SZÜLETÉSNAPI
APÁM
zöldre vár,
de a busz befordul,
s most már csak
elképzelem,
hogy áttotyog
a HÉV-hez.
Két megálló közt
becsülni tanulom,
az agy mire képes.
A kép már repedezett,
hátán a vers fakul,
de mosolyunk éles
a csodát tevő vakun.
Apa és lánya
gyanútlan hunyorog
hatvanegy nyarára.
Talán csak
vizet akart inni.
Aztán anyám
a konyhakövön találta:
jutottunk árvaságra.
Be First to Comment