SUBA

VASS JUDIT

SUBA

mellett,

talán mert

sokat volt egyedül,

és epilepsziás,

de kerülnék

bármi teóriát,

tehát

gazdi és vendég

úgymond csevegni

nem igen tudott,

mert szüntelenül

támadt,

fejet-bokát

farkával csapkodott,

lihegve nyalta

tenyered-arcod,

ahová el tudott

rohammal érni,

hiú vendég ezt

udvarlásnak véli,

s csak egyszer volt

mellettem nyugodt,

ha van kutyád,

tudod,

miről beszélek:

érzi a bajt,

nem viháncol,

teljes testével

átnyalábol,

mancsa mozduló

lábfejed nyomja,

láncolja szemed

szeme fekete gombja,

te érted a kérdést,

ő érzi a választ,

és összekulcsol

valami meleg

és atavisztikus bánat