VASS JUDIT
ÁDVENT
A gyereknek magyarázom,
mi az a jászol.
A tömegben nem látunk oda.
De már mutatja is.
Mindig elfelejtem:
ő már csak gombnyomásnyira
a tér-idő tengely görbületétől,
hiero-logoszát
már nem értem…
és nem beszélem a te nyelvedet
Párhuzamos léte
béke vagy pusztulat,
fejéből peregve hullanak
mítoszaink és tények…
a jászol felől áhítat
susog a júdeai szélnek.
Menekülj, fuss…
de inkább azt suttogom:
Nézzed…
ott királyok etetnek
csillagot, fáradt tevéket…
Görget tovább…
a tömegben nem téved el.
És már csak gondolom:
a mesék békéje legyen teveled,
és a te nemzedékeddel.
Be First to Comment