Kategória: A tanár is ember, de nem az a dolga

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

HIÉNÁK

Tanítanom kell(ene) a tömegkommunikációt. Félve nyúlok hozzá. Az osztályban mindenféle politikai hátterű gyerekek vannak. Ki vagyok én, hogy szembemenjek a szülőkkel?

Tanár vagyok. Ha egy tanár hordhat keresztet a nyakában órán, akkor én is elmondhatom a véleményemet – keresztény-nemzeti kurzus ide vagy oda.

Bródy Sándor írt egy regényt A nap lovagja címmel az újságírók dilemmájáról. Ezt a dilemmát ma sehol nem találom. „A nap lovagjai” kattintásvadászok, készek saját meggyőződésük ellenére cikket írni csak azért, hogy növeljék az olvasók? kattintók! táborát. Tisztelet a kivételnek.

Valaki felrázta A NAGY MAGYAR TESPEDŐT. Nosza, ugorjunk neki! Csontig rágjuk le a botrány szagú híreket-álhíreket!

„A tény szent, a vélemény szabad.” A minőségi újságírás etikája.

Mit tesz az áldozat? Minden rágalomra reagál. Hiba. A rágalom elszáll, de megmarad az eleve elfogultak agyában. A nyitott gondolkodásúak úgysem veszik be a propagandát. Még az agymosás előtt jártak iskolába.

Az Isten vagy vaksors óvjon meg bennünket a magyar médiumok kurzuslovagjaitól. Több ezren vannak.

Na innen kell felállni, és egy új hazát építeni.

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY:

A, mint A férfi, aki bosszúból tette le az érettségit

A-t már a gólyatáborban kiszúrtam, mint az összes többit, de ez most nem érdekes. Mindet ki kell szúrni, és mindre kell idő. Akkor is, ha az éppen regnáló balfok és lfs oktatásügye ettől kifejezetten elriaszt.

De maradjunk A-nál. A szeme. Rögtön tudattallanítottam, ez hosszú távra szól, tehát zsebre vágtam, mint a „ráér” toposzt. Nem ért rá. A második évben nekem támadt: „Mi értelme?” ( mármint a verselemzésnek)  És ezt tette volt a legsunyibb módon: Nem tett ki engem az osztály nyilvánosságának, csak finoman jelezte egy esszében, tisztelettudóan, csendesen.

Mit mondjak, piszkosul motivált, ezért a következő órát (elcseszve) arra építettem fel, miért is remek ez a kérdés. Jellegzetes tanári hiba: győzni akar azzal, hogy bizonyítsa, ő nem korlátolt, holott az a küldetése, hogy időnként az legyen. Jellegzetes zseni magatartás: nem tromfolt, de ettől kezdve nem írt esszét, nem volt hajlandó hozzászólni a műértelmezésekhez, szinte canossát jártam egy-egy mondatáért.

Igaza volt: És én tudtam, ezt gondolja. „Nem érted bmeg? Én magam akarok rájönni! Te meg bmeg lelövöd az életem poénját!” És nem mondta ki, csak „aludt”. Én meg tudtam, hagyni kell.

Mindig hirdettem: a tanár legfontosabb jellemzője az alázat: a szerzővel és a diákkal szemben. Szóval, tudni kellett volna őt győzni hagyni. De nem lehetett: a többi megutálta volna, én pedig hitelem veszítem. Csapda. És kevés volt az alázatom. És ez már egy szint, esküszöm.

Hja, ha a zsenit integrálni akarod, légy még a szokásosnál is alázatosabb. Szóval, rájöttem, A vajákos. Az volt a jó, hogy ugyanezt magamról akkor még nem tudtam. Ne ijedj meg: van ilyen, no para, nem tudjuk, miért, de az igaziak nem tesznek rosszat. Valamiért nem engedik. Valakik. Be is bizonyította: 15 perc alatt képes volt elaltatni a körülötte ülőket, még a legszorgalmasabbakat is. Amikor azt mondtam neki felvezetés nélkül: „Az erőt nem azért kaptuk, hogy rosszra használjuk”, úgy nézett rám, mint aki nem érti.

És én akkor láttam be: még nem tudja, de próbálja. Megnéztem a születési dátumát. Stimt. Ezért szúrtam ki. Nem tudom, miért, de mindegyik, rám nagy, nevelő hatással bíró személy akkortájt született, mint én. Igen, többek között A-nak köszönhetem eszmélésem egyik állomását.

Isten hozott fiam, vagy a sámánok küldtek , vagy a kabbala szelleme van veled. Köszönöm, hogy magamra ismertem: szeretet. És mivel ma van a tolerancia napja, köszönd meg szépen, hogy magamfélével hozott össze a sors, és tudatalatt felette tudtam: Ezt békén kell hagyni. Nehéz volt, Fiam. Anyádnak, apádnak üdv. Akiknek bosszúból akartad odavágni a színjeles érettségi bizonyítványt. Tartoztál ezzel! Ölelés.

Hosszú, kanyargós ösvények után, A újságíró lett egyik komoly lapunknál. Megérkezett. Kiváló esszéket ír.

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

HULLÁK TÁRSASÁGA

Diákjainkkal elmentünk az Átriumba megnézni a Holt költők társasága előadást.

