VOJTINA ÖRÖK
EMLÉK ÖCSÉMNEK
Az öreg szerette a rendet.
A mosoly-vigyázzba állított
modellnek
az előhívás titkát,
a fényerőt kellett vigyáznia.
Ezért állunk városszerte
a tökély kontrasztjaira.
A legjobb, amelyiken én kilenc,
te még őszinte kettő,
és bömbölsz, mint akit cibálnak,
pedig csak szelíden fogom a vállad,
s a mosolyt próbálom –
rémes.
Keresek valami érdekességet,
de ellesett pillanat alig akad.
Nézd ezt a ritka egyet:
Minden hibája keretért koldul.
Ilyenek voltunk.
Köszönöm.
Én köszönöm.