VASS JUDIT
VÁLTOZATOK
egy Bulgakov nevű
aszteroidára
ÖTSOROS
És megint jönnek Keriáthból,
szemük és talpuk zajtalan.
Most lépnek a negyedikbe,
de az ötödikben már
mindnek holdfény arca van.
AKI
találkozott vele, és felismerte,
nem láthat már,
csak feketén-fehéren.
Nem nyűgözi már árnyalat,
ide vagy oda tartozik egészen.
És töprengésre nincs idő:
az út erre vagy arra fordul.
Az irányok metszéspontjain túl
csak igen vagy nem a válasz.
A törvények egyenesén
a léptek már nem meditálnak.
AZ ÖSVÉNY
meséje végzetes,
könnyű a félreolvasása.
Visszalapozás, jegyzetek,
s már talpadat szikrázza
az ortodox húsvét, mikor
keresztet vetett a Sátán.
Ló és lovasa felnyerít,
s a ziháló város hátán
süvítve ég a mese vége.
De íme,
holdtölte van,
dimenziók nyugtalan sűrítménye,
Mesterünk Weimárba tart,
hol Margarita Schubert-zenére
olvassa Ivánt, a Hontalant
az első mondatot faragja
készülő kéziratára.
MI
nem érdemeljük a fényt,
csak a nyugalmat.
A tanítvány talán…
mert minden kéziratnak
van folytatása.
Emlékszel Mester,
a bálra, a bálra?
Frida kendője, Berlioz feje,
de ki törődik már,
ki törődik már vele?
Moszkva, Jeruzsálem
nekünk már úttalan.
Hallgasd csak:
ma Schubert és Holdtölte van.
