a kivándorlás gondolata. 1939 decemberében meghalt
édesanyja, akivel mindaddig nagyon szoros kapcsolatban volt, így 1940 tavaszán,
amerikai hangversenykörútján végleg elhatározta, hogy hosszabb időre az
Egyesült Államokba utazik. Október 8-án Ferencsik
Jánossal lépett fel utoljára Budapesten, négy nappal később elutazott. Október 20-án Lisszabonban
hajóra szállt, és ideiglenesen az Egyesült Államokban telepedett le, azonban
soha nem kért amerikai állampolgárságot, mindvégig magyar állampolgár maradt,
mert később haza szeretett volna térni…
1942 áprilisa óta küzdött leukémiájával,
kórházi kezelésének költségeit az amerikai zeneszerző egyesület fizette…
Utolsó alkotói korszakának első
darabjaként néhány hónap alatt megírta a Concertót…
Földi maradványait 1988-ban, országos
médiafigyelem közepette két fia hozta haza, s helyezték örök nyugalomra
Budapesten, a Farkasréti
temetőben. …a fővárosba vezető út mentén a
lakosok díszőrséget álltak
„Arany László (Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1.) magyar költő és népmesegyűjtő. Arany János gyermekeként született Nagyszalontán. Legjelentősebb műve A délibábok hőse. A délibábok hőse (1873) című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan az 1870–80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták.
Élete
1844-ben született Nagyszalontán, Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként, nővére Arany Julianna volt.
Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy apja bizonyos mértékig (vitatható nemességük tudata ellenére) mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott.
Nem tudni, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét.
Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg. Magyarország történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek. A protestáns értelmiség nagy része Kőrösön talált menedéket ezekben az években. Édesapjával, Arany Jánossal együtt tanított itt a költő Szász Károly és Mentovich Ferenc, a kiemelkedő matematikus, a materializmus egyik magyarországi előfutára. Emellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint Szilágyi Sándor, akiből később jeles történész vált, Szabó Károly, aki régi nyomtatványok és történeti források kutatója volt és sokan mások. Pestről gyakran érkeztek híres látogatók Aranyékhoz, többek között Gyulai Pál, Csengery Antal, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc, Jókai Mór és Pákh Albert. Ők az irodalmi élet és a passzív rezisztencia szervezői, illetve eszmei irányítói voltak.
Ezek a férfiak, bár sokban különböztek, néhány alapelvben teljesen egyetértettek. Hittek az irodalom nemzeti és közösségformáló szerepében, valamint a magyarság szükségszerű vezető szerepében a Kárpát-medencén belül. Hirdették a nemesség polgárosodásának követelményét és felvállalták a liberalizmus eszmevilágát. Ennek tükrében meg voltak győződve arról, hogy az országot nem további forradalmak fogják megmenteni és felvirágoztatni, hanem a fokozatos fejlődés, amelynek kulcsa a szorgos munka és a szigorú önfegyelem. Műveltségükben is találhatunk egyező vonásokat. A népi-nemzeti irodalmat támogatták, a népköltészetet megbecsülték. Ezt és a hagyományokat ötvözni szerették volna a jelen irodalmával. Eszményképük az angol irodalom és kultúra volt.
Arany László
A politikai háttér, az irodalmi élmények és ösztönzések mellett írói és közéleti életpályája fejlődésére – természetesen – nagyban hatott apja is. A családi légkörben, elsősorban az anyagiak iránti józan polgári felelősségérzetet sajátította el, illetve a munkaerkölcs és a kötelességteljesítés szigorú alapelveit. Jogász korában a pesti egyetemen már sokféle ismeret és sokrétű érdeklődési kör, illetve nagy munkabírás és munkakedv jellemezte. Emellett jellegzetesen polgárias munkaszervezői készsége és módszeressége is kiemelhető. Ennek tanúbizonyságai azok az apró, névtelen cikkei és jegyzetei, amelyeket apjának segítve a Koszorúba írt. Ezekben az írásaiban leginkább a léha francia társadalmi drámákat, vígjátékokat és operetteket, illetve az érzelgős német színműveket támadta a művészet erkölcsi komolyságának, nemzeti küldetésének és a realisztika érdekében.
1875. május 10-én házasságot kötött Szalay Gizellával (Szalay István miniszteri tanácsos és Mayerffy Jolán leánya) a budavári római katolikus plébánián, esküvői tanúik Csengery Antal, Gyulai Pál, Szlávy József és Szalay Ágoston voltak.
