NÉPDALLAM

VOJTINA ÖRÖK

NÉPDALLAM

„Azt gondoltam, eső esik,

pedig a szemem könnyezik.”

Azt gondoltam, ördög bánja,

pedig csak a szemem ázza.

Azt gondoltam: ez is esett,

Azt gondolom ez is eset.

Azt gondoltam, nincsen isten,

De ha van is, nincs felettem.

A homloka „sűrű felhő,

onnan ver engem az eső.”

Gyere Isten béküljünk meg,

„mi egymással egyezzünk meg.”

Én itt lent esőben ázva,

Te ott fent miránk vigyázva.