IN MEMORIAM
SZABÓ MAGDA
CSAK
mivelhogy író: egy és oszthatatlan.
Engem szül az írás száz alakban,
az én, a mondat egymást így teremti.
Ich erzähle magamról, elfogultan,
mert szétfeszíti engemet a mi,
s mert nő vagyok: hiú. Minek tagadni?
Sokká válni az egyben így tanultam.
Azért én sem bírtam csak így maradni,
együtt beszélünk, írok, olvas engem,
a cselekmény váratlan színt kevert ki,
én, te, ő ─ hát most már mindenki lettem.
Szóra szó, a végzetem csak ennyi:
se vég, se kezdet, én csak közbejöttem.
Be First to Comment