VAK

VASS JUDIT

VAK ügetését hallani

eltévedt, hajdani lovasnak,

szimultán magyar ez:
Etelköz-Bizánc visszafogadnak.

Köddel, rémmesékkel
benőttük ezt a tájat,
ideje szépen haza menni, 
s szolgálni a sztyeppei kánnak.

Vak ügetését hallani

hajdani, eltévedt lovasnak,

Verecke-Dévény odavan,

csak ügetéseink maradtak.

Napsugaras nyugat dalol,

humuszig hajolnak a tájak,

ideje szépen haza menni,

sztyeppét virágzik most a bánat.

Kísértetes, November ősz,

dombekerítéses itt a tested,

éjszaka hull a Gare de l’Esten,

temetők szárítják a lelket.

Vak ügetését hallani

eltévedt, hajdani lovasnak,

hazát és népet álmodánk,

odavagy, érzem, odavannak.