14.szonett

VASS JUDIT
14. SZONETT

Ázott plakátok ikon tekintete

legördül és a deszkarésbe pottyan

az utolsó nap törmelékeire,

hol alvó szegek jéghideg homokban

már készülődnek, hogy az ősi rendbe,

mint figyelő vadállat, oly nyugodtan

megtérjenek a visszahívó jelre,

az infra-éjben szeles csillagokkal.

És visszatérnek majd akkor éjszaka,

és minden úgy marad, mint a lehántott,

testetlen idő beomlott udvara,

csorog alá, csorog az üres árok,

míg rímtelen gubbadásba omlanak

az agyperzselő, nádfedeles átkok.