ÖRÖKTÁV

EGY MEG NEM ÍRT MEGÁLLÓ

ÖRÖKTÁV

Araszolgatunk. Ahogy egy utas oly szellemesen megjegyezte egyszer: „az Örs és a Pillangó közti termékeny örökkévalóságban.” Olvasnám a híreket, pontosabban szemezgetném sorok közt az elhallgatott tényeket, vagy hámoznám le róluk az ilyen-olyan oldali elfogultságokat – mondjuk elég reménytelen.

Persze, a klíma a legfőbb téma, megállapíthatom, hogy máris megindultak „testvéri tankok” Greta ellen, méghozzá minden oldalról. A legbájosabb tankok a populista politikát amúgy bőszen átkozó, ún. értelmiségiek „árnyalt” bölcsködései, észre sem véve, hogy épp a másik oldal nótáját fújják – vagy nagyon is tudják, vagy ami ugyanolyan rossz: épp hódolnak a szó alkímiájának, de lám, már gyártom magam is a konteót…azt hiszem, nagyon elegem van a magamfajtából. Az internetnek köszönhetően mondhatjuk bele a világba „végső igazunk”. Nincs szerkesztőség, ami visszadobná szakmai érvekre hivatkozva.

Megáll előttem két láb, a férfi jól hallhatón magyaráz a nőinek, nem nézek fel, de idegesít a hajnali csendet zavaró duma, különösen, hogy mellettem egy nő épp mobilon tárgyalja ki családi konfliktusait, gondolom barátnőjének, és egyben világgá kürtölve férje „töketlenségeit”. Közöm? Közünk? De nem fogja be a száját.

A férfilábra figyelek inkább, ha már szűrnöm kell a zajokat. Valami elektromos áramról beszél, Németországról, lengyel tengerpartról, az Ohm-törvényről. Kezdene érdekelni, számomra ismeretlen tényekről beszél higgadtan, politikai felhangok nélkül. Ritka élmény. De nem értem a részleteket, csak az utolsó mondata marad meg, mikor leszállok: „A szakember kivesző állatfajta … világszerte nyomják fullba a hülyeséget.”

A villamosig rágom a mondatot, virtuálisan körbenézek a szakmámban, hát ja. Meg nem is. De azért megfogadom erősen: „Cipész a kaptafához!” (Juteszembe: Nem tud valaki egy jó cipészt, olcsót? Juteszembe Csoszogi, az öreg suszter: ezeket már nem lehet sarkalni. Kukába velük! Éljen a fenntartható fejlődés! ) Jó ez „a Pillangó és Örs közti termékeny örökkévalóság.” Mindig tanulok valamit. Öröktáv.

Nemrég olvastam egy tudós írását a mesterséges intelligenciáról, amit azzal fejezett be: „Azért az örök életről álmodozni fölösleges.” Hál’istennek. Már kezdtem félni, hogy megélem. Öröktáv. Kösz, nem. Vissza a kaptafához – mindhalálig.