EÖTVÖS JÓZSEF
politikus, író
1813. szeptember 3.
„A JELEN
Ha nem akarjuk behunyni szemeinket azokra nézve, mik körülünk történnek, át kell látnunk, miképp az irány, melyben az államok eddig fejlődtek, korunkban (19.sz.) sem változott meg, sőt hogy óriási lépésekkel közeledünk ezen fejlődés végcéljához, azaz azon állapothoz, melyben az egyén szabadsága az állam abszolút uralmának teljesen alávetve lesz; miután
1) már jelenleg el vannak ismerve azon alapelvek, melyekből az állam legkorlátlanabb uralmának (abszolutizmusának) logikai következetességgel ki kell fejlődni; és miután 2) minden párt, bármily ellenségesen álljon egy másik ellenében, egyenlő buzgalommal törekszik e cél felé vinni a társadalmat.” (Eötvös: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. 1851)
„magyar jogász, író, a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere…
a Karthausi című regénye nagy elismerést szerzett neki úgy az irodalomban, mint a közéletben. …További kitűnő regényei: A falu jegyzője (1845), Magyarország 1514-ben (1847), Nővérek (1857). Ezekben a regényekben, színdarabban és a Pesti Hírlapban hirdette haladó politikai eszméit…
Mély benyomást keltett műveltségével és szónoki képességével. Egyik első beszédében kiállt a zsidó emancipáció mellett…ő volt a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. Amikor a Pesti Hírlap 1844 közepén a központosítás egyik fő közlönyévé vált, Szalay Lászlónak egyik legfőbb, legtekintélyesebb munkatársa lett. Itt fejtette ki, hogy Magyarország fellendítésére az egyetlen biztos rendszer a parlamentáris kormányzat…
Deák Ferenccel és Széchenyi Istvánnal a mérsékeltebb, békésebb irányvonalat képviselte…ő mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. Batthyány, Lajos miniszterelnök lemondását követően, a szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt…
…azzal vádolták, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. A politikai nemzeti liberalizmus egyik vezéralakjaként írja meg a szabadságharc leverése után az emigrációban politika-és jogfilozófiai főművét A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra I-II. kötet (1854) címmel…
Az 1861-es, 1865-ös és 1867-es országgyűléseken Eötvös Deák Ferenc politikájának leghűségesebb követője volt, és ezt az irányt inkább vele azonosították…
A gróf Andrássy Gyula vezette kormányban (1867-1871) ismét a vallás- és közoktatási tárcát vállalta el. Most már kedvezőbb körülmények közt dolgozhatott, meghozta a liberális elveken nyugvó népiskolai közoktatásról szóló törvényt (1868. 38. tc.). Megindította a közép- és felsőiskolák reformját is. Javaslatára fogadta el az országgyűlés az akkori Európában kivételesen liberális nemzetiségi törvényt (1868. 44. tc.)… Létrehozta az izraelita kongresszust, hogy a zsidók saját kezükbe vehessék egyházi és iskolai ügyeik vezetését. Az ortodox egyházat is teljes önkormányzathoz juttatta a szerb és a román kongresszussal…
Az 1870. évi költségvetés tárgyalásakor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, ám decemberben ismét súlyosan megbetegedett, és Pesten meghalt (1871. február 2.)
https://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_J%C3%B3zsef_(%C3%ADr%C3%B3)
Be First to Comment