VOJTINA ÖRÖK
A KORA HAJNALT
szerettem mindig,
a kozmikus rendet,
mikor az alvók
még fordulnak egyet,
s koboldok – tündérek
haza mennek
körútjain az égi etikettnek.
Még várok egy kicsit,
hogy a fény
körém rajzolja a házat,
de a zaj
már nem ér a kintben,
nekilátok a dolgok
rám rótt kozmoszának.
Már kívül esem
fény-árnyék öklözésen,
elkalandozik bent
néhány gondolat,
mellém zuhan egy ág,
vagy jambust ölt egy emlék,
s
békévé oldja
a kinti zajokat.
Isten hozott, ha jössz.
Akárki vagy.
A cipődet hagyd csak ─
ez nem múzeum.
De tűnődő portrék
tartják a falakat.
Be First to Comment