DUKAI TAKÁCH JUDIT

DUKAI TAKÁCH JUDIT

költő

1795. augusztus 9.

„Te megboszúlva méltóságtokat
Kihágsz nemednek szűk korlátiból,
Melyekbe zárva tartja vad nemem;
Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,
Melyen csak a nagy férfinyomdokok
Vezetnek a szép tiltott táj felé;”

Berzsenyi Dániel: Dukai Takács Judithoz

DUKAI TAKÁCH JUDIT

AZ ÉN SORSOM

Megesküdött még bölcsőmnek

Legelső ringásánál

A sors, hogy majd jövendőmnek

Kacag bús homályánál.

Úgy látszott, hogy virágkorom

A gráciák ápolták,

De viruló szép hajnalom

Már fúriák gázolták.

Egyfelől égi zengzetek

Bájló harmóniája

Fogott körül s a képzetek

Istenesült hazája,

Amidőn meglátni vágytam

Parnassz ékes rózsáit,

Széjjeltépte s ah! mit láttam,

Kbaribdisz rút csudáit.

Utóbb Ámort, ki isteni

Erőt is győz íjával,

Küldi tűzzel vetekedni

Egy ártatlan lánykával;

Tudjuk, a szív ösvényei

A gyengéket mint viszik,

Míg az észnek törvényei

Azt bölcsebbé nem teszik.

…

Bocsásd meg, hogy ily érzésnek

Virága nyílt sírodon

Szívem – s célja a végzésnek

Legkedvesb barátodon.

Sors, ha még most sem nézheted

Édes enyhülésemet,

Elődben vetem s viheted

Boldogabb reményemet.

Feldúltad már reggelemet

Illatos virágival,

Dúld fel, ha tetszik, delemet

Gyenge napsugárival.

Lesz majd oly hely,

hová nem fér

Mérgednek dühössége:

Egy csendes sírral fel nem ér

A világ dicsősége.

„Szülei gondos nevelésben részesítették, s mikor kora ifjúságában tanújelét adta költői tehetségének, maguk is buzdították az írásra…

1814-ben Döbrentei Gábor, Wesselényi Miklóssal … meglátogatták. Már ekkor verselgetett Malvina néven, amit később is megtartott költeményeinél. Gróf Festetics György, az irodalom barátja és pártfogója méltónak látta az 1817-ben Keszthelyen tartott Helikon ünnepélyre a magyar múzsa többi fölkentjei sorába őt is meghívni.^[3] Berzsenyi Dániel, akinek a neje Judit unokanővére, Dukai Takács Zsuzsanna volt, dicsérően írt róla Kazinczy Ferenchez 1817. február 27-én kelt levelében…”(Wikipedia”)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dukai_Tak%C3%A1ch_Judit

„Az első Helikoni Ünnepre 1817. február 12-én került sor… Berzsenyi így tudósít a helyszínről: „A Helikon épülete theatrum-forma. Az emelet közepén áll az asztal és szék, melyen a’ munkák olvastatnak ’s declamáltatnak, körülötte pedig mindennémü muzsikusok… A’ nézők előtt ismét egy asztal, melyre a beküldött írások rakatnak.”… A mősort követően Festetics 4500 forintot osztott ki jótékonysági célokra…

Az ünnepség ideje alatt sem szünetelt az írók, költők között a nyelvújítás kapcsán kibontakozott harc. Nem volt kétséges, hogy Berzsenyi és Horváth Ádám Kazinczy pártján állnak, és ugyancsak kemény és hathatós érvekkel felfegyverkezve lehet csupán őt a gróf bizalmába ajánlani. Jól tudjuk ma már, hogy Festetics nagy embernek tartotta Kazinczyt, különben nem írta volna Berzsenyinek, hogy egy somogyi Kazinczyt lát benne. Ezt támasztja alá Kazinczy Döbrenteinek írt levele egy mondata is: „(Berzsenyi) írja, hogy Festetics felőlem sok jót monda, de nem szereti Németizmusaimat, az ellen harcolni kell.”

…-a bécsi újság szemében az a keszthelyi Helikon ünnepély, amelyik költőnk számára egy új magyar világ kezdetét jelentette, csupán egy gyanús politikai lakmározás volt…

A harmadik, egy napig tartó, 1818. február 12-i Helikoni Ünnepség irodalomtörténetünk szempontjából talán az egyik leginkább figyelemreméltó. A régi helikonosok közül csupán Dukai Takács Judit jelent meg… Ekkor Csokonai és Kazinczy tiszteletére ültettek fát.” (Cséby Géza)

http://www.csebygeza.hu/esszek/helikon.pdf

.

Berzsenyi Dániel: Dukai Takács Judithoz