VOJTINA ÖRÖK
HÁTRAARCOT
„… csinált,és háromszor megáldotta
nagy hókuszpókusszal
a tornyot, az egész környéket
és az ébredező hegyláncokat…”[1]
mindig későn jutunk oda,
ahol újra gyermeki széles
a nap felnőttes mosolya,
és összejátszik ellenünk
unalom, öröm, kései belátás,
hogy hiszen tudtuk:
a szó mágiáját veszélyek gyújtják,
de még nem volt rá mondatunk elég,
végül az is elég, elég…
a füstjük fojtogat, hajt
egy félvilágon át, a tüdő helyet keres,
hol oxigéndús a YES,
de elszakadni ki tud, ha nem lehet.
[1] Joyce: Ulysses. ford. Szentkuthy Miklós
Be First to Comment