SZENTMÁRTON

VOJTINA ÖRÖK

SZENTMÁRTONBAN

arcokat nőttek a felhők,

végzeteset.

Lásd ebből lettünk:

se vígak, se szellemesek.

Szentmártonban

saját hajunknál fogva

húztuk ki magunk a bajból −

nem nagy eset.

És visszamentünk Pestre,

gondolni valami veszélyeset.

Míg Szentmártonban

oszlott az égi paplan,

a nyári nap sugára

ugyanúgy izzott,

de már nem volt se vissza,

se hátra.

Pesten már grimaszt

ügyeltek,

pimasz és goromba bajnok

készített listát

egzaltált fejekről,[1]

s a szél csendben Segesnek

hajtott.

Fejéregyházán

arcokat nőttek a felhők,

végzeteset.

Lás ebből vagyunk:

se vígak, se szellemesek.

[1] A bécsi titkosrendőrségen így hívták a magyar reformereket