Kicsit szorongtam – milyen lesz a film után? Remek volt.

Azután azon gondolkodtam, hogy ez a mű, habár angol-amerikai, milyen jól leképezi napjaink magyar iskoláját. Igaz, ma már nem verjük a gyereket – csak a gyerekotthonokban.

És a film óta kínoz a kérdés: meddig lehet lázítani, felrázni? Hiszen itt egy diák öngyilkos lesz. Meddig lehet szembenevelni a szülői házzal? A tantervvel? Megoldhatatlan problémák.

Tanárnak lenni olyan, mintha a Niagara felett kihúzott kötélen kellene átmenned.

És innen már csak egy lépés a rendszerkritika. Miért? Miért kell nekem ezt elszenvednem? Fölösleges kérdés. Ez van. „Az istenadta” így akarta. Nem kellett hozzá választási csalás. Naponta tapasztalom, hogy sokaknak, a többségnek? ez kell.

Egy mindentudó guru, akik elvezeti őket a Kánaánba. Hogy ez a guru sehova nem vezet, ez nem érdekli őket, mert hisznek benne. A hit nagy dolog. És rendkívüli gyávaság. Az önálló gondolkodásra, integritásra.

Maradok a „Cogito ergo sum”-nál. A „carpe diem” nem nekünk való ezen a tájon, ahol hullák társaságában telnek napjaink. Rég levitézlett erkölcsi hullák szobrai között. „Ezek ilyen társadalmak.” – ahogy Spiró György mondja.

Kibírni. Ennyi? Tényleg csak ennyi?

VASS JUDIT

FECNI

„BESZÉLHETÜNK négyszögletes körről, jóllehet, egy ilyen kifejezést használva egyszerűen csak zajt csapunk a szánkkal, mivel a kör nem szögletes és a négyszög nem kerek.” (Schrödinger)

HAZA kell jutni. Nem tudom, miért, de a léleknek is kötött vegyértéke VAN. Mikor Mengyelejevet kérdezték, szabad időben miért varr bőröndöket, azt válaszolta: „Egy értelmes férfinek rendes szakmája is van.” Szóval otthon vagyunk a mengyelejevben. Nekem könnyű: ott nevem is van. De hagyjuk az ócska poént: nomes est omen.

Van, tehát van. A líra logika és nyelvtudomány. A szónak – tetszik vagy nem ─ tömege, súlya van. Nóta benne, tanítandó és veendő komolyan. Szóban lehetséges minden, de az van, ami van. A többi csak irodalom ─ mondja Verlaine.

De van, tehát lehet. Íme, a nyelv. Benne is találhatsz olyan helyet, ahol otthonos a vegyérték és szövegkörnyezet. Ahol a vas nem bánja, de tudja, hogy nem arany. Nem lesz talán – de kellene. Mert gondolat is, tehát van. Szabadság, testvériség ─ ne mondd, hogy nem lehet. Szó és gondolat kelt útra betölteni üres helyeket. Beszélj csak. Hallgatni ott kell, ahol az ész már megérkezett.

Reménynek meg tűzz ki egy kacagó Einstein-fejet.

VASS  JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

OLIVÉR

Belakta az iskolát. Megyek a büfébe kávéért, ott fecseg a büféssel. Megyek a tanáriba, ott terrorizálja Éles tanár urat diákönkormányzat ügyekben. Egyszóval: útba esik jövet-menet.

Ha kérdezek, elsőként van fent a keze. Mát kértem, hogy várjon egy kicsit, hadd gondolkodjanak a többiek is, de kifogyhatatlan mondanivalója, megbeszélendője van. Úgy kellene, hogy legyen rá idő, akár órák is, hogy közösen megvitassuk. És akkor beleért a kezem ( NAT 2020-ba.)

Nincs úgy vége egy órának, hogy ne jönne hozzám valami ötlettel. A legújabb: hívjak meg előadót valamilyen bölcsész témában. Hezitálok. Az iskolám diáksága főleg termtudos érdeklődésű, értelmes, intelligens, civilizált, de nem nagyon olvas. Többször nekifeszültem a feladatnak magam vagy külsős előadóval. Az eredmény siralmas, jó esetben lanyha taps.

Fizikából a kolléganő abszolút sikeres. Fontos tudósokat hívhat meg, akik felpörgetik az érdeklődést. Irigylem. Hála neki.

Olivér nyaggat. Most hogy mondjam el neki, hogy a „magas irodalom” nem kelendő kis hazánkban?

Tahotaaia, újmagyarul: Petőfiül Tahótája nem olvas. Tahókrácia mindent meg is tesz ezért, hogy így maradjon. G meséli, hogy volt tanítványa egy fideszes nagyember fotósa, és amit hall: „Ezek a pestiek milyen szörnyűek!”. Persze, jól keres, és nem árulja el, kire szavaz. Tahotaaia.

Olivér. Vág az esze. mint a borotva. Mi lesz vele? Belét kidolgozza a közösségért. Közösség? Viccelsz. Néhány eldugott helyen. Például az iskolámban. Hajrá!

Ja, és kérem vissza az 1984-et, amit angolul kölcsönadtam! És végre, Olivér, tegye már le azt az átkozott C1 nyelvvizsgát! További jó olvasást!