Kategória: Vers

július 16, 2024 / Vers

DOKUFILM

VASS JUDIT

DOKUFILM

Most hatvannégy éves vagyok.

Nyár van.

Talán ez, amire vártam.

Lassan merengek, ülök a balkon,

elmém csupa idézet −alkony.

Menőben a nap lefelé,

kezemben kávé, ez a lé

már nem tart ébren,

csak kívánkozik, éppen

verset pötyögök, de messze van

amit szeretnék, amire fan

vagyok így alkonyúlva,

valami hazát, újra meg újra

megfogadom, nem figyelem

ami történik velünk,

na jó, szóval legbelül

nem lehet elszakítani,

taní

tani

csesszétek meg a hatalmatok,

középső ujjat mutatok

minden kegyetlenségnek,

a szeretet nem téved

ekkorát,

és nem hiszem, hogy van odaát,

itt van és most

akarok boldog lenni

Nyár van.

Valami másra vágytam.

Szabad szerettem volna lenni.

Ez jutott.

Jambusok és lopott lázongások,

Majd ássatok

nekem egy Házsongárdot.

Apáczai mellett.

Tótfalusi Miklós közelében.

Az is haza jött, a szerencsétlen.

Már szinte unom, ami végzetes.

Csokonait kicsapta a Sedes,

itt mindig győz a nagyszájú melák,

a henye, a tahó, a prostituált.

Ez hát a sors, és nincs vég semmiben?

Véremben kávé, apátia pihen.

Hozzászólások (0)
július 16, 2024 / Vers

NEM SÍRHATOM EL

VASS JUDIT

NEM SÍRHATOM

el senkinek,

leírni jó volt, hát viccelek,

mert attól legjobb a bőgés,

hogyan is lettünk egyek Böhm és

Aranka bennem, míg egy vihogós este

a társaság az összes lekvárt megette.

(De néha rásírok erre a furcsa gyerekre.)

Mi lesz velünk, én még nem tudom,

Arankát várja jelzőtlen borzalom,

és Bogát a járvány már elszerette,

(És néha rásírok erre a furcsa gyerekre,)

Freud meg csak járkál koponyaszerte,

alattim-fentem, és persze eszem nélkül,

hallom, Béla is halni készül,

de ez csak telepátosz, üzentem is : előbb én!

És becsaptak, a tejautomatában nem volt tehén,

Tanár úr, kérem, a Steinmann, a Steinmann, nem én!

Mert amit én tudok… táblára írni? Hát ugye: minek.

Lógok a szeren, és nem hallja senki meg,

amit két kroki közt bömbölve-bőgve összesírtam,

még most is röhögök rajta itt, a sírban.

PS:

Látod, Dezső,

Nem támaszt fel. Se vegyszer, se szó, se kő.

Hozzászólások (0)
július 16, 2024 / Vers

EZT

VASS JUDIT

EZT

Ezt az eget

már ismerem:

megint kódolva van.

Nyugodtan

alszom mégis,

a sötétség zajtalan. 






És persze





relatív.





Szabad, amit lehet.





Alig





gondolni meg





valami veszélyeset. 










Görbíteni





istent, gerincet, egót.





Hiába, na: gyakorlat teszi





az alattvalót.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				PRÓTEUSZI
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





PRÓTEUSZI





1.





És görbülni





kezdtek a dolgok,





a sarkokat jelző élek





lapulva lesik útját





a szél természetének. 










A hősök hasra estek,





Bánk a nejével





megvénült falun,





az orrukon szemölcs nőtt,





s tetteik szegélye alul,





meg felül csupa sár. 










Lötyög a táj:





összement élők





és zsugorodó holtak





fölött az ég,





mint tegnap vagy holnap. 










2.





Egyszer csak





elhiszünk egy mondatot.





A szabad gondolat is





csak választott dogma.





A féktelen folyamatokra





hidakat ível a kényszer,





hogy győzze az áradást,





míg innen a túlra lépdel.





3.





Maradt hát idő megosztani





egy elrepedt tányér hangulatát,





bögrék örömét a símogató konyharuhában,





jóban maradni a leveses tállal,





beszélő viszonyban az ajtócsapkodással.





Egy kirázott szőnyeg olyan megható,





mint a másoknak elnézett erények.





Talán nem ártani a légynek.





4.





Fanyar mementó,





fakó és feslett,





mert jobban őrzi színét





minden lét fonákja.





Vagy láttatik ekképp,





s csak játszik velünk





a dolgok viseltes ideája.





5.





Csak a tükör





készül fel





mindhalálig ránk,





ha már megtanultuk





magunk rajta kapni





mások szája szélén –





készületlen arcuk





vádol vagy hízeleg,





a portrékat néha





szóbeszéd festi meg,





s egy csepp epével





zavaros hínárt fest





tiszta szemfenéken.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				MÁR
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





MÁR





messziről hallom,





hogy én jövök





csapást taposva





szúrós erdeidben.





Kanyarítsd, Uram,





tisztásnak az ösvényt,





hasíts egy darab





égboltot fölöttem.










Ott jövök, Uram,





halleluja,





csak még egy percet,





hogy én is lássam:





mivé zúzódtam,





mivé karcoltál





a célhoz vezető





felhorzsoltatásban.










Itt fekszem Uram,





halleluja,





csak még egy percet,





hogy nézelődjem –





a madarak, Uram,





mi végre a hollók,





miért a varjak





szűkülő körökben?


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				ÖRÖKSÉG
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





ÖRÖKSÉG





1.





AZ ÖREGNEK





nem volt már





semmije,





csak ötölt-hatolt,





s a fülét vakarta.





