MÍLA NÉNI

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

MÍLA NÉNI

Fiatalon is így hívta mindenki: gyerek, kolléga. Oka igen egyszerű volt, ő terjesztette el magáról.  Ha csókolózó párra bukkant a folyosón, megkocogtatta a fiú hátát: „Fíjátálember ez nem illik. Míla néni nem írígy. Nekem is van Fjeri bácsi. Próbájá kícsí kultúrnij lenni!” Vagy: „Fíjam, olyan primityíf vagy, igyá egy kis kákáó, lesz neked csuty-csuty ész.” Imádtuk.

Míla néni gyönyörű: dús ébenfekete haj, világító kék szemek. „Glazá kák tarmazá.” („Szemei, mint a fékek, megáll tőle minden élet.”)Mindenki azt hiszi, egy igazi orosz szőke és kék szemű. Egy leningrádi tanár magyarázta el nekünk, hogy egy eredeti orosz fekete és kék szemű.

Míla néni mindig csinos, jól öltözött, mint aki most lépett ki a Romanovok budoárjából, pedig végigcsinálta Leningrád blokádját. És Fjeri bácsi úgy beleszerelmesedett, hogy magával hozta Magyarországra oroszt tanítani.

Végig törte a magyart. „Fíjam, unom én ez a banán! Megmondtá Lényin: Ucsítyszja, Ucsítyszja!” Amúgy nem dobálózott Vlagyímir Uljanovval, jobban szerette Púskint. Belibben előttem a mosdó másik fülkéjébe, egyszer csak hallom, hogy göcögve nevet. Átszól: „Jútka, já Púskina szacsinyíla!” („Puskint költöttem.”) „Harasó f krajú radnóm, páchnyet szjénom i gavnóm”. Finomhangolással fordítva: „Szeretem a hazám, a széna és a sz… szagát.” Majd ugyanazzal az eleganciával kilibben, kijavítja a sminkjét, és fellép a tanáriban. Épp egy volt, közismerten lusta kolléga ellenőrzi  a tanácstól a naplókat. Míla kedvesen odabiccent, közben megjegyzi: „Já ljubljú párásztof, no eta takój párászt!”

November 7-e előtt, hamiskásan mosolyogva mindig megjegyezte az igazgatónak: „Úgyje Míla néni kapja jutalom?” Nem hagyott ki viccet.

Egyszer egy szakfelügyelő óra után odament a táblához ellenőrizni, hogy Mila helyesen írt-e fel egy szót.

Ne ljégy primityíf fíjám.