Kategória: Vers

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

VOJTINA

TANUL

„Minden hazugság, földön, ami szép:
Csontváz, ijesztő a valódi kép;”

Vojtina tudta ezt, és mégis mögé nézett,

aztán meg vágott meglepett képet,

a döbbentet adva, hogy hiszen tényleg…

s ej, mondta, hagyjuk: hisz nem ez a lényeg.

S mire kimondta, meglepetésnek

kapott még ezt-azt, és megtanulta,

mit eddig is tudott: hogy hiszen hazudva

elviselhetőbb a látszat…

s igaza van a sztoa Horatiusának:

nil admirari a hosszú élet kulcsa,

vagy Ciceró?

na, mindegy is, ki mondta:

csak semmi admirális!

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

KISSÉ

emelt állal,

ahogy az érvelés kívánja,

fogunk a meg-megújuló

és intő ámulásba,

mérve a foghatatlant,

szólva a mondhatót,

boncolva, ami tagolatlan,

versben, négyzetben, oldatokban.

Mindenség markoló korunkból

szerteszórt egészek

szolgálunk képtelen

hiteivel a résznek,

hogy mégis összeálljon,

ha csak egy pillanatra,

mi úgyse bontható

képletre, mondatokra,

de kell, hogy összeérjen

naponta mégis,

ízekre szedve ott,

hol úgyis újra mérik.

december 26, 2024 / Vers

EGY

VASS JUDIT

EGY

másik égövre mentem,

ide csak központozni járok,

hogy jól olvasd a verset,

halált a hangaszálon,

mert mérget hajt a rét,

a golyó ütötte seb,

de visszajövök néha,

mert itt érdekesebb.

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

LELKES

Milyen jó szó ez:

lelkes − vagyis van lelke,

lelkes plusz van hozzá kedve,

Aranyul: szenvedelme.

Milyen jó ez,

hogy vannak akikre nézni jó.

Halihó!

Hát ott, a magasban

miféle dáridó

üli lelkesedését,

miféle föld feletti népség

örül, és ma minek éppen,

míg a földkerekségen

annyi a baj,

hogy jól jön egy kis vigasz

valaki, aki jó és igaz.

The Olympian gods

are throwing a party

to celebrate Fry

to eat, drink and fart,

because it’s arty

to be human and barmy,

while dead serious

let’s celebrate all of us.

Let us all FLY.

december 26, 2024 / Vers

VOJTINA

LEVELE ÖCCSÉHEZ

SZÜLETÉSNAPJÁN

Hát öcsém,

ne tudd meg!

Az ember ha megvénül,

keresni kezdik a tárgyak.

Na, nem épp költőiek,

csak amit szertehánynak.

Például a szemüveg.

Hja, neki a legnehezebb,

mert ugye nélkülünk

hogyan is látna meg,

mondjuk a fagyasztóban

(bizony, megesett).

Szóval, aggasztóan

kifordul itt a rend,

matat a kéz,

befordul a szem,

s a múltban kutat

mint a tétova teve,

hogy hova is tette le,

meg jaj,

valaha mit is akartam.

Hát öcsém,

így éldegélünk itt-meg ottan,

(kissé szomorúan mondom)

én, az elhagyott tárgyak

(ha nem is az út szélén),

a vége felé valahogy

már csak kezeink látnak,

néha egy véletlen mozdulat

segít csak földön-égen.

Szóval, ne tudd meg, öcsém…

(az öregnek erre

néha már szégyen).

Te meg, fiam,

csak vigyázz a szemedre.

Adjon erőt hozzá Isten kegyelme.

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

NYÖGŐ

lombok alatt,

mint az Ady-versben,

ez nem költészet,

csak ujjgyakorlat,

sorok, amiket el-elcsentem

elbújni mint a holtak,

ablakomra kúszó platán

fülembe súg s én félek,

hogy immár kész a leltár:

bevétel, kiadás, egyenleg

sok kopott frázis megtalál:

se netán, se hátha,

csak habár.

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

RÍMES

ha körbetüsszög

a város

torkon ragad

a vírus

s orrod fújástól

véres

RÉMES

két fújás közt

körbenézed a face-ed

hopp tudós hírek

egy új dimenzió

DE JÓ

nem idő

de téres

nyugszol te is

az agy se véges

és eljön az idő

a telis-tele tér

amiről jesua

de pilátus nem remél

ha igaz és vigasz

vagy csak félig az

megéred

mert rím el nem vész

bárminő rémes

csak átalakul

mert kézirat sem éghet

egy vagy kitudja

párhuzamos térben

látod jobb magad

á heló vitéz

ja most látom ady

glad to space you

arany barátom jani

hoppá

hoppá

lenni vagy

nem van-é

lehellet megszegik

bök bennakad

én úgy vagyok

hogy már százezer éve

vélem a térem

mag-magamat

de né

egy rím

gazdátlan lebeg

az nem lehet

múlass velem soká

szelíd

emlékezet

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

KÉKET

szőkét kevert

a DNS találka,

apám-anyám

elveszett barnája

nem öröklődik testté,

tán néhány ige fogan,

na nevezzük, mondjuk

verssé,

de halálnál maradandóbb

a rímet nem fogant

hétfő vagy péntek reggel,

mikor nem álltam bosszút,

vagy nem lökdösődtem,

de inkább nyeltem,

és inkább továbbálltam,

mert jó is volt itten,

a porszem szabadságban,

hol nem lóg kötélen

csak a lét balgasága,

a kékes szőkébe öltözött

nyírfák ringatása.

És most jön a győzelem

nehezebb része:

az élet szabadon engedése,

a belenyugvás,

hogy megszökött,

a legjobb, ha két szolgálat

között.

december 26, 2024 / Vers

EGY

VASS JUDIT

EGY

rettenetes üres papír

kínálja magát,

mint egy kurva,

mert meg van írva,

hogy írni kell.

Tetoválni, ami hófehér,

skribálni, ami belefér,

habár csak múlni volna

kedved,

s mikor végre nekikezdesz,

részegre dőli magát betű

és élet.

Üres lap ülepéhez

reszketve szignóz

halál és lényeg,

egy rettentő üres papír,

mi okból, mi végett?

december 26, 2024 / Vers

VASS JUDIT

FALUDY GYÖRGY

IMÁJA

Buonarotti hangján

merek csak szólni

mert minden imámba

villoni vihogás

reccsen-recsken

lásd ilyen idétlen                                                       

senkifia lettem

légy te az üllő a kalapács

ki tudja talán

életre kelted

amivé kövültem

a testet