Munkássága
Székelyföldön gyűjtött népmeséit 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. Apja, Arany János nyomdokain haladt, fő műve A délibábok hőse (1873) című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan az 1870–80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták.
Apja halála után az 1885-ben Nagyszalontán megnyitott emlékszoba számára átadott több Arany János relikviát. Később ez a gyűjtemény képezte a szalontai Csonka toronyban 1899-ben kialakított Arany János Emlékmúzeum alapját. Sajtó alá rendezte apja irodalmi hagyatékát: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése (1887–89).
1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg gyermektelenül. Életműve összesen öt kötet, ebből egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek egyetlen nem túl nagy terjedelmű kötetbe. Ebben megtalálható a fent említett „A délibábok hőse”, irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát.
Hagyatékának azon része, mely családjára és rá személyes vonatkozással bírt, özvegyénél Szalay Gizellánál (1857-1945) maradt. Ezt csak ő és második férje Voinovich Géza (1877-1952) irodalomtörténész kutathatta, aki háromkötetes művet szentelt Arany János életrajzának. A Gellérthegyi villájukban őrzött kéziratok, családi magánlevelezés és egyéb relikviák 1945 januárjában belövések és bombázások következtében teljesen megsemmisültek, mivel a közelben német ágyúállások voltak.” (Wikipedia)
„Tízéves korától zongorázott, később
komponált is, … mindemellett már írogatott, és e korai próbálkozásai között
akadt olyan, ami meg is jelent.[4]
„…Elkezdtem keresni a sötét pontot… az első
hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől … az egyiptomiakig, a
primitívekig. …. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot
magamon kívül kerestem, holott bennem volt…” (Patmosz)
… 1919 és 1923
között a Pázmány
Péter Tudományegyetem
magyar–német szakos hallgatója,[7] emellett zeneelméleti előadásokat látogatott, sőt alkalmi
hallgatója volt az orvostudományi karnak is. …… 1928 és 1948
között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi
Könyvtárban,[10] … Közben tanulmányokat, esszéket,
kritikákat és recenziókat publikált, összesen közel háromszáz írást, mintegy
huszonöt folyóiratban.[11]
… Másodszor 1937-ben
kötött házasságot Kemény Katalin (1909–2004)
írónő-művészettörténésszel, akivel a párkapcsolaton túl alkotói közösséget is
megvalósított.
…1942-ben
a keleti fronton teljesített szolgálatot, itt írta oroszországi feljegyzéseit, A
háború nagysága és az ember kicsinysége c. esszéjét. 1944-ben
katonatisztként a rábízott zsidó munkaszolgálatosokat élete kockáztatásával hazaengedte. Németországba vezényelték, de megszökött a
menetszázadától, és az ostromlott Budapesten katonaszökevényként bujkált. …
bérelt lakásukat bombatalálat érte, ott tárolt kéziratai és könyvei
megsemmisültek. …
1945-től
Hamvas Béla, Szabó
Lajos és Tábor Béla egyfajta „szellemi munkaközösséget” alapított,
…idővel mégis felszínre kerültek az ellentétek; Tábor és Szabó a hagyomány
legjelentősebb szent könyvének az Ószövetséget, míg Hamvas a Védákat tartotta. …
Még az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai
elindítása előtt a tervekkel megkereste Lukács
Györgyöt, és felkérte,
hogy kapcsolódjon be a sorozat szerkesztésébe. Lukács elzárkózott a
közreműködéstől, mondván, hogy időszerűtlen ilyen szerzőket kiadni – talán majd
húsz év múlva. … Lukács 1948-ban vitairatban[23] politikailag károsnak minősítette Hamvas
Béla (Kemény Katalinnal közösen írt) tanulmánykötetét, a Forradalom a
művészetbent, …Hamvast elnémították, B-listázták, és kényszernyugdíjazták, ami egyben
publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette.
Földműves igazolványt váltott ki,
munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelölte meg. …1948 és 1951
között Hamvas földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. A Karnevál
című nagyszabású regényét ebben az időben, Szentendrén írta; …
…Hamvas elvonultsága, hatósági szempontból
kétes munkaviszonya idővel tarthatatlanná vált, ezért kénytelen volt
elhelyezkedni. Raktáros és gondnok az ERBE
(Erőmű Beruházási Vállalat) építkezésein …
1957-ben
megpróbálta visszaszerezni állását a Fővárosi Könyvtárban, kérvényét azonban
elutasították. Egykori barátai jobbnak látták, ha nem pártfogolják, egyedül Füst Milán vette szívére a sorsát, üzent neki, hogy
az Írók Könyvtárában üresedés van, mire azonban Hamvas jelentkezett, már
betöltötték az állást. Végül az Országos
Széchényi Könyvtárban lett
volna módja hivatalsegédként elhelyezkedni, de Hamvas úgy döntött, inkább
vidéki raktáros marad.
