Kategória: Vers

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

MIKOR

a jelenségvilágból

haza húznak a csillagok,

s már ürülni látszik

minden bizonyíték,

mikor a hatodik fűnyírógép

idegtépését hallgatod,

na akkor megtudod

(költők szerint)

hogy élsz még,

hogy tulképp innen érdekes,

mint békeidőkben

a Jókai-bableves,

mert nem tud úgy látni,

csak babszem a tálban:

okos szemével biccent,

nem remél,

s már csak a visszafelé,

ami még érdemes,

még ott, fejtetlenül,

napérlelőn, mikor delet

harangoztak,

na, akkor volt jó az árnyék

naphosszat,

kánikulában,

hogy nem tud máskor

füvet nyírni a szomszéd,

csak szieszta időben,

halk lombok alatt,

na, innen tényleg érdekes.

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

A PAPLAKBAN

csak romantikára tellett.

Három papkisasszony,

kiket tálentommal vert meg

a yorkshire-i láp

lakatlan vidéke,

írja-sírja-üvölti szélbe,

ami soha nem lehet.

Hamu a hamuhoz,

rög a rögre,

kísértet

most és mindörökre.

A költő tévedett:

csontig élvező gödörben

nem rohadnak,

és nem halnak halált.

A síron üvöltő szél liheg,

vonít, elül, sorsra talált.

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ÉS GÖRBÜLNI





kezdtek a dolgok

a sarkokat jelző élek

lapulva lesik útját

a szél természetének.





A hősök hasra estek,

Bánk a nejével megvénült falun

az orrukon szemölcs nőtt,

s tetteik szegélye alul,

meg felül csupa sár.





Lötyög a táj:

összement élők

és zsugorodó holtak

fölött az ég,

mint tegnap vagy holnap.

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT       

AHOL

születtem, ott a húsvét

a féktelen élet feltámadása,

hideg kútvizet zúdítanak

az ágyból kirángatott lányra,

visítva ébred a környék,

kipirulnak a hullafoltok,

pálinkás jó reggeltet

harangoznak a tornyok.

Pesten, már biztonságban,

csak apámnak volt szabad

spriccelni tiszta vízzel,

anyámmal bújtunk a locsolók elől,

kész csengő frász volt, hidd el,

tudom, ez blaszfém,

de megbocsátjátok −

hisz mindig károg a vének szája −

az élet él és élni szokott,

mi másért költene időt

az ember fiára

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ÁCSNAK

is nevelhette volna





hogy gomba módra

nőjenek házak





de József





talán természete is volt

vagy öröklött alázat





vagy csak zavarta

mérés közben a lárma





szó szót követ

és üres fecsegés





csak annyit magyarázott





ami akkor és ott

még éppen elég





ha mégis

ha mégis

másképp lehetne





fiam





azt a gerendát

emeld egy kicsit feljebb





legyen levegősebb

téresebb benne

szeptember 1, 2024 / Vers

HA

VASS JUDIT

HA

Magyarországra

jössz, menj ki

a pesti Duna-partra.





A Parlament

fordul egy kicsit,

de még előnyös szögből

látszik

a Vár, a Citadella,

a Szabadság-szobor,

amit csak  sörnyitónak

hívunk,

de szívünkhöz nőtt,

akár a krigli.





Jelzi a naplementét,

a súlya birodalmi.





És akkor láthatod.





E kívül

nincs számunkra

látvány.





Aztán

ülj le a szobor mellé,

valami gond görbül

sovány és csontos

hátán.





Mereng.





De téged

ne ringasson el,

ne rántson el

a folyó mocska.





Az eget nézzed:





a Nap most száll le

a Városmajorba.





Homály és alkony,

tömörebb sötét.





A pesti parton

elhagyott cipőkre

még egy utolsót néz

a nappal.





Lépcső kalappal,

a csend talapzata.





Mi nem szeretjük,

csak az estét.





Mikor a könnyű

agyvérszegénység

leszáll,

és nélkülünk tapasztal

létet a lélek és az agy.





És álom nélkül alszunk,

mikor lemegy a nappal

és a Nap.

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ESIK





az Úrjézus

elmaszatolta

arcvonásait





szája körül

elkenődött a festék

s ronggyá ázott

nyomorultak testét

nem melengeti

puha tenyerében





már elmázolódott

egészen

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

NAGYCSÜTÖRTÖK 2













GECSEMÁNÉ csendes, újra csendes,

sötéten égnek bokrai.

Pihenni már…még nem lehet:

most indulok csak bolyongani.





Múljon el tőlem keserűsége,

kezed a tálban…emlékezem.

Menekülj innen, dobd el a terhet,

és még ma este velem leszel.





A holnapot már csak a test csinálja,

a lélek irgalma végtelen,

ne vétkezz tovább, ne törj magadra,

Urunk kezében kész a kegyelem.





FELHŐBE hanyatlott a Gecsemáni kert,

ezüstöt leskel égve hagyott holdja.

Két ifjú ébren ─ más mind aludni ment,

mert elég egy napnak a maga gondja.





Az egyik most készül rendezni ügyét,

a másikat fáklyások csoportja hozza ─

döntsd el Urunk sorsát, míg mossa kezét,

annak, ki a bajt fiainkra hozta.

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

NAGYCSÜTÖRTÖK 1





csókolj meg Júdás









már kértelek anyám

hogy ne kövess





hová mész

hová mész





eljött az óra





nem értem én már

a beszédedet

nem nézel rám

motyogsz magadban





csak imádkozom





de ne mondd azt fiam

hová mész

hová mész

honnan a pénz





a sorsnak anyám

iszonyú marka van

kit anya szült

kiszakad végül

méhetek gyümölcse

már nem gyerek

ne bánkódj ne sírjál

ne várj estére

már elágazódom

nézzed csak anyám





a csillagösvények

felfeslenek

szeptember 1, 2024 / Vers

VASS JUDIT

VIRÁGVASÁRNAP

majd vigyázz fiam,

el ne taposson a tömeg
ne lesd azt a bűnös asszonyt

anyám kértelek már
hogy ne kövess

aggódom fiam

ki az a fiú

nem fiatal már
harminckét éves

mért rajongod őt

Júdás

fiam … rosszat érzek

örökös álmaid anyám
követem őt
mert az Úr igazsága

de mikor jössz vissza
fiam Kériáthba

nem tudom anyám
ne sürgess engem
már ott a templom

fordulj vissza lelkem

még nincs itt az időm

fiam az idő
az idő nincs megírva

meglehet anyám
de utam szivárvány
lelkem a vizet
mint hal lubickolja