ÖKO

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

ÖKO

1999. Svájc. Állok a szálloda tusolójában, tetőtől-talpig tushabban ─ eláll a víz. Hogy az a! …nyúlok a kézitusolóért… ja, hogy az nincs…nézek fölfelé…szárazon mered rám a zuhanyrózsa…hja, ennyit a szovjet kollégium is tudott…dühödten csavargatom a csapot, semmi. Aztán újra folyni kezd a víz, nem forró, nem hideg, félig lemossa rólam a habot, ügyetlenül hajlongok ide-oda…megint eláll…aha…hogy azt a jó genfi órás nagybátyátokat, azt!…ennyi pénzért nekem ti ne adagoljátok a vizet meg az áramot…hülye, smucig banda!

2019. Budapest. Hogy múlik az idő…már egy ideje folyik rám a jó meleg víz… lehetne melegebb is, ha feljebb tekerném, de akkor már túl forró, vacak egy bojler, nem ismer árnyalatot…na mindegy, folyik rám a jó meleg…elernyed bennem Stressz Magyar… jó így lemosni napi packázásait a létnek…meditálni a rituális fürdőben… hm…az angolok megint elöl járnak…Londonba visszatér a jó öreg milkman, újra kiviszi üvegben a tejet…ég veled műanyag, te világrohasztó, ördögi találmány! … körbe árad rajtam a jó meleg érzés…Afrika messze van… egészen addig, amíg végre elzárom a boldogságot, és dideregve nem bújok a törölközőbe…akkor eszembe jut Fokváros…egy hónap múlva elzárhatják a vizet…letörlöm magamról a gondokat. Afrika messze van…de mi ez? …már megint folyik rám a víz…de hisz egyszer már lezuhanyoztam…úgy látszik, addig meditáltam az ökológián, hogy nem vettem észre, újra beálltam a tusolóba… hja, egyszer versenyeztünk, melyikünk a szenilisebb. N nyert, aki az iskola portásának felmutatta a bérletét. Ez kb. 30 éve volt.

Mindig mondtam: a tanárok korán hibbannak.