BORONGÓS

VASS JUDIT

BORONGÓS

kedvem járja

szűk és alacsony ég,

húzzad csak, húzd alája,

sírva vigad az ész.

Kartondobozba várja

magát a horizont,

tátong a semmi szája

ritkuló polcokon.

Életem lejtős útja

regös  és balladás,

kő hull apadó múltra,

lásd, ez az elmúlás.

Nem aki fut, vagy talpal,

falon fekete kéz,

csak az egyetlen isten

hamvaszt, ha műve kész.

Légy, ami lennél, múlás:

fölötted fű, ha nő,

kacagó szél, ha fújják,

könyörtelen idő.