JEL-KÖZÉP-ELÉG

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

JEL KÖZÉP ELÉG

Na, ezt a címet is csak az érti, aki 35 fokban, lemerült duracellel összeolvas. Mondjuk, naponta kétszer, de az ember segít, tehát ír is.

Igaz, megtaláltuk a megoldást hatékonyabbá teendő a teendőt. Az egyik diktál, a másik írja az egyiket, a harmadik a másikat, aztán már csak összeolvasni kell, hogy hátha mégis úgy lehetne, ahogy Mikhál mondja oly sokat sejtetőn a Bánk bánban, aki meg-bán-ta már, hogy mondjuk, egyáltalán. (Sorry.)

Aztán rájön az ember, hogy összeolvasni ritmizálva is lehet: jel-közép-elég, közép-elég-telen, közép-közép-jó, változó-meg-hany, és kész egy új alany. Ja, bocs hetvenhárom, talan tizennégy.

Aztán cigi-kávé mellett még elsütjük a szokásost: mostantól díjazzuk, aki mindenből jó, nem kap dicséretet, és persze záradékot se. Egyszerűen csak jó. Na, jó, mondjuk 12 igazolt− mint az apostolok.