Kategória: Vers

VASS JUDIT

I.M. FODOR ÁKOS

SZEMÜVEGEM

kihunyt egy csillag

de lehet hogy csak hályog

kereslek mindig

mert meghatároz

szótagok száma forma

hogy az orromra

feltegyelek majd

miközben nem figyelek

már semmi másra

csendre alvásra

amennyiben csak álom

vagy talált látás

kerete létnek

amikor belenézek

haikukba férek

ott ellennének

fókusz nélkül a lélek

s ráakasztott test

együtt hagynák el

ami nem is volt fontos

csak egy állomás

kezükbe fognák

az égi pergamentet

hogy felolvassák

megvolt ez is

VASS JUDIT

ÉS

nem volt még előbb,

de egy görög

nagyon akart időt:

Uranoszt és tettet,

bosszút, Gaiát,

de aztán

szelídíteni kellett,

hogy legyen tovább;

és istent szült egy zsidó,

ki végül

lelkét ütötte nyélbe

aztán a Big Bang,

és még nincs előtte,

csak kering egymáson

a kozmosz tovább:

szelídítsen,

vagy tombolja ki magát,

és nincs közbe vetve más,

csak ez a békés,

könny-könyves olvasás.

VASS JUDIT

IN MEMORIAM

SZERB ANTAL

anyám rongyosra olvasta

a Szerb Magyart

meg a Szerb Világot

különöst ahol kedvencünket

az albioni Byront

iróniába göngyöli puritán élce

de nem volt már időnk emlékezésre

hogyan is végezte ő maga

elébb az írást égették el

aztán rabtársának kellett megtartania

hogy szétverjék fejét puskatussal

noszogatták is ─ hiába

menekülj, menekülj Amerikába

de ő azt felelte

mit csinálhatnék ott

ahol magyarul nem taníthatok

és tudta hol lakott Mihály

nem szállt fölötte gépen

te jártál-e már Nyéken

HORATIO,

Lásd,

több dolgok vannak égen-földön,

nem nagyon segít itt az értelem…

nézd, most vettem elő mellkasomból,

lehet, hogy ez itt az én szívem.

Nézem, mint valami talált tárgyat,

forgatom, mintha valami könyvet…

nem tudom már magamtól tudni,

hogy tudni vagy hinni könnyebb.

Lásd fejembe bökken,

melyik csal jól: a fej avagy az írás,

melyikből ered fölös gyötrelem,

több dolgok vannak égen-földön,

néha kevés itt minden fegyelem.

Lásd, fölös is ezen tépelődni…

meglesz, mi meglenni úgyis kénytelen.

VASS JUDIT

AZ

vagy nekem, mint restnek a henyél,

s tavaszi záp mi műszere a köldnek,

restem miattad örök sarcban él,

mint kötvény, mit pénze-nincse öl meg.

Csupa fűnyíró prüszkje büszke elmém,

ez de rossz poén, elrozsd eltünet,

csak a henyém légy, noha nem szeretném,

méghogy a világ hántsa nincsemet!

Serced varázsa cserbültig kitölt,

s egy villanásodért is orv vagyok,

nincs mi, se mis, ellene más gyötör,

csak amit tőled, s főleg ha sorvadod.

    Koldus-szegény királyi parlagon

    részleg vagyok, és gazlag szomjazom.