VASS JUDIT
SZAKASZD
amik még idekötnek
nem vagyunk része
soha a többnek
így van ez rendjén
ami mégis csak lennél
mindenek ellenére
akik még kérdezik
isten egyetlen érve
hogy nem létezik
szakaszd szét ezt is
aztán hagyjad másra
újszolgák jönnek
az ezutánra
VASS JUDIT VOJTINA Költőnk kései zsengeménye született, midőn utólag vette észre, hogy hiszen bent jár az 56. évbe’. No lám. Kapott is rögtön a számmisztikán, summázva leltárt hétre-nyolcra, magyarázva lírát bele az életrajzba, vastagon kenve a kor szellemével: csip-csup igazba történelmet képzel. Ámde ez zsenánt, végül is belátja: esse memorem … a dolgot magába’ nézzük tehát, mert hazudni rút. Megúszott forradalmat és világháborút, s cserébe csak azt kérték földi hatalmak: a status quot ne bántsd, s a dal megfoganhat. És nem sanyargat se kint, se bent túlságosan a törvény, előnyös paktum: még az is lehetsz, ami amúgy is lennél, feltéve, hogy. Ez persze bökkenő, de költőnk hallgatott, kapaszkodva a kényelmes sztoára, s ha fortyan is, csak fontolva járja szája, de áldoz, teát visz hajléktalanoknak, és mindnek gyűjt, akik a paktumon számon kívül maradtak.
VASS JUDIT
KÖDKÉPEK
A becsület szót hiába fel ne vedd,
nekem elég a fair play.
Lehet, hogy majomtól származom,
ha te Istentől lennél.
De ez csak elmeél, és annyira igaz,
mint neked a szitok, érvek helyett, ha az.
Nekem kevés a ködkép, tényt nekem, tényeket!
És biokémiát! Meg Isten-érveket!
Érved, ha van, legyen kétoldalas,
mint a zenit, amikor épp deles.
De ez csak elmeél, sznobul: premissza.
Ezek csak aforizmák ─ igazak oda-vissza.
Amúgy igazunk is lehet, mindent egybevéve,
de az igazság szart se’ ér, ha csak az elméd ködképe.
VASS JUDIT
KÉT
ünnep között
nem sütök, olvasok.
Tegnapból holnapot.
Lényekből tényeket.
Sorok közt émelyeg,
tiltott szó, bélyegek
homlokra sütve,
fütyülni kéne
mindenféle ügyre,
felszállni egy fapadosra
fulladozni oxigénbe
valahol
élni
boldog, új éveket.
VASS JUDIT
S MERT
nem vagy szobrász,
se restaurátor,
a torzó nem beszél,
nem nyújtja ki magától,
törött karján az izmok
emléke képzelés.
Hiába járod körbe,
mert mindig félrenéz.
Kőbe véste egykor
egy termékeny pillanat,
hogy kipótolhatod,
ne áltasd önmagad.
Hadd őrizze titkát
ezen a tárlaton,
itt annyi látható,
amennyit súlya nyom.
VASS JUDIT
LIBERTÉ
Hatvanhárom lettem én.
Meglepetés! E zengemény
para
fraza
Lehetett volna költemény,
vagy vers, de elherdáltam én,
basszus,
csasztus
Ka lettem közfokon,
lesz majd nekem is Horgerom
pikirt
s kitilt
hímezem már a L betűt
mit mellemre lassacskán kitűz
s mocskol
e kor
minden bomLasztó meglakol
ha nem köll a jurta, ősakol
kereszt
ereszt
megkereszteltek egykoron,
talált tárgy, visszaadhatom
nám,
de nem
fekete
fekete
fekete
fekete öltöny
fekete tekintet
holnap jön értem
fekete kedillek
skarlátból hímzem
ide már nem illek
VASS JUDIT
A-val
eldugott presszókba ültünk,
hol ventilátor nikotint lehel,
s tejszínhabban vérző
meggyszemek életük bánják.
Bé érezte az unalom báját,
s azt hiszem,
utálta a hangsúlyos verselést.
Cével elhittük ép marad
padlásra-pincébe tuszkolt lélek,
Dé sosem hazudott,
kenyeret tört,
és kerékbe ártatlan igéket.
É nem jött soha el.
Vajon visszanézett?
Olyan magától értetődőn hordta
Szemöldökén a messzeséget.
VASS JUDIT
KEMÉNY
a menny,
ájult, nagy akarattal
feszülnénk a tények
már csitíthatalan
özönvizének,
de talán nem mindegy,
mi marad törmeléknek
arcból, tenyérből
(mert testet akar a lélek),
ezért mindenből
kettőt hozzatok:
mindet átkötve öleléssel,
csókkal-borral bőségesen,
álljatok készen,
a kicsiknek meséljetek,
míg földet észlel
a harmadik galamb,
és majd utána is.
VASS JUDIT
SLAM
just a quick note
a káromkodó ifjaknak
öreg slam
hogy utáltam
a csattanót
a vers-bele
szóvicceket
mert Verlaine
pisszeget
na ne már
egy tanár
meghalna
ezér a tanér
olvassad el
az árpoetik
hogyan ér
véget
és tutira
megérted
mivégett
nyűvöm
e mű fajt
nyitva új
fejzetet
lantomon
s lentemen
ahol egyébként
nem terem
benyalható szöveg
íme
a nemzedékem
az átra készülő
születésétől valami
izé meg mégis foglya
már csak ti maradtatok
a hogyha
majd tekszteljetek
ha tenem lásd hymnus
fordulna jobbra
VASS JUDIT
FEDŐNÉV
alatt gyilkos és áldozat
sosem lesz vége
hiába vetsz tekintetet
a holnapi égre
mikor ezt belátod
szakad kötél és kötelék
ide csak gyász illenék
hol tort ül rabok története
ki írja le
kiköltözöm belőletek
szakad kötél és kötelék
sem előbb sem idébb
nem húzatom a lelkemet
mint valami gyászzenét
nem érdekel
nem fáj
ne mondjatok misét