MINDIG

VASS JUDIT

MINDIG

így volt e világi űzlet

ádventkor az urak nyúlra mentek

Londonban varratott vadászjelmezükben,

„nuovo riche”, ahogy az angol megvetően mondja,

teheti − ki emlékszik már arra,

mikortól s miből lett a skóciai kastély,

palota Kensingtonban,

üzlet az egész világ, kicsiben-nagyban.

Koldusbot és függetlenség −

szép is az, de te csak ne hencegj,

élhetetlen vagy, gondolj a tálentomra,

most aztán rakosgathatod egyenként félre,

hogy teljen majd a közelítő télre.

Rám néz: ”szoknya edzőcipővel?”

„Közöd?” -gondolom, de eszembe sincs,

hogy mondjam.

Örülök, hogy nem polgárháborúban

akadtunk össze ezzel a korombeli nővel,

ádventkor, a buszmegállóban, − tán le is köpne.

Boldog békeidők – alig is veszem észre.

Kerülöm magamban is az indulatot.