Így lett miénk





kimert világok





kiszáradt,





kavicsos partja.





S hogy nem jutott





zsebkendő csücske se’,





időnként zokogni járunk





a teremtés szélibe.





2.





Ne zsörtölődj, az ősök     mindent félreraktak,





vagyont testáltak rád,    aranynál súlyosabbat:





konok parasztok öklét,    igáslovak nyakát





napestig fáradatlant,   s kibírni, hogyha fáj.





És luxust ráadásul,    hogy néha elheverj





Egy talpalatnyi égen,    mert nem herdáltad el.





3.





Ne válj ki,





vegyülj el





a titkos társaságba,





hol nem füstöl sárgán





a szó alkímiája,





se dacszövetség,





se hordafélelem,





csak önfeledten bíbel





a termő türelem.





Ne válj ki, vegyülj el,





csak ott vagy jó helyen.





4.





Nem roskad össze,





kinek könnyű a reggel,





sohase késik, és türelemmel





babrál a kozmosz kirótt halmazában,





nem siet, nem vár az időnek háttal.





5.                             





EGY





ideig az én





hasonlít önmagára





de aztán szőni kezd





a gének álruhája





halottak burjánzó





körme-lelke





lemásolt ráncok





hajolnak tükreinkre





úgy járnak-kelnek





ezen a más világon





hogy ami fájt





nekünk is fájjon





s ki tudja milyen





rétegekből törnek





torkunkra-szemünkre





érthetetlen könnyek





egy idegen arc





honnan ismerős





s mért hogy az agy





nem törli őt





a tereket-időket





össze ki kuszálja





s mért hogy az én





nem fér önmagába


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				PARAINESIS
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





PARAINESIS





Magyarnak rendületlenül





maradj meg ó magyar





bölcsőd az TALÁN sírod is





mely ápol s eltakar





lehet hogy más helyen talál





hol jobb a létezés





egy angol kisváros talán





vagy német szemfedél





légy híve rendületlenül





vidd Aranyt majd oda





Petőfit fordíts angolul





Radnótit sehova





ne vidd mert ki is értené





mit is jelent a szó





Káponásnyék Mihály





és szívet szaggató





maradni itt vagy ott magyar





tán európai





itt törtek össze rabigát





az rég volt most pedig





ne halj ne tűrd meg az igát





az ember élni él





nem hősnek embernek tanul





nem halni semmiér’





légy híve rendületlenül





magyarnak ó magyar





ha talpra állsz maradj kemény





mert fényesebb a kard





a nagyvilágon e kívül





VAN számodra hely





sarad porold le magyarul





ne alkudj semmivel





még jőni fog még jőni kell





nem éred meg talán





se itt se máshol nem leszel





a halál megtalál





„és más hon áll a négy folyam partjára,





más szózat, más kedvű nép”





légy híve rendületlenül





a nyelvnek mely tiéd





ha ez marad és semmi más





légy olvasója még





to your kid tell Hungarian





fairy fairly tale


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				HATVAN
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





HATVAN UTÁN





egy szép napon





lehet csak idegalapon










roggyan a térd





valamiért










a tegnapi lépcső





nehezebb mint a légcső










hörög a csípő





what the fuck










csak így angolosan





elámulod magad










de nem sziszegsz





az agy abbahagy










-na ha hagynád





zsigereljed csak arrább










ész erő akarat





még van számodra hely










hol úgysem cserélnél





senkivel










na hajrá





hű micsoda hurrá










egy ajtókilincs


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				VÁLTOZATOK
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





VÁLTOZATOK





EGY BULGAKOV NEVŰ





ASZTEROIDÁRA





ÖTSOROS





És megint jönnek Keriáthból,





szemük és talpuk zajtalan.





Most fordulnak a negyedikre,





de az ötödiken már





mindnek holdfény arca van.





AKI





találkozott vele, és felismerte,





nem láthat már,





csak feketén-fehéren.





Nem nyűgözi már árnyalat,





ide vagy oda tartozik egészen.





És töprengésre nincs idő:





az út erre vagy arra fordul.





Az irányok metszéspontjain túl





csak igen vagy nem a válasz.





A törvények egyenesén





a léptek már nem meditálnak.





A HOLDÖSVÉNY





meséje végzetes,





könnyű a félreolvasása.





Visszalapozás, jegyzetek,





s már talpadat szikrázza





az ortodox húsvét,





mikorra eljött a Sátán,





nyerít a ló, és ziháló hátán





füttyögve lángol a történet vége.





De íme,





megint holdtölte van:





dimenziók nyugtalan sűrítménye,





a Mester már Weimárba tart,





hol Margarita Schubert-zenére





olvassa Ivánt, a Hontalant …





Újra nyugtalan az álma.





Most írja az első mondatot





készülő kéziratára.





MI





nem érdemeljük a fényt,





csak a nyugalmat.





A tanítvány talán,





mert minden kéziratnak





van folytatása.





Emlékszel, Mester,





a bálra a bálra…





Frida kendője… Berlioz feje…





de ki törődik már,





ki törődik már vele?





Szombat van, szombat,





a nyugalom napja.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				július 16, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				MINDEN
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





MINDEN





olyan, mintha.





Hasonló önmagához.





Minden, amit az ész





a nemlétig hámoz.










Kitépem, ami kín,





nem engedem, hogy fájjon.





Derengj tavaszi nap





a zsibbadt almafákon.










Zsibongjon, ami él,





földön, vízben, az égen.





S te maradj kívül Uram,





A meddő cselvetésen.


Hozzászólások (1)