VALÓ

VOJTINA ÖRÖK

VALÓ

Minden hazugság, földön, ami szép,

Így mosdattuk a való szennyesét

Connecticutban, a Duna-parton

tisztára, hogy álom is maradjon

holnapra majd, mit szebbre építünk,

de szférák zenéjét elunja a fül,

és dallammá lesznek disszonanciák,

s az isten képét szíjjal ostorozzák

Miért-e lom?

Országok rongya: zaj-irodalom,

nem volna szép, ha égre kelne

pocsolya, sár, és a végtelenre

újabb kapukat nyitna fent a lent…

költő legyint, és megpihenni ment

verslábakon a megrogyott világ,

az isten képét, isten ostorát

talán nem is érdekli már a vers se…