VASS JUDIT
POETA DICTUS
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa,
Elefánt voltam, jámbor és szerény
Én voltam Úr, a vers csak inasa,
okítás, dacolat, idézet ─
Hulltommal hullni, ez a szolga dolga,
Füst és kávé között, henyélek.
És néha meglátogat a hangja,
de végzetem csak annyi, hogy élek,
s a dallam nem változtat szövegén,
U─U─U─, nem több az ének,
nem több az én ─
kapa-kasza-Kerülő ─ mondják,
mert az igaznál hangosabb a tény.
Be First to Comment