SOK

VASS JUDIT

„SOK”

Sokáig ez volt kedvenc idézetem.

pihenni már , fenébe, nem tehetem.

Sok, ami van, sokabb nem érdekel,

Óceánt, na ne, az Érből érni el.

Sok, ami hátra van, vagy sokkal kevesebb,

sok nélkül tölteném az elrendelteket.

Ah! Minő cél...

Olyan sok már a félbe-szerbe.

Sok akarna még lenni kikerítve.

Sokkoló leállni végzetlenül,

sok, ami már nem lenni kényszerül.

Sok ez a marhaság, amit összehordtam,

sok szeretnék lenni: mondjuk, szem a porban.

Sok, vagy legalább sokkal kevesebb,

hullább, vagy inkább carpe diemebb.