BENEDEK

BENEDEK

barlangba bújt

a széteső világ elől,

állítólag csodák találtak rá,

így lett Benedictus.

Regulás egy ember volt,

nem tűrt külső-belső törvényt,

csak azonost.

Minap láttam őt,

egy Ferrariban káromkodott,

amiért nem tartják be a KRESZT

ezek a barmok, azt hiszik,

övék a világ,

a többi meg le van szarva.

Közben elmesélte,

mire költi vagyonát, amit

megszerzett,

és nem kérdeztem az első

millióról,

nem is válaszolt volna −

minden sértést letöröl,

talán köp is egyet.

Megszállott egy fickó,

épp vidékre igyekezett

keresni regulás kezeket,

amikbe befektetni érdemes.

A bencéseknél végzett,

de Istent nem hiszi,

csak mint metaforát.

Anyád – kiáltja át

a szabálytalanul előzőnek,

számát sem tudom,

akikkel jót tett

ez a sziklás ember,

bár kerüli a barlangokat.

Irigylem a Ferrari-hangokat,

úgy suhantunk,

mint Jézus a vízen –

szóval láttam csodákat,

ezt persze vedd  csak

afféle metaforának.