… Az 1948-as elhallgattatása után életében
már csak egyetlen saját írása jelent meg, … Az egzisztencializmus után
címmel. …
1964-ben
véglegesen, havi 760 forint ellátmánnyal nyugdíjazták.[25] …
Sikerült egy kis gyümölcsöst venniük – felesége műfordítói honoráriumából –
Szentendrén, a Leányfalusi út mellett, Hamvas így visszatérhetett kedvenc településére,
kora tavasztól késő őszig a kertet művelte, gyümölcsöket, virágokat telepített.
A haláláig hátralévő négy évben írta a Scientia sacra II, Ugyanis, Öt meg
nem tartott előadás a művészetről című műveit. …
Élete
utolsó évében sokat betegeskedett, alkotói lendülete megtört. Különböző
ismerősei számára ekkor címzett leveleiben a kétség szólal meg, azt vizsgálta,
életét sikerült-e írásaival összhangba hoznia, a gondolataiból a ténylegesen
élt életében mennyit „realizált” (a realizálás Hamvas bölcseletének egyik
kulcsfogalma). …
Az
1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt
formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak
hozzáférhetők… majd a nyolcvanas
évektől indulhatott meg Hamvas nyilvános újrafelfedezése, … 1985-ben
a nagyszabású regény, az akkor még enyhén cenzúrázottKarnevál
is napvilágot látott[28] …
Műveiből
több színpadi és filmes feldolgozás készült, többek között a Karnevál
alapján írt Pác című előadás, melyet 2002-ben
az Újvidéki Színház
mutatott be, és a Szilveszter, melyet Hamvas Béla azonos című regénye
alapján Spiró György írt, és a Nemzeti Színházban adták elő 2007-ben.
…Hamvas Béla számára az írás a mindennapi praxis része volt, ima és jógagyakorlat, az éberség megőrzésének számára
legalkalmasabb eszköze. Műfajául az esszét választotta, ami kísérletet jelent; minden írása, a regényeket is
beleértve, esszészerű.
…Nem
dolgozott ki filozófiai rendszert, nem alapított iskolát, és nézeteit utólag is
csak erőszakoltan lehet besorolni valamilyen „irányzatba”. Úgy gondolta, hogy a
rendszerek csak búvóhelyek, és szükségszerűen bukásra vannak ítélve. „Nem
rendszereket kell alkotni, hanem az ébresztő elemek folyamatos sorát
biztosítani.”
…Az éberség mellett írói, gondolkodói és emberi létszemléletének
meghatározó kulcsfogalmai az univerzális orientáció,transzparens
egzisztencia,realizálás,alapállás,imagináció,derű,üdv és hagyomány.
…Az
univerzális orientáció azt a szellemi szabadságot jelenti, amely a
teljes emberi tudás irányában nyitott, és készen áll elfogadni minden utat és
útmutatást, amely a létezés metafizikai alapjaihoz vezet. Mindez az elvektől,
irányultságoktól, rögeszméktől … történő tudatos megszabadulást jelenti.
A transzparens
egzisztencia …Hamvas megfigyelése szerint az emberek belső, gondolati élete
és a megélt élete között többnyire hatalmas hasadék tátong, a gondolataikból
(ismeretek, tudás, felismerés) nem vonnak le konzekvenciákat, vagy ha mégis,
azt nem igyekeznek az életvitelükben érvényre juttatni. A konzekvenciák
átvitele az életvitelre jelenti a realizálást. Transzparens egzisztencia
és realizálás hiányában nincs életrend, és a megélt élet kaotikus (démonizált,
rögeszme- vagy álomszerű).
Az
imaginációt Hamvas a lélek esszenciális életének tartja. Mivel az ember
az imaginációval folyamatosan teremti a valóságot, ezzel a teremtéssel
rongálhatja és tisztíthatja (rendezheti) is azt.
A derű,
Hamvas költői megfogalmazásában, a léleknek azt az árnyéktalanul tiszta, meg
nem zavarható és szikrázó állapotát jelöli, ahol az öröm és a fájdalom is egy. ..
A
kortárs magyar irodalomban Hamvas művei közül leginkább a Karnevál
hatása mutatható ki, Szőcs GézaLimpopo és a Gángoly
Attila – Novák
Valentin szerzőpáros Zsír Balázs olajra lép című pikareszk regénye említhető erre példaként.
Emellett
személyének hatása is fellelhető, Molnár Antal
életrajzi regényében, A halállátóban Boethius
alakját részben Hamvas Béláról mintázta.” (Wikipedia)
„Az idő nyeritett akkor azaz papagályosan kinyitotta
a
szárnyait mondom széttárt vörös kapu…
a város rohant
mellettünk
ide-oda forgott és néha fölágaskodott…
éreztem mindennek vége
pálinkások és rövidárukereskedők becsukták boltjaikat
csak menj vissza barátocskám a gyerekeidhez
a kerekek többet nem fordultak visszafelé
az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe ahol
az élet beleharap a saját farkába
a semmibe
ó dzsiramári
Ó lébli
ó BUm Bumm…
Bécsben 3 napig az
utcán aludtunk
aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon
higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha
a vörös nem vörösebb mint a fehér
s ha mégis mi azért mentünk…
13 angyal járt
előttünk
szintén gyalog
és énekeltek nekünk a fiatalságunkról”
Kassák István gyógyszertári laboráns
és Istenes Erzsébet mosónő gyermekeként látta meg a napvilágot a felvidéki
Érsekújvárban. Bár szülei taníttatni akarták, 12 évesen gimnáziumi tanulmányait
félbe hagyta, hogy lakatosinasnak állhasson, segédlevelet szerzett.
Szakmunkásként 1904-ben Budapestre költözött, ahol vasmunkásként angyalföldi gyárakban dolgozott. Részt vett a
szakszervezetek politikai harcaiban, majd tagja lett az MSZDP-nek. 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször
elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment. 1910-ben hazatoloncolták. (A ló meghal a madarak kirepülnek, 1922)…
1915-ben jelent meg első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában), s
ugyanebben az évben elindította első folyóiratát, A Tett címmel, amelyet egy év múltán
háborúellenessége miatt betiltottak.
A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám a Kun Bélával folytatott
vitái arra késztették, hogy távolságot tartson a bolsevik irányzattól, ugyanakkor soha nem
tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta
szét a művészt és a társadalomért felelős embert. …
A kommün bukása után Bécsbe
emigrált, ott jelentette meg a Ma című
folyóiratának új számait. 1926-ban tért haza Magyarországra, ahol Dokumentum (1927) és Munka (1927–1938) címmel szerkesztette továbbra is
független, baloldali, avantgárd szellemű folyóiratait…
Kassák 1945 után a Szociáldemokrata Párthoz közel álló szellemiségű, de
teljesen független Kortárs c. folyóiratot
szerkesztette, 1949-ig, amikor
betiltották…1953 szeptemberében, az írószövetség párttaggyűlésén kritizálta az MDP
kultúrpolitikáját, ezért kizárták a pártból. …
Csak 1956-tól térhetett vissza a művészeti életbe, az írószövetség közgyűlésén beválasztották az elnökségbe. 1957 után íróként a „tűrt”, képzőművészként gyakorlatilag a „tiltott” kategóriába tartozott, egy 1961-es kivétel után sem Párizsba, sem Rómába
nem engedték ki saját kiállítására…
Kassák nevéhez több izmus is köthető
(melyekről a halála után, 1972-ben megjelent, Az izmusok története című művében is ír),
összefoglalva azonban a hazai avantgárd vezéralakjának tekinthetjük. A konstruktivizmus, amelynek hazai korszaka épp a Ma bécsi
korszakával veszi kezdetét, a természet rendezetlenségével szemben az emberi
kultúra szervezőerejét hirdeti. Világképe szerint a célszerűség és a társadalmi
hasznosság jegyében kell átformálni embert, s világot egyaránt annak érdekében,
hogy a szociális igazságosság megvalósuljon. Kassák konstruktivista
kiáltványai: Képarchitektúra (1922), Vissza a kaptafához (1923), A konstruktivizmusról (1922)…
Óbudán működik a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként a Kassák Múzeum (III., Fő tér 1.), amely emlékműsoroknak, kiállításoknak ad helyet, saját kiadványokat publikál. A múzeumot két évtizedig igazgatta Kassák műveinek kiváló kutatója, dr. Csaplár Ferenc…
