Kategória: Vojtina örök

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

Pilinszky János





Ázott plakátok ikon tekintete

legördül és a deszkarésbe pottyan,

az utolsó nap törmelékeire,

hol alvó szegek jéghideg homokban





már készülődnek, hogy az ősi rendbe,

mint figyelő vadállat, oly nyugodtan

megtérjenek a visszahívó jelre,

az infra-éjben szeles csillagokkal.





És visszatérnek majd akkor éjszaka,

és minden úgy marad, mint a lehántott

testetlen idő beomlott udvara,





csorog alá, csorog az üres árok,

míg rímtelen gubbadásba omlanak

az agyperzselő, nádfedeles átkok.

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

„Écrasez l’infâme!” 

Semmin és túl istenen,

ne hagyd, hogy csúszni kényszerítsen

a beléd erőszakolt szégyen!





Isten, ha van, nevet,

vagy zokog – ki tudja ezt?





Te csak röhögj nyugodtan

a babonás-máglyás szutyokban.

Az élet él és élni akar,

röhögj versben, szoborban!





Miénk a nevetés, az éden,

ó, hatalom, a földtekéden

vihog mind, ki élni akar,





és nem gátolja örökké semmise,

Écrasez l’infâme, Arouet!

VASS JUDIT

VELEJÉIG

Velejéig romlott itt minden. Egy túlélésre berendezkedett értelmiség mindkét oldala lesi a széljárást. Akárhogy is számolom, legalább 50 év, miután vége lesz a tahók orgiájának.

Addigra a fiatalok egy része letörli a saruját a határon, vagy megpróbál jól élni a nyakikg érő sárban. Hja, van az a pénz. Emberi jogok? Szólásszabadság? Ugyan kérem! Hagyjuk a felvilágosodást!

Ülök a buszon, előttem két, jól öltözött idős úr zsidózik hangosan. „Soros?? Az ellen elfogató parancs van Izraelben.” (Nincs) „Megmondták már sokan: az írmagjukat is ki kellett volna irtani!” – mondja a másik. 2023 Magyarország. Szédülök az émelygéstől.

Velejéig süllyed a közbeszéd, és már kristálytisztán látható-hallható az alja. Itthon. A határontúli magyarok jelentős része elégedett, mert pumpálják a Magyarország fejlesztésére szánt euro milliárdokat. Stadionok épünek, miközben itthon kórházi osztályok zárnak be. Velejéig nacionalista lett a közbeszéd az innen és túl szolidaritása nélkül. Ez lenne a nemzetegyesítés?

Tanár vagyok. Nem tehetem meg, hogy velejéig elkeserítsem a diákjaimat. Kultúraéhséget, hazaszeretet kell beléjük nevelnem. Miért? Csak.

Velejéig.

„S ha rám dől a szittya magasság,

ha száz átok fogja a vérem,

ha gátat túr fel ezer vakond,

az Óceánt mégis elérem.”

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

IM SOMLÓ TAMÁS





NE-NE gyere ki a hegyoldalba

ott csak oldal van hol sírni jár a banda

s omló álmainkról énekel a press





er dő sincsen már elön tabán at

zakatol a vonat nincs utánad

s omló álmainkról énekel a press





gitárszóló nyugati pu





er refelé errefelé milyen jó nekem

errefelé errefelé sose volt ilyen





a helyzetünk a helyzetünk

mint költőké mint költőké a síneken





mind itt vagyunk

mind itt vagyunk a síneken

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

Csokonai Vitéz Mihály





Az agyperzselő nádfedeles álmok

eget kormozva végül földet érnek.

Poéta úr, hej jó nagyot harákolt,

avagy az is bolond, ki erre téved.





Piktúrát izzad szép szentenciákhoz,

meg kákasátorokba nimfanépet,

vagy russzót-jambust illesztget a bájos,

estét növesztő tárgymegjelöléshez.





Őrizhetné a kollégium rendjét,

tudós lakó, hol illő csendbe kushad,

s imákban érik tisztes nincstelenné.





Szekrényszobáját nyitja napnyugatnak,

gyertyába bámul, s a búcsúköltemény

hattyúhörgése híg latyakba fullad.

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

NEM TUDHATOM





milyen jelzőnek lenni.

Úgy vagyok, mint Pilinszky

azzal a franciával.

Félek,

feloldozatlan megyek el,

valahol, valaki rám vall:

az ott egy magyar,

lengyel, ukrán, román…





A jelzőt tarkómhoz emeli,

bűnt, nevet nem tud,

a jelzőt

csak hallomásból ismeri.





A jelző csattan.

A csattanást szél sodorja.

Nem tudhatom, milyen

jelzőként zuhanni

önmagamra.

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

BETŰ ÉS TÉNY





betű és tény

alkotnak két világot.

A rotterdámi tudta,

s e kettős könyvelésben

egy harmadikra járt

megúszni épen:

lezárt profil

egy Holbein-képen,

egy zárva arc dereng

a nem-tevésen.

És tudta: ez is csak balgaság.

Szeretni kell, „és írni példaképpen”.

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

EPILÓGUS





Az életet már megjártam,

de fogalmazzunk árnyaltan:

mellettem a hangyaboly

leginkább csak ellohol.

        Tovább! Tovább!





Míg egy soron bíbelődtem,

szobor lettem, ég-felhőtlen.

Amit belefirkál itten

isten-emlék elfelejtem.

        Hovább? Hovább?





Ha egy jól sikerült rímmel

találkoztam, mintha vízen

jártak volna benne árnyak,

hídja feszült szivárványnak.

          Az ám, komám…





Hanem ami jobb lett volna,

nem kerül már annak sorja,

Kihalt lettem, morcos, zsémbes,

ritkuló beszédem végleg:

             na lám, na lám,





általmennék pallón hídon

énutánam ne huhogjon

hiány töredék temérdek

bolygó testem kerüljétek

                    hess madár!

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ALÁRÖSERS





Szindbád szegény volt,

elhagyatott,

beesett, sárga arcát

a hold világította meg,





már nem akadt

szonáta hangulat

őszike semmise

se a semmi mása

a sziget tölgyein 

nem búg

a havas podolin

sosemvolt pestbudára

behajt egy szénás szekér

utasokat nem szállít

és szindbád

a forgalomból kiáll

de vesztegel még  egy kicsit

az nem lehet hogy

ennyi volt

és az is csak múlt időben

ezt nem gondolta komolyan

ő sem





kifosztott koldusként

bolyongott az éjszakában,

és valóban céltalannak

látta az életet,

amelyhez pedig

mindig ragaszkodott





s amely most szökött szárba

egy ósdi óra felcsörömpöl

ébredj a jelen zaklatásra

minden emberbe beköltözött

minden ősének minden sorsa

megindulnak a temetők

öngyilkos véres lakodalomba

az álmok színes gyöngyeit

szorítsd ki únod a valót





béke veletek

néz körül szindbád




és írni kezdett

valami életes zenés

szív alá valót

december 24, 2024 / Vers

VASS JUDIT

KOHLHAAS





a törvény szövedéke

mindig fölfeslik

valahol

de ő nem tudta hinni

hát eszmélettel lakol

pontosan négybe törték

ősi szokás szerint

a törvény törtjét

megint és megint

és csontja tört

és lelke keresztbe

és lángolt-ropogott

a törvény keresztje

mert nincs igazság

mert földön-égen se