VOJTINA ÖRÖK
ELINDULTAM
egy fűszálon,
hogy a világot
megjárom,
be is jártam,
bennem jártam,
verslábakon
megtaláltam,
fűszálának
közepibe
sötét lejtőre
találtam:
én voltam az,
kísértetes,
ez az ember:
méllyel terhes,
fűszál hajlik,
sötétedik,
lejtőn mégis
meghajnallik.
Meghajnallott,
körbe néztem,
fűszálának
lejtésében
én voltam az:
magam terhe,
fűszálának
közepibe.
Uramfia,
ott az út,
nagy hirtelen
visszafut.
Be First